Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-26
A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. Giesswein Sándor : ... mint némileg sértő és oda nem illő dolgot tapasztaltam, (Halljuk ! Halljuk!) midőn itt bizonyos felekezeti, protestánsok és katholikusok közötti kanapé-difierenciákról szólott. En most nem akarok ezzel bővebben foglalkozni . . . (Zaj.) Friedrich István : Pedig igaza volt neki ! Giesswein Sándor : . . . de azt hiszem, hogy ugy Magyarország szempontjából, mint a külvilág iránt való tekintetből jobb lett volna, ha ezt mi házilag intézzük el. Hiszen mindig blokkról beszélünk ; hát nem lehetett volna ezt a blokkban elintézni ? (Zaj.) Friedrich István : Régen nincs már blokk ! (Zaj a baloldalon. Derültség.) Giesswein Sándor : Ezt csak mint szépséghibát emiitettem. Ne térjünk vissza az elmúlt időkbe, hiszen most arról van szó, hogy az éhező nép millióinak valamit adhassunk. (Ugy van ! Ugy van!) Sokkal fontosabb teendőink vannak. Ezek elintézése legyen a mi legelső gondolatunk. Friedrich István : Azért nem kell távszónoklatokat tartani. (Derültség és zaj.) Nem a szónoknak szólt, csak általánosságban mondtam. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Giesswein Sándor : En tehát a belső orientációra nézve annak az óhajomnak adok kifejezést, hogy nekünk itt egy uj csoportosulásra van szükségünk. (Derültség és zaj.) Somogyi István : Itt már befejeztük a csoportosulást, csoportosuljanak a kisgazdapárton is ! Patacsy Dénes : Mi nem csoportosulunk ! (Folytonos zaj.) Giesswein Sándor : Erre van szükségünk, hiszen ez az óhaj megnyilvánult többé-kevésbé már a választások alkalmával is. Akik mint keresztények is progressziv-szociális irányban akarnak előrehaladni, azoknak egymást meg kell találniok. Erre nézve azt merem állitani, mintegy mandátumot is kaptam erre választóimtól. . . (Folytonos zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék párbeszédeket folytatni. Ez nem kaszinó, hanem Nemzetgyűlés. Nem lehet párbeszédekkel elintézni a dolgokat. Minden képviselő urnák joga van feliratkozni és válaszolni. Giesswein Sándor : Talán igy kevesebben fognak beszélni. (Élénk derültség.) Találjuk meg egymást azokban az eszmékben, amelyek aztán a mi politikai életünkbe uj mozgatóerőt fognak hozni. Most még a külföldi orientációra, a nagyvilággal való orientációra nézve akarok egyet-mást elmondani. (Halljuk! Halljuk!) A külpolitikát nekünk bele kell kapcsolnunk a nemzeti politikába, örültem azoknak a szavaknak, amelyeket az előttem szóló e tekintetben mondott, midőn arra hivta fel a figyelmet, hogy Magyarországból többeknek kellene ellátogatniuk a külföldi metropolisokba a tudományoknak megszerzése végett. (Ugy van ! Ugy van !) HozzáNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖTE évi április hó 15-én, csütörtökön. 449 teszem, hogy nemcsak a tudományok szempontjából, hanem az ipar és kereskedelem szempontjából is minél sürübb érintkezést kellene keresnünk a külfölddel. (Ugy van ! Ugy van !) A földmivelés szempontjából is Dániától és Hollandiától rendkivül sokat tanulhatunk. Azért méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy én ez alkalommal itt, a t. Nemzetgyűlés előtt mintegy kiemeljem azt a szép akciót, amely külföldről indult meg, amidőn az éhező magyar gyermekeket, először a semlegesek, de most már a volt ellenfelek is meghívják, hogy azok a magyar gyerekek menjenek oda és lakjanak jól, de nemcsak hogy jóllakjanak, hanem szeretetet, igazi szeretetet tapasztaljanak. Én ezt nagyon örvendetes dolognak találom, nemcsak abból a szempontból, hogy az a gyermek ott néhány hónapig jóllakik, igazán tej ben-vaj ban fürösztik, mint a magyar mondja, hanem abból a szempontból is, hogy uj kapcsolatok alakulnak ; abból a szempontból, hogy annak a gyermeknek látóköre tágul ; abból a szempontból, hogy munkához fog szokni, odakünn, ahol keményen dolgoznak, ahol a munka értékét igazán ismerik ; abból a szempontból, hogy megtanulják ismerni odakint is a magyart és hogy az a különféle előítélet, amely a magyarsággal szemben létezik, mind el fog lassankint oszlani. Nekem itt eszembe jut egy francia drámairónak a darabja, amely 15—20 évvel ezelőtt igen sürün szerepelt a repertoáron, Brieuxnek »A bölcső« című drámája, ahol a házasfelek el akarnak válni egymástól s már azon a ponton vannak, hogy széthurcolják a bútorokat és elosztják egymás közt, de akkor a tekintetük a bölcsőre esik, amelyben közös gyermekük nyugodott, erre összeborulnak és ismét kibékülnek. Talán a magyar gyermekeknek, akik most idegenbe mennek, ez a hivatásuk van, hogy amikor Európa művelt népei mintegy kimondják : divorçons, váljunk el, azok a gyermekek, akiket Németországból, Ausztriából, Magyarországból a világ mindenféle országaiba visznek, figyelmeztetni fogják talán a jövő szempontjából, a jövő Európa, a keresztény kultúra szempontjából Európa művelt népeit, hogy a népek megint találják meg egymást. (Helyeslés.) Azért méltóztassanak megengedni, hogy innen a Nemzetgyűlésből köszönet menjen, (Általános élénk helyeslés és taps.) mert hiszen nemcsak angol lordok vannak •— akikről Kováts t. képviselőtársam tegnap itt a Nemzetgyűlésben megemlékezett, — vannak a lordokon kivül mások is, akik a nemzetek közeledését kívánják. Manapság nálunk is sokszor van arról szó, hogy milyen orientációt kövessünk a külügyi politikában. Hát én azt mondom, egy orientációt ismerek : európai orientációt kövessünk. Friedrich István:] Milyen kár, hogy most nincsen külügyminister ! Giesswein Sándor: Nem kell magunkat egy oldalhoz lekötnünk. Sajnos, hogy eddig mi magyarok hozzá voltunk kötve egy másik hatalomr. 57
