Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-4

A Nemzetgyűlés 4. ülése 1920. évi február hó 23-án, hétfőn. 33 Szmrecsányi György (szólásra jelentkezik). Elnök : Milyen oimen kivan a képviselő ur szólni ? Szmrecsányi György: Személyes kérdésben, egészen röviden. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy végtelen örömmel tölt el engem az a tudat, hogy részben legalább elértem azt a célt, amiért felszólaltam. Azért szólaltam fel, hogy egyszersmindenkorra útját vágjam annak, hogy bennünket a Házon kivül álló felelőtlen tényezők egymás ellen uszítsanak. (Ugy van!) Különösen az én személyem exponáltatott akkor, mint ezen az oldalon a legagresszívebb és a békés munkának kerékkötője és akadályozója. Ezt megállapitom és ezt a tanulságot vonjuk le a jövőre nézve is. A t. minister urnák a beszédére csak egy megjegyzésem van, ós ez az, hogy az a programm, a programmnak a földmivesosztályra vonatkozó része, amelyet itt nagy vonásokban ismertettem és amelynek egyik pontját fel is olvastam, már régi, törzsökös, ősi néppárti programm volt, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) amely úgyszólván szószerint van abból átvéve. Nem akarom ezzel elvitatni a t. minister úrtól, hogy ő ezt már szintén hirdette és képviselte, hanem megállapitom, hogy mi ennek a programmnak a hirdetéseért nemcsak a többségi parlamenti párttal szemben, hanem hozzánk nagyon közelálló tényezőkkel is emiatt gyakran a legélesebb ellentétbe jutottunk. (Ugy van! Ugy van! balfelol.) Ezt akartam megállapítani s méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy „azt a közös működési alapot (Zaj), amelyet megjelöltünk és megállapítottunk, nekünk hazafias kötelességünk és a nemzettel szemben elvállalt kötelességünk megtalálni és csak akkor nem találjuk meg, ha nincs meg hozzá a jóakarat. (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra? Haller József jegyző: Zákány Gyula! Zákány Gyula : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Mindenesetre sajnálatomat fejezem ki, hogy kevés fület kaptam ahhoz, amit elmondandó vagyok. Ez azonban nem fog hátráltatni abban, hogy bizonyos kijelentéseket ne tegyek. Az előttem szólott Szmrecsányi György t, képviselőtársam, valamint Szabó István minister''ur felszólalásához csak örömömet tudom csatolni, de nyomatékosan hangsúlyozni akarom, hogy igenis akkor, amikor mindkét oldalon megállapittatott annak az igazsága, hogy a két uralkodó párt között semmiféle elvi differencia nincs, akkor a nemzet katasztrófájából kivezető egyetlen biztosíték, talpraállásunknak egyetlen NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖT] sinequanonja az, hogy itt más ellentét, különösen a legexisztenciálisabb nemzeti kérdésekben ne legyen, mint csak a lokális padsoros különbség e két uralkodó párt között. Ezen a padsoros különbségen kivül más ellentétet bizonyos kaján, terrorisztiküs erők megvigyorogtatására ne mutasson a Nemzetgyűlés! Ennek az egységnek, a pártérdeket teljesen feltüntető — nevezzük — fúziónak, vagy egymás mellett való egységes kooperációnak a kapacitáló]ául sem Szmrecsányi György tisztelt képviselőtársamat, sem nagyatádi Szabó István minister urat, sem Zákány csekélységemet nem tartom, hanem a halálos Ítéletet kimondó Neuillyt és azt a szégyenletes lezüllést tartom legnagyobb kapacitálónknak, amely nemzeti életünknek minden oldalán jelentkezik. De az én felszólalásomat más cél vezeti. Én 1 érdem tisztelettel a Nemzetgyűlést, hogy vagyunk-e mi olyan erősek és olyan luxuspolitikusok, hogy a nemzet egyetlen és utolsó illuzióforrását : a Nemzetgyűlést meggyengíteni, bizonyos aggályoskodások, bizonyos indokolt kétségek tárgyává tenni engedjük. Most, amikor a nemzet, mint egy szem, kétség és aggódás között csüggedten néz ránk, utolsó illúziójára? Ezt az illúziót nem szabad engednünk cafatokra tépetni. Ez az illúzió az ország lábraállásának egyetlen feltétele. Legyen ez egy reális illúzió, amely mögött nincs humbug, hanem amely mögött a produktiv munkát testtel-lélekkel végző Nemzetgyűlés áll. (Az elnöki széket SimonyiSemadam Sándor foglalja el.) En, mint a Nemzetgyűlésnek egyik legfiatalabb tagja, semmiféle politikai ideológiákkal megfertőzve nem vagyok és nem vagyok a parlamenti formalitásokban tájékozódva. Épen azért felszólalásomat az az egyetlen cél indokolja, hogy midőn már 1916-tól kezdve a nép krisztusi gesztusra vár, amikor az anarchiába zuhanó nép expressz intézkedéseket vár különösen az áruuzsora, a lánckereskedelem ellen, és midőn a Szmrecsányi György t. képviselőtársunk által nagyon jól aposztrofált aljas zsidó söpredéknek és nem zsidó söpredéknek aknamunkáját, a mi politikai impotenciába való kényszerítésünket látja: tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, hogy a házszabályokat ne l'art pour l'art elve szerint kezelje, hanem legyen tekintettel arra, hogy a házszabályok vannak a nemzetért. En tisztelek minden legalitást és a lex által előirt intézkedések keretében akarok mozogni. Távol áll tőlem, hogy valamit contra legem cselekedjem. Szükségesnek tartom, hogy a házszabály a Nemzetgyűlés tárgyalási lehetőségének alapja legyen és hogy ezért igenis az élet realitásait, az élet anarchisztikus megmozdulásait vegye észre.