Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-22

A Nemzetgyűlés 22. ülése 1920. és nagyon kérném a kereskedelemügyi minis­ter urat, méltóztassék intézkedni, (Egy hang a "középen : Seprűt a kézbe !) — igen, de nagy seprűt — hogy minél előbb, minél hamarább, inkább ma, mint holnap, de már végérvényesen oszlattassék fel ez a vasutas szövetség. Kerekes Mihály: Nem tűrhető, hogy poli­tikai szervek legyenek a vasutasságnál! (Egy hang balfetol : Csak kommunista ne legyen ! Zaj. ) Se kommunista, se más ! Homonnay Tivadar: Tisztelt Nemzetgyűlés! A másik oldalról egy megjegyzés történt, t. i. az, hogy a vasútnál nem szabad semmiféle poli­tikai szervezetnek működnie. En, mint mindig, ugy jelenleg is, azt vallom és a jövőben is azt fogom vallani, hogy bent a hivatalban — hang­súlyozom — politikának helye nincs. De kér­dem, hogyan lehetséges az, hogy akkor, amikor a kommunista - szocialisták künn még min­dig, — nemcsak a múltban, hanem most is — szabadon járnak és Írásban is szabadon agitál­nak a sajtó utján, . . . Gunda Jenő: Sőt bent a hivatalokban is! Homonnay Tivadar :. . . akkor a közelmúlt­ban megjelent egy rendelet, amely a vas­utasságnak a hivatalon kivül is a politikai jo­gainak szabad gyakorlását eltiltotta. Szabó József: Öngyilkosság. Homonnay Tivadar: Erre,a provokáló meg­jegyzésre emiitettem fel ezt. És hogyha már ez felvetődött, méltóztassék megengedni, hogy itt kitérjek arra is, hogy nagy az elkeseredés a vasutasoknál amiatt, hogy az a bizonyos ren­delet, amely később nagy küzdelem után helyes­bittetett, nem oda ütött, ahova akart, (Egy hang balfelöl: Sanda mészáros!) a sanda mé­száros módjára — nagyon helyesen jegyezte meg a közbeszóló t. képviselő ur, — hanem igenis a hivatalon kivül szervezkedő, és pedig teljes ered­ménnyel keresztény nemzeti és keresztény szo­ciális irányban fejlődő és szervezkedő vasutas­ságra tette rá a bilincset és nem engedte meg, hogy ez a keresztény szociális nemzeti irányzat az ő táborába minél több vasutasságot hozzon össze. • Mig a volt proletárdiktatúra alatt szerepet játszó, a vasutas-szövetségnek és a Máv. igaz­gatóságnak vezetői és kisebb tisztviselői, kik a kommün vádja alatt a jury elé utaltattak, hónapokon át a torz hatáskörrel felruházott jury ítéletéig teljes fizetés! mellett sétáltak és egy részük, ha ugy tetszett, láncolt, kereske­dett, addig a Keresztény Szociális Gazdasági Egyesület mellett — mondom — a keresztény szociális eszmékért tevékenységet kifejtett vasuti tisztviselők fegyelmi alá vonattak és félfizetés­sel felfüggesztettek. Végtelenül szomorú dolog ez és igazán mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a vasutasságban a keresztény nemzeti és a keresztény szociális eszmék iránti rajongó hitet erősítse. Egy más kellemetlen kérdésre kell rámu­NEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖTE' évi április hó 8-án, csütörtökön. 337 tatnom, amely a vasutasságnak az elkeseredé­sét fokozza. Ez pedig az, hogy mig a Közalkal­mazottak Országos Egyesülésének tagjai teljes adagban megkapták az ő kompetenciájukat, sőt egy alkalommal öt kilogramm lisztet is kap­tak a kompetencián felül, addig a Keresztény­szociális Gazdasági Egyesülés tagjai részére csak a fél fejadagot tudták biztosítani. T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad — bár talán hiúsági kérdésnek tekintené a Nemzet­gyűlés s nem szeretném, ha ugy tűnnék fel, mintha a vasutasság ebben a szomorú, nehéz helyzetében hiúsági kérdésekkel foglalkoznék — minthogy itt teljes képet adtam a vasutasok­nak szánandó helyzetéről — nem szégyeljük azt bevallani — engedjék meg, hogy rámutas­sak a vasutas alkalmazottak helytelen címzé­sére is. A vasutas alkalmazottak, talán a dua­lizmus elve alapján, ma is az osztrák, szolgai fordításból eredő címekkel vannak felruházva. Minden hivatalban ugy van megállapítva a cím és rang, hogy abból az illetőnek kvalifi­kációjára és szolgálatára is következtethetünk. Csak a vasútnál nem. Eelhivom itt a kereske­delemügyi minister urat, méltóztassék pártfo­gásába venni a Vasuti és Hajózási Club által hozzá már korábban benyújtott kérelmet, hogy a vasutasoknak az a szerény kívánsága mielőbb teljesíttessék. Mindeme kívánságokat előrebocsátva, a leg­sürgősebb a vasutasságnak rögtöni segély kiuta­lása mellett élelemmel és ruházattal való ellátása. Minden szociális reform megteremtéséhez, nagyon jól tudjuk, első tényező az ország kedvező hely­zete, kedvező gazdasági állapota. Ez nálunk, saj­nos, teljességgel nincs meg, de ennek dacára is segíteni kell és meg kell oldanunk a szociális reformokat. Meg kell oldanunk elsősorban r a részletesebben ismertetett élelmezési kérdést. Es, miként 1900-ban a transzváli háború után az angolok bizottságot küldöttek ki az élelmezés, illetőleg a nyomor tanulmányozása céljából, az a javaslatom a t. Nemzetgyűléshez, hogy küldjön ki egy antropológusokból és szociológusokból ösz­szeállitott úgynevezett »elcsenevészesedóst tanul­mányozó bizottságot«, amely a kormánynak javaslatot fog tenni és ez alapon a kormány rögtön tettekhez fog fordulni és a helyzeten igyekszik mielőbb segíteni. Patacsi Dénes: Kevesebb bizottságot, több segítséget ! Homonnay Tivadar: Én annyira fontosnak tartom ennek a bizottságnak kiküldését, hogy dacára annak, hogy képviselőtársam kevesebb bizottság kiküldése mellett van, azt mondom, hogy igenis ezeknek a bizottságoknak kiküldé­sére keresztényszociális szempontból elodázha­tatlanul szükség van. De osztom a t. közbeszóló képviselő urnák álláspontját, amire ő tendált, hogy a bizottság azután dolgozzék is és ered­ményt tudjon felmutatni. '. 43

Next

/
Thumbnails
Contents