Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-26
446 A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi április hó 15-én, csütörtökön. az erkölcsi érzetet, az igazságosságot, a keresztény igazságosságnak a követelményét. Ezáltal mi igenis tudunk harmóniát, közös érzést teremteni az osztályok között. Jól mondja Benjamin Kitt »A szociális evolúció» című munkájában, hogy a munkásosztály iránti érdeklődést a keresztény vallás sokszázados befolyása hozta létre. Igenis, a keresztény öntudat, a keresztény felebaráti szeretet ott, ahol nemcsak puszta szó volt, hanem ahol a lelkekben és a szivekben lakott, ott létre tudta hozni az osztályok között is az egymással való törődést, a társadalmi szolidaritást. S valamint a haldokló vagy hanyatló római kultúra idejében a társadalmi életet felelevenitette az, hogy az ur, a mindenható ur és a rabszolga között testvéri érzés fejlődött ki épen a kereszténység hatása, a keresztény gondolat hóditó ereje alatt, ugy kell a keresztény gondolatnak áthatnia a mai társadalmi és nemzeti életet is, hogy megint a társadalmi osztályok között a harmóniát erősítve, ezen harmónia által nemzeti egységet és érzést tudjunk fejleszteni. Ez az, t. Nemzetgyűlés, ami a keresztény szociális rendszer gondolatának is az alapját képezi. Most méltóztassanak megengedni, hogy én ezen alapelvekből kiindulva, rámutassak arra az orientációra, amelyre nekünk szükségünk van idebenn, magunk között, a mi Házunkban és amire szükségünk van kifelé, a külfölddel szemben való érintkezésekben. (Halljuk! Halljuk!) Most sokszor halljuk az egyik oldalról azt a felhívást, hogy egyek legyünk, egy pártban legyünk, hogy ma minden magyar embernek egy pártban kell lennie, jöjjetek hozzánk, fuzionáljunk. A másik oldalról pedig megint többször halljuk azt : Nem ! Nem ! Soha ! (Derültség.) Hát ne kivánjuk ezt. En nem tartanám azt szerencsés alakulásnak, hogyha ennek a Nemzetgyűlésnek úgyszólván a túlnyomó része mind egy pártban volna. Mert nekünk itt benn nem veszekedésre van szükségünk, f — ebből talán néha-néha van is valami—hanem igenis egészséges súrlódásra, mozgató súrlódásra van szükségünk. Azért én azt mondom : minden parlamentáris életben kell hogy legyen egy konzervatív irányzat . . . Friedrich István : És egy ellenzék ! Giesswein Sándor :... és egy progresszív és haladó irányzat. Hogyha ez nincs meg, akkor tespedés áll be. Friedrich István : Ugy van ! Nagyon helyes ! Giesswein Sándor : Sőt még azt mondják sokan, hogy menjünk »moderato«, alakítsunk középpártot. Ahol nincs jobb és nincs bal, ott nem lehet közép. (Helyeslés balfelöl.) Azért én nem tartom elegendőnek e tekintetben azt, hogyha keresztény kurzusról beszélünk és ezáltal azt gondoljuk, hogy ezzel már egy határozott programm van adva. Én örülök a keresztény kurzusnak és dicsekedhetem is azzal, hogy ezt szolgáltam a parlamenti életben, ( Ugy van ! jobb felől.) dicsekedhetem azzal, hogy én nem féltem annak idején és kimondottam, hogy keresztényszocialista vagyok. Friedrich István : Külön recept szerint ! Giesswein Sándor : Igen, majd elmondom az én külön receptemet. Én azért nem mondom, hogy mindenkinek, aki keresztény, eo ipso keresztényszocialistának kell lenni, valamint azt sem akarnám én, hogy ennek a kereszténységnek a fogalmát egy párt, egy irányzat a maga számára teljesen lefoglalja. (Helyeslés jobb felől.) Lehet valaki keresztény konzervatív is lehet valaki keresztény progresszív. Mert nagyon téves felfogás az, midőn sokan azt gondolják, hogy a kereszténység egy konzervatív hatalom, konzervatív erő és azért az, aki keresztény, annak a politikában is mindig konzervatívnak kell lennie. Igaz, a keresztény gondolatban egy erős, hatalmas konzervatív erő rejlik, de nem tisztán konzervatív, hanem van benne a társadalmat fejlesztő, előbb re vi vő erő is és én azt mondom, hogy a kereszténység ellen vét az, aki a kereszténységet egyoldalulag, egy irányba akarná terelni. A kereszténység sem államformához, sem dinasztiához nincs kötve. A kereszténységnek minden körülmények között a maga helyét, a szivek fölött való erejét meg kell találnia és azért nem szabad magát földi dolgokhoz lekötnie ; de az igazságot, az igazság erejét és a szeretetet a kereszténységnek minden téren, minden irányban, minden életformában a gazdasági, a politikai és a társadalmi életbe bele kell vinnie. (Élénk helyeslés jobbfélől.) S azért méltóztassanak megengedni, hogy egynéhány hónap előtt történt dologra tereljem becses figyelmüket. (Halljuk ! Halljuk !) Én azt a processzust, amely bizonyos tekintetben még folyamatban van, előre jeleztem, hogy be kell következnie. Én egy intervju alkalmával •— méltóztassék megengedni, hogy ezt az intervjut felolvassam — kij elentettem . . . (Egy hang balfelöl : Mikor volt ?) és pedig 1919 október hó 26 -an a következőket (olvassa) : »Arról van szó, hogy közös programm alatt ma együtt kell működnie minden pártnak, politikusnak és társadalmi alakulatnak. Ez Magyarország, a keresztény kulturált Magyarország restaurációja. Friedrich István : Ez az intervju ? Giesswein Sándor : Igen, ez az intervju. (Olvassa) : »Aki ebben a blokkban nem tud elhelyezkedni, aki ennek nem tudja alárendelni személyi, sőt pártérdekeit is, azt én hazafinak nem tekinthetem.« (Helyeslés jobbfélől.) »Nekünk a külföld előtt most tanúságot kell tennünk politikai érettségünkről, különben csakugyan kimondják ránk : e nép nem való Európába. A politikai érettség legszembeötlőbb jele az, hogy más meggyőződését, még ha ellenérvekkel harcolunk és agitálunk is, meg tudjuk becsülni. Nagyon szükséges az is, hogy politikai csoportok pólusok körül csoportosuljanak. De azért nem kívánom azt, hogy a határozatlanság szürkeségébe burkolódzzanak, mert akkor könnyeü odajuthatnak, hogy az ilyen pártok, melyek mindent össze akarnak markolni, semmit sem fognak, senkinek sem tetszenek. A modern politikai fejlődés
