Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-21

A Nemzetgyűlés 21. ülése 1920. évi április hó 7-én, szerdán. 327 hibái és rosszakaratú törlései megtoroltassanak ? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök ; Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! HalljukI) Az idő előrehaladottsága folytán méltóztassanak megengedni, hogy nagyon röviden válaszoljak. Az első kérdés az, hogy (olvassa) : »van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy a sajtó nagy része ellenségesen viselkedik a Nemzetgyűléssel szemben és a közvéleményt állandóan a Nemzetgyűlés ellen izgatja?« Van tudomásom róla. A második pont igy szól (olvassa) : »Mit szándékozik a ministerelnök ur a Nemzetgyűlés tekintélyének megvédésére a sajtó izgatásai ellen tenni ?« Az interpellációnak első részében, amelyet helyesen méltóztatott kifejteni, a sajtó szabadságáról méltóztatott beszélni. A sajtó szabadságával szemben nem lehet semmit sem tenni, anélkül, hog}- ne sértsem a sajtó szabadságát, ha a Nemzetgyűlést mesterségesen akarom megóvni a sajtó szabad megnyilatkozásával szemben. Vagy igaza van a sajtónak (ügy van! jobb felöl.) amikor támadja a Nemzetgyűlést, vagy nincs igaza. *Ha igaza van, aki or jogosan irta meg és helyesen cselekedett. Ha pedig nincs igaza, akkor lesznek annyira okosak az emberek, hogy meg fogják találni azt a hibát ós azt a hamisságot, amely abban az állításban van. De ez ellen a sajtószabadság tiszteletbentartása mellett a kormánynak semmiféle szabad államban semmiféle intézkedést tennie nem lehet és nem szabad. Kivételes esetekben és kivételes helyzetben, a cenzúrát megengedik — hiszen erre vonatkozik a harmadik kérdés. — Azok a kivételes esetek, amelyek a cenzúrát valamelyest igazolják, sajnos, ma még fennállanak. Többet tenni a sajtó szabadságával szemben, mint azt, hogy cenzúrát hoznak be, alkotmányos államban nem lehet. Nem alkotmányos államban, mint a kommunizmus alatt is, meg lehetett tenni, hogy sajtó-orgánumokat, lapokat egyszerűen konfiskáltak, beszüntettek. Más eszköz nincs. Vagy cenzúra, vagy ezen tovább menve bizonyos lapok beszüntetése. Erre nem vállalkozhatom és azt hiszem, egyetlenegy alkotmányos ministerelnök sem vállalkozik arra, hogy lapokat egyszerűen eltüntessen a szintérről és megjelenésüket megakadályozza. Egyéb mód ebben a tekintetben nincs. Van egy, de ez nem a ministerelnök dolga. Ugyanazok a képviselő urak, akik azt hiszik, hogy az ő akciójukról, vagy a Ház akciójáról téves, hamis vagy rosszindulatú hir jelent meg, Írjanak vagy beszéljenek itt és arra a cikkre vonatkozólag világosítsák fel a nemzetet. Ez az egyetlen legális, alkotmányos módja annak, hogy a sajtó hamis, téves híreivel szemben pozitív, a valóságnak megfelelő tényeket adjanak elő. Mást ebben a kérdésben nem tehetünk. A harmadik kérdés a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a ministerelnök urnák olyan rendeletről, mely a cenzúrának megengedi, hogy a nemzetgyűlési képviselők szabad véleménynyilvánítását még akkor is gátolja, ha azt semmiféle közérdek nem kívánja?« Ilyen rendelet nincs, tehát nem is lehet » tudomásom róla. Ilyen rendeletet én soha nem adtam ki és tudtommal egyetlen elődöm sem adott ki. (Tovább olvassa :) »Hajlandó-e intézkedni, hogy ezentúl a cenzúra konkrét hibái és rosszakaratú törlései megtoroltassanak?« Engedelmet kérek, konkrét hibákról nem lehet előre intézkedni, hanem mindig csak akkor, amikor az a konkrét eset bekövetkezik. Tehát előre intézkedni konkrét hibákról nem lehet, csak utána, mert csak akkor konkrét a hiba, ha már megtörtént. Mindig szívesen fogok rendelkezésére állni bárkinek, aki egy konkrét hibát felhoz és törekedni fogok arra, hogy az reparáltassék. (Mozgás és felkiáltások a jobboldalon: Ki hell cserélni a cenzorokat! Irányítást lehet adni!) Bocsánatot kérek, annyit én is tudok, hogy a cenzorokat ki lehet cserélni. Ebben a tekintetben igazán nem szorulok tanácsadásra. Nem lehet tehát mást tenni, mint a konkrét hibát korrigálni. De mi történik a konkrét hiba korrektúrájával? Méltóztatnak emlékezni, egy héttel ezelőtt egyik képviselőtársunk megtámadott azért, mert egy rektifikációt egy téves hírlapi közleménnyel szemben az ő hite szerint nem tétettem közzé. A válaszom az volt, hogy igenis, a sajtóiroda utján a korrekturát kértem közzétenni. A sajtó nem tette közzé. Arra igazán semmiféle hatalmam nincs, hogy közzététessem. Ilyen korrekturát nem is lehet kívánni, mert hiszen a sajtó szabadságában áll, hogy azt a hibát, amelyet elkövetett, — ha elkövette — az én kívánságomra korrigálja. A sértettnek azonban, a törvény erejénél fogva, jogában áll, hogy a laptól követelje, hogy a rektifikációt ugyanazon a helyen hozza. De ez nem az én feladatom, hanem annak a feladata, akivel szemben a hiba elkövettetett. Ebben tehát nekem intézkednem nem lehet, de nem is kell. Ami a dolog érdemét illeti, hogy a cenzúra hibás : engedelmet kérek, nincs a világon ember, aki azt merné állítani, hogy a cenzúra jó, helyes és hogy ne hibázna, ne tévedne. Ellenkezőleg, mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy a cenzúrának az a legnagyobb baja, hogy sohasem működik egészen jól ós helyesen. A kérdés csak az, hogy bizonyos esetekben és bizonyos kis hibákért okvetlenül ki kell-e azonnal dobni embereket, vagy pedig elég-e a figyelmeztetés. A magam részéről mindig meg fogom* tenni, amikor valaki konkrét panasszal hozzám fordul, hogy fel fogom hivni azt a cenzort és számon kérem tőle, hogy miért tette ezt, és meg fogom neki mondani, hogy hasonló esetben hasonló hibába ne essék. Többet részemről nem