Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-4

30 A Nemzetgyűlés 4. ülése 1920. évi február hó 23-án, hétfőn. gyűlésen felolvasom a pártprogramm 22-ik pont­ját, (Halljuk !) Halljuk !) amely szerint követelünk olyan állami birtokpolitikát:., amely erősen szapo­rítja az önálló és életképes gazdaságok számát, (Felkiáltások a jobboldalon : A kisgazdákat !) a hő­söknek, rokkantaknak és általában azoknak föld­höz juttatását, akik a gazdálkodáshoz szükséges kellékekkel birnak. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon). Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. Nemzet­gyűlés ! Szmrecsányi György: Azt hiszem, t. Ház, (Halljuk! Halljuk/) hogy minden nehézség és minden féreértés nélkül megállapíthatom azt, hogy programmunk között tulaj donképen lényeges el­térés nincs ; (Elénk helyeslés a baloldalon. Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Van !) és azt hiszem, akkor sem tévedek, amikor azt mondom, hogy a magyar földnek és a magyar föld népének szeretete egyesit bennünket, mint ahogy kell hogy egyesit­sen. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak visszatekinteni arra az idő­pontra, amikor a Dunántúl és a Dunántúlnak nyu­gati része volt tulaj donképen a-s egyetlen földterület az országban, amely az ellenséges 'megszállást el tudta kerülni. Amikor ott a zászlót kibontottuk, akkor százezrek és százezrek mintegy varázsütésre, katholikusok és protestánsok, intellektuellek és a föld népe mind a keresztény és a nemzeti gondolat­ban egyesültek és egy hatalmas nagy táborból ki­indult lendület kerítette hatalmába a lassan-lassan felszabaduló országrészek népének lelkét. Ez a nagy, egységes állásfoglalás a legnagyobb benyo­mást tette a külföldön, amennyiben a destruktiv elemek konsternálva voltak, a keresztény társadal­mak pedig a legnagyobb rokonszenvvel és tiszte­lettel tekintettek a kereszténység jegyében meg­újhodó Magyarországra. (Ügy van! ügy van!) Azt hiszem, nem tévedek abban a megálla­pításomban sem, hogy amint a keresztény irányzat úgyszólván egyedül uralkodó lett Magyarországon, az elszakított országrészekben élő honfitársaink­ban kezdett éledni az első reménysugár és a biza­lem a jobb jövő reményében. (Tetszés.) Amint már említettem, a Ház megalakulása hosszabb időt vett igénybe. Tulaj donképen ma még munkaprogrammunk nincs és ez engem a legnagyobb aggodalommal tölt el. Igaz, hogy a ministerelnök ur ma beterjesztette azt a törvény­javaslatot, amely az alkotmányjogi rendezésről, a kormányzó közjogi állásáról és választásáról szól, de ez csak a kezdet kezdete, és én ehelyütt kérem a-vigen tisztelt ministerelnök urat és a Házat, — és eziránt konkrét propozicziót teszek, amelyre nézve kérem a mélyen tisztelt elnök arat, méltóztassék azt szavazásra kitűzni, — hogy e törvényjavaslat dolgában mondjuk ki a sürgős­séget, (Taps.) hogy t. i. azt a' bizonyos, a ház­szabályokban megállapított három napot, amely­nek a benyújtás és a napirendre tűzés közt el kell múlnia, ne tartsuk be, hanem sürgősen tűzzük azt napirendre. A javaslat pártközi megegyezéssel állapítta­tott meg és ki van nyomatva ; semmi akadálya nincs annak, hogy minden zökkenés és emóció nélkül megszavazhassuk és hogy ezzel alapját vethessük meg a jövendő munkának. (Helyeslés.) Amikor még mindig ott tartunk, hogy gon­dolkozunk és afelett tanácskozunk, hogy tulaj­donképpen mi lesz a legközelebbi teendő, az or­szág lázas érdeklődéssel nézi a Nemzetgyűlés mun­káját. (Igaz! ügy van!) Ahelyett hogy teljes erőnkkel igyekeznénk a keresztény irányzatot végre-valahára gördülésbe hozni, azt látjuk, hogy j obb sorsra érdemes politikusok és nem politiku­sok egyaránt már hetek óta papirossal, plajbász­szal kezükben szaladgálnak és számítják, hogy ennek vagy annak a pártnak egy vagy két man­dátummal többje van-e vagy kevesebbje. (Igaz! ügy van! Taps balfelől.) A nemzet nem ezt várja tőlünk, hanem azt, hogy közös erővel, közös akarattal a keresztény és nemzeti alapon álló uj Magyarország megala­pozásához a legkomolyabb munkával fogjunk hozzá. A Nemzetgyűlés hivatása, hogy uj alkot­mányt adjon ennek az országnak. A Nemzetgyűlés ma a törvényhozás volt három tényezőjét helyet­tesíti. A munkának oly óriási tömegével állunk szemben, a felelősségnek oly nagy súlya nehezedik ránk, hogy abból a Nemzetgyűlés összességének és minden egyes tagjának ki kell vennie a maga részét. (Helyeslés.) Mi ennek a nagy feladatnak csakis ugy felel­hetünk meg igazán becsületesen, hazafiasán, hogy­ha lecsiszoljuk azokat a suiiónási felületeket, ame­lyek netán vannak és kikapcsolunk minden sze­mélyes momentumot és személyes érvényesülésre való törekvést. (Altalános helyeslés és taps.) Leg­szentebb hitem és meggyőződésem az, hogyha ezt akarjuk, mint becsületes, keresztény és magyar politikusok meg is fogjuk találni azt az alapot, amelyen a keresztény és nemzeti gondolkodású képviselők, akiket ezzel a mandátummal küldöt­tek ide, egyesülhetnek. (Ugy van ! ügy van !) Egy hang (a baloldalon :) Ez a nép akarata ! Szmrecsányi György: Helyesen mondja tisz­telt barátom, ez a népnek, az országnak az aka­rata. (Ugy van! Ugy van!) A választás elmúlt. A szenvedélyek most is viharzottak, mint minden választáson, most talán még erősebb mértékben, mint a régi választásokon, mert hiszen a legutóbbi idők idegessé és kétségbe­esetté tették mindenkit. Ezek a hullámok most már elsimultak és én kérve kérem minden egyes képviselőtársamat : ne keressük azokat a mo­mentumokat, amelyek bennünket szétválaszta­nak, (Ugy van! ügy van!) ne hozzuk be ebbe a terembe a korteszajt . . . (ügy van ! ügy van ! Nagy zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Egy hang (a jobboldalon) : A választások alatt zsidók; voltunk ! (Zaj.) Szmrecsányi György : Becsüljük meg egy­mást, ne személyeskedjünk ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ne feledjük el, hogy ma ebben a szeren-

Next

/
Thumbnails
Contents