Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-25
A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. 429 ott zöldség- és kukoricatermeléssel egyrészt saját szükségletét elláthassa, másrészt a fölöslegből egy kis pénzt csináljon. Egész télen át kuporgatta azt a kis pénzt és március hó végén, április elején, amikor a bérleti összeget ki kellett volna fizetnie, jön a- kényszerkölcsön, a pénzlebélyegzés ideje és ezek a szegény emberek összekuporgatott pénzüket szintén kénytelenek voltak beadni lebélyegzés végett és ott állnak, hogy ezek, akik igazán páriái a nemzetnek, szintén kénytelenek a nemzet kényszerkölcsönében résztvenni. Nem is akarva arra kitérni, hogy mennyi igazságtalanság van a nap alatt a tekintetben, hogy épen azok a néposztályok, amelyek minden tekintetben kivették a részüket, amelyek kivonták magukat a szenvedések alól, kivették részüket a konjunktúra kihasználásából, kizsákmányolásából, most is félreállnak és minden terhe a nemzetnek, ennek a sanyarú sorsnak igazán a földmivesnépre és a tisztviselőkre száll, gondolnunk kell rá, hogy ez tarthatatlan állapot és a magyar állam méltóságához semmiképen nem is illő, azzal össze nem egyeztethető, hogy épen a legszegényebb egyedeket kényszerkölcsönt vegyünk igénybe. (Ugy van! Ugy van!) Nemrég amazokról a padokról egy érdemes képviselőtársam mondotta azt, mennyire szükséges, hogy az állam a becsületességnek, a tisztességnek dekórumát magára nézve fentartsa. En még azzal toldom ezt meg, hogy amellett humánusnak is kell lennie az államnak az ő intézkedéseiben. Igen, legyen leleményes, eszes, körültekintő, óvatos és keresse meg igazán mindazokat a pénzforrásokat, amelyeket meg kell találnia avégből, hogy igazságos teherelosztás érvényesüljön, de viszont azokkal szemben, akik erre méltók, legyen humánus, emberséges és ne tegye azt, ami tulajdonképen igazán iróniája a sorsnak, hogy a nemzet páriái legyenek egyszersmind az állam^ hitelezői. Én azt hiszem, hogy a t. kormány, amely eddig is bebizonyította gondosságát a nemzet legfontosabb igényeivel szemben, azzal a jóakarattal, amelyet eddig is tapasztaltunk nála, meg fogja e tekintetben is a jóravezető utat találni. Az én véleményem szerint szükséges lenne, hogy az igen t. pénzügyminister ur minél előbb körrendeletet bocsásson ki, amellyel felhatalmazná az illetékes szakközegeket, hogy mindazoknak a szegény egyedeknek, akik vagyonnal nem birnak, akiknek családi exisztenciális érdekeit veszélyeztetjük eme kényszerkölcsönelvonás által, adjanak módot arra, hogy egészen megbízható adatok, tanúvallomások, községi előljárósági hiteles igazolványok alapján képesek és jogosultak legyenek igazolni vagyontalanságukat, kényszerű helyzetüket és mindazok, akik e tekintetben a pénzügyminister urnák legszigorúbb utasítása szerint járnak el, — e tekintetben nem lehet megvonni tőle az a jogot, hogy a lehető legnagyobb körültekintéssel bástyázza körül az országnak érdekeit, de tegye lehetővé ezt, — ezek a legszegényebb néposztályok az országot is megbélyegző ilyen kényszerkölcsön terhei alól mentesüljenek. (Helyeslés jobbfelől.) Ez nem is jelent az államra nézve valami nagyon jelentékeny anyagi terhet, hiszen annak dacára, hogy a felülbélyegzési metódus elhibázott, legalább is három és fél milliárd az, ami az állampénztár részére az eddig befolyt összegekből biztosítottnak tekinthető. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz bizonyitani, hogy valaki ennyire meg ennyire teljesen szegény és annyira rá van utalva arra a csekély összegre, amelyet a kényszerkölcsön céljára levontak. Százezer családra teszem azoknak számát, akik ki fogják eszközölni magukra nézve a kényszerkölcsön visszaadását, és ötszáz koronára átlag azt az összeget, amelyet kényszerkölcsönre egy családnál levontak, azaz ezer koronát találtak nála. Ez az ötszáz szorozva százezerrel mindössze csak ötven millió koronának felel meg és szerintem ez az ötven millió korona ennek a méltányos segélyezési akciónak terheit teljesen fedezni fogja. Ezekkel az indokokkal van szerencsém következő interpellációt a pénzügyminister úrhoz intézni (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : 1. Van-e arról tudomása, hogy az Osztrák-Magyar Bank Magyarországon lévő bankjegyeinek lebélyegzése kapcsán végrehajtott állami kényszerkölesönművelet által számos vagyontalan, szegénysorsu állami és közalkalmazott, továbbá ezeknél még számosabb hasonló nehéz sorban élő földműves (ezek közt sok rokkant és hadiözvegy) vétlenül és véletlenül anyagi létét veszélyeztető helyzetbe jutott? Nevezetesen számos ilyen közalkalmazott a családja nélkülözhetlen szükségletei fedezés.e céljára eladott bútorai, egész ingóságai befolyt árából és nemkülönben számtalan teljesen vagyonnélküli földműves a f. évi április folyamán esedékes földbérleti kötelezettségei teljesítésére összekuporgatott pénzéből szintén állami kényszerkölcsön leadására köteleztetett? 2. Mivel ezen pénzelvonások sok szegénysorsu ember családját az eddiginél is nagyobb nyomorba kergették s igen sok földmives volt készpénze fele értékének elvonása miatt vállalt földbérleti kötelezettségének most már nem lévén képes eleget tenni, emiatt sok föld tavaszi bemunkálása el fog maradni, van-e szándékában a pénzügyminister urnák a megnevezett s minden más hasonló kivételesen súlyos sorsra jutott exisztencia anyagi helyzetén megfelelő igazoló eljárás gyors inaugurálása és alkalmazása által a lehetőség szerint sürgősen segíteni? (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Ki a következő interpelláló ? Haller József jegyző: Molnár János! Molnár János : T. Nemzetgyűlés ! Amennyiben a földmivelésügyi minister ur a Bodrogközi Tiszaszabályozási Társulat belviz-lecsapolásaihoz szükséges szenet kiutalványozta és az épen a mai napon
