Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-26
A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi április hó 15-én, csütörtökön. 435 magyar dicsőséget örökre elhomályosítsák. Nem tartanám tehát igazságosnak, igen t. Nemzetgyűlés, ha az ezen idegen faj aspirációi megvalósítása érdekében ránk zúdított kivételes helyzettel előidézett terhek viselésében egyenlő mértékkel mérnénk velük és azokkal szemben, akik ebben a világháborúban éveken keresztül otthagyták rendes kereseti foglalkozásaikat, kockáztatták egészségüket, kockáztatták életüket és nagyon sokan fel is áldozták; hanem igenis, az igazság és a méltányosság követelményének teszünk eleget, ha azt mondjuk, hogy ez utóbbiakat meg kell különböztetni mindazokkal szemben, akik a nemzetnek ezt az élet-halálharcát magukra nézve kedvező gazdasági konjunktúrának tekintették és azt a legszemérmetlenebb módon a saját javukra kihasználták, (Altalános helyeslés és taps.) akik érdemetlenül és illetéktelenül vagyonokat, milliókat gyűjtöttek és harácsoltak össze és akik még ma sem átallják rút üzérkedéseiket a nemzet megnyomoritására tovább folytatni. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a szélsobaloldalon : Most a rongyokat húzzák is rólunk!) Igen t. Nemzetgyűlés! De ha erőviszonyainkat tekintjük, akkor is arra a helyes következtetésre jutunk, hogy a pénzügyi kormánynak óvakodnia kell olyan nemzetgazdasági erőkhöz nyúlni, amelyekre feltétlenül szükségünk van és óvakodnia kell ebben a földmivelő államban a nagyobbrészben földmiveléssel foglalkozó és nemzeti alapon álló adózó polgároknak rendkívüli adókkal való megterhelésétől, mert ezáltal kockáztatjuk egyedüli erőforrásunkat, a nemzeti többtermelést. (Igaz! Ugy van! jobbfclöl.) Ezzel szemben nagyon sok oldalról hallom azt, hogy meg kell adóztatni a parasztot, mert az jólétben van és ládafiókjában rejtegeti a pénzt. (Zaj és felkiáltások jobbfelol: Zaklatják folyton !) Igen t. Nemzetgyűlés ! Mondhatom, hogy minden nemzeti csapás mellett is én csak örülni tudok annak, hogy a háború alatt a kis- és középbirtok megszabadult az idegen tőkék terheitől. (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés.) A lehető legnagyobb gazdasági előnyt látom abban, hogy a kis- és középbirtokos bizonyos forgótőkére tett szert a maga szorgalmas, takarékos életmódjával, mert ezáltal képessé tette magát arra, hogy az intenzív gazdálkodást megkezdje és ezzel a többtermelést, valutánk megjavítását és az állam állandó bevételi forrásait biztosítsa. (Ugy van! balfelöl. Félkiáltások a jobboldalon : Igen, ha a románok mindent él nem vittek volna!) Ezekre való tekintettel, igen t. Nemzetgyűlés, én igenis, szükségét látom annak, hogy ennek a feldúlt pénzügyi helyzetnek megjavítása céljából kivételes eszközhöz nyúljon a kormány, s ilyen kivételes eszközökként bátor vagyok proponálni az államnak a hadinyereségekben és az üzérkedésekkel szerzett jövedelemben való részesedését, (Altalános helyeslés.) vagyok bátor javasolni a minél hamarább behozható vagyondézsmának megejtését (Helyeslés a baloldalon.) és szükségesnek tartom adóreform alakjában a progresszív adó sürgős behozatalát. (Helyeslés a baloldalon.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Ha a hadinyereségből és az üzérkedésből származó jövedelmeknek az államháztartás céljaira való igénybevételét hozom javaslatba, talán nekem is azt mondhatja a pénzügyminister ur, hogy a bolsevikiek fegyvertárából szerzett fegyverekkel akarok lövöldözni. Nem, igen tisztelt Nemzetgyűlés, mert ezek a hadinyereségek, ezek az üzérkedésből származott jövedelmek nem az egyes ember tevékenységének, kiválóságának a szüleménye, hanem szüleménye az állam háborús helyzetének, szüleménye akkori kormányunk gyengeségének és hibáinak, (Ugy van!) mert elkövette azt a rettenetes hibát, hogy a közszükségleti dolgoknak csak egy részét maximálta és rekvirálta, más részét pedig szabad kereskedelem, szabad üzérkedés tárgyává engedte tenni, (Igaz! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) és ezzel a fogyasztóközönséget egyesek kezébe szolgáltatta ki. ( Ugy van !) Nem találok tehát benne semmiféle jogtalanságot, ha az igy összegyűlt jövedelmeknek a tisztes kereskedelmi hasznot felülmúló részét az állam szorult helyzetében államháztartásunk rendbehozására igénybe vesszük. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Usetty Ferenc: Ez okos beszéd. Sallay János: Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Az igazságos vagyondézsma behozatalát is szükségesnek tartom, azonban e tekintetben is különbséget kívánok tenni a javak között. Elsősorban azokat a javakat kívánom vagyondézsma alá venni, amelyek nemzetgazdaságilag legkönynyebben nélkülözhetők. E tekintetben útmutatást ad nekünk az adott helyzet. Mert elmondhatom, hogy Magyarországon talán sohasem volt olyan nagy pénzbőség, mint ma, de elmondhatom azt is, hogy sohasem volt olyan nagy a köznyomor, mint ma. (Igaz! Ugy van!) Kétségtelen tehát, hogy a bankok által őrizgetett, az egyesek és a vállalatok, intézetek által hamarosan felhalmozott milliók improduktiv módon fekszenek, várva a legközelebbi alkalmat, hogy spekulációval a népet kiaknázzák. ( Ugy van!) En tehát igenis szükségesnek tartom, hogy az állam ebben a kivételes helyzetben, e rendkívüli szükségletek fedezésére elsősorban ezeket a javakat, ezeket a milliókat vegye igénybe. (Helyeslés.) Ezt annál inkább szükségesnek tartom, mert mindnyájan azt valljuk, hogy ebben az országban az egyedüli erőforrás maga a föld. Egyedül a mezőgazdasági többtermeléstől várhatjuk a nemzet gazdasági ujrafelépítését .(Helyeslés.) Ha pedig a kormány e rendkívüli terhek, rendkívüli szükségletek fedezésére a mezőgazdasággal, 55*
