Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-4

30 A Nemzetgyűlés 4. ülése 1920. évi február hó 23-án, hétfőn. gyűlésen felolvasom a pártprogramm 22-ik pontját, (Halljuk !) Halljuk !) amely szerint követelünk olyan állami birtokpolitikát:., amely erősen szaporítja az önálló és életképes gazdaságok számát, (Felkiáltások a jobboldalon : A kisgazdákat !) a hősöknek, rokkantaknak és általában azoknak földhöz juttatását, akik a gazdálkodáshoz szükséges kellékekkel birnak. (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon). Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. Nemzetgyűlés ! Szmrecsányi György: Azt hiszem, t. Ház, (Halljuk! Halljuk/) hogy minden nehézség és minden féreértés nélkül megállapíthatom azt, hogy programmunk között tulaj donképen lényeges eltérés nincs ; (Elénk helyeslés a baloldalon. Mozgás és felkiáltások a jobboldalon : Van !) és azt hiszem, akkor sem tévedek, amikor azt mondom, hogy a magyar földnek és a magyar föld népének szeretete egyesit bennünket, mint ahogy kell hogy egyesitsen. (Élénk helyeslés.) Méltóztassanak visszatekinteni arra az időpontra, amikor a Dunántúl és a Dunántúlnak nyugati része volt tulaj donképen a-s egyetlen földterület az országban, amely az ellenséges 'megszállást el tudta kerülni. Amikor ott a zászlót kibontottuk, akkor százezrek és százezrek mintegy varázsütésre, katholikusok és protestánsok, intellektuellek és a föld népe mind a keresztény és a nemzeti gondolatban egyesültek és egy hatalmas nagy táborból kiindult lendület kerítette hatalmába a lassan-lassan felszabaduló országrészek népének lelkét. Ez a nagy, egységes állásfoglalás a legnagyobb benyomást tette a külföldön, amennyiben a destruktiv elemek konsternálva voltak, a keresztény társadalmak pedig a legnagyobb rokonszenvvel és tisztelettel tekintettek a kereszténység jegyében megújhodó Magyarországra. (Ügy van! ügy van!) Azt hiszem, nem tévedek abban a megállapításomban sem, hogy amint a keresztény irányzat úgyszólván egyedül uralkodó lett Magyarországon, az elszakított országrészekben élő honfitársainkban kezdett éledni az első reménysugár és a bizalem a jobb jövő reményében. (Tetszés.) Amint már említettem, a Ház megalakulása hosszabb időt vett igénybe. Tulaj donképen ma még munkaprogrammunk nincs és ez engem a legnagyobb aggodalommal tölt el. Igaz, hogy a ministerelnök ur ma beterjesztette azt a törvényjavaslatot, amely az alkotmányjogi rendezésről, a kormányzó közjogi állásáról és választásáról szól, de ez csak a kezdet kezdete, és én ehelyütt kérem a-vigen tisztelt ministerelnök urat és a Házat, — és eziránt konkrét propozicziót teszek, amelyre nézve kérem a mélyen tisztelt elnök arat, méltóztassék azt szavazásra kitűzni, — hogy e törvényjavaslat dolgában mondjuk ki a sürgősséget, (Taps.) hogy t. i. azt a' bizonyos, a házszabályokban megállapított három napot, amelynek a benyújtás és a napirendre tűzés közt el kell múlnia, ne tartsuk be, hanem sürgősen tűzzük azt napirendre. A javaslat pártközi megegyezéssel állapíttatott meg és ki van nyomatva ; semmi akadálya nincs annak, hogy minden zökkenés és emóció nélkül megszavazhassuk és hogy ezzel alapját vethessük meg a jövendő munkának. (Helyeslés.) Amikor még mindig ott tartunk, hogy gondolkozunk és afelett tanácskozunk, hogy tulajdonképpen mi lesz a legközelebbi teendő, az ország lázas érdeklődéssel nézi a Nemzetgyűlés munkáját. (Igaz! ügy van!) Ahelyett hogy teljes erőnkkel igyekeznénk a keresztény irányzatot végre-valahára gördülésbe hozni, azt látjuk, hogy j obb sorsra érdemes politikusok és nem politikusok egyaránt már hetek óta papirossal, plajbászszal kezükben szaladgálnak és számítják, hogy ennek vagy annak a pártnak egy vagy két mandátummal többje van-e vagy kevesebbje. (Igaz! ügy van! Taps balfelől.) A nemzet nem ezt várja tőlünk, hanem azt, hogy közös erővel, közös akarattal a keresztény és nemzeti alapon álló uj Magyarország megalapozásához a legkomolyabb munkával fogjunk hozzá. A Nemzetgyűlés hivatása, hogy uj alkotmányt adjon ennek az országnak. A Nemzetgyűlés ma a törvényhozás volt három tényezőjét helyettesíti. A munkának oly óriási tömegével állunk szemben, a felelősségnek oly nagy súlya nehezedik ránk, hogy abból a Nemzetgyűlés összességének és minden egyes tagjának ki kell vennie a maga részét. (Helyeslés.) Mi ennek a nagy feladatnak csakis ugy felelhetünk meg igazán becsületesen, hazafiasán, hogyha lecsiszoljuk azokat a suiiónási felületeket, amelyek netán vannak és kikapcsolunk minden személyes momentumot és személyes érvényesülésre való törekvést. (Altalános helyeslés és taps.) Legszentebb hitem és meggyőződésem az, hogyha ezt akarjuk, mint becsületes, keresztény és magyar politikusok meg is fogjuk találni azt az alapot, amelyen a keresztény és nemzeti gondolkodású képviselők, akiket ezzel a mandátummal küldöttek ide, egyesülhetnek. (Ugy van ! ügy van !) Egy hang (a baloldalon :) Ez a nép akarata ! Szmrecsányi György: Helyesen mondja tisztelt barátom, ez a népnek, az országnak az akarata. (Ugy van! Ugy van!) A választás elmúlt. A szenvedélyek most is viharzottak, mint minden választáson, most talán még erősebb mértékben, mint a régi választásokon, mert hiszen a legutóbbi idők idegessé és kétségbeesetté tették mindenkit. Ezek a hullámok most már elsimultak és én kérve kérem minden egyes képviselőtársamat : ne keressük azokat a momentumokat, amelyek bennünket szétválasztanak, (Ugy van! ügy van!) ne hozzuk be ebbe a terembe a korteszajt . . . (ügy van ! ügy van ! Nagy zaj jobbfelől. Elnök csenget.) Egy hang (a jobboldalon) : A választások alatt zsidók; voltunk ! (Zaj.) Szmrecsányi György : Becsüljük meg egymást, ne személyeskedjünk ! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ne feledjük el, hogy ma ebben a szeren-