Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-21
318 Â Nemzetgyűlés 21. ülése J. évi április hó 7-én, szerdán, minister urnák. Ha jobb megoldást tud, annál szívesebben, annál örömestebb vesszük. Interpellációm ekkép hangzik : Hajlandó-e a t. honvédelmi minister tir arra, hogy a katonai lónyilvántartásoknak azt a részét, amelyben az u. n. német, vörös, vagy román lovak szerepelnek, újra megvizsgáltassa — revizió alá vétesse — és pedig akként, hogy a lónyilvántartó tisztek az illető körzetbe kiszállva, ott a helyi hatóság és az érdekelt gazdák bevonásával az egyes lovak tulajdonjogát megállapítsák és minden olyan ló, amelyről beigazolást nyer, hogy jogszerű vétel vagy csere, vagy más ellenszolgáltatás mellett, de jogszerűen jutott hozzá, a nyilvántartásból törültessék. Hajlandó-e ezzel kapcsolatban a minister ur intézkedni, hogy a gazdákra nézve tulajdonul megállapított és már bevont lovakat tulajdonosaik visszakapják, vagy helyettük másokat kapjanak és ha ez lehetséges nem volna, olyan méltányos árat kapjanak, amelyért megfelelő lovakat vásárolni képesek legyenek. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. A honvédelmi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Soós, Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Én már több helyről hallottam panaszt a lovak elvétele miatt és kijelentem, — bár most pillanatnyilag nem vagyok teljesen tájékozva arról, hogy mely kívánságok jogosak, — hogy utána fogok a dolgoknak járni, revizió alá fogom venni az ügyeket és biztosítom a t. képviselő urat, hogy ezt a kérdést méltányosan el fogom intézni. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urnák van szava. Magyar Kázmér: Igen t. Nemzetgyűlés! A honvédelemügyi minister ur a tőle megszokott kedvességgel, katonás rövidséggel, de velősen válaszolt, értelmesen^ megértettük a szót, bizunk benne. Nagy köszönettel elfogadom a választ. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a honvédelemügyi minister ur által adott választ ; igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor a határozatot kimondom, hogy a Ház tudomágul vette a honvédelemügyi minister urnák válaszát. Szólásra ki következik? Szabóky Jenő jegyző: Madarász Zsigmond! Madarász Zsigmond : Igen t. Nemzetgyűlés ! Amidőn én először szólalok fel e házban, azoknak a faluknak képviseletében szólok, amelyeknek ugyancsak megvannak a mai időkben a bajaik. Mielőtt ezt a két interpellációmat előterjeszteném, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy I azt röviden be is vezessem. Rövid akarok lenni, lovakat, ott tartják, a gazdák sétáljanak haza ló nélkül. Kerekes Mihály: Ami nem megfelelő, azt meg elárverezik. Magyar Kázmér : Itt a t. Nemzetgyűlés színe előtt ki kell jelentenem, hogy ennek dacára is a határ be van vetve, az ősziek állnak ugy, mint azelőtt, a tavasziak nőnek vigan az utolsó talpalatnyi földig, örök dicsőségére a körösi vérnek, örök dicsőségére a magyar gazda szorgalmának. (Éljenzés jobb felöl). Ebből arra lehetne következtetni, hogy ha a lovak ilyetén igénybevétele dacára is igy megy a gazdálkodás, minek ebből sérelmet csinálni, hadd maradjanak azok a lovak a katonaságnál. Csakhogy a dolog akképen áll, hogy a lefejezett pulyka is mozog, a gazdáknak csaknem végmozdulata, végső erőfeszítése az, amivel most teljesítette kötelességét a föld iránt, a város iránt, az ország iránt. (Ugy van! jobbfelöl.) Mi nem kívánunk mást, — nem tudok másnak a tolmácsa lenni, mint az igazságnak és a méltányosságnak — az az egyetlen kérése az én kerületembeli gazdáknak, (Élénk felkiáltások jobb felöl : Mindenütt a gazdáknak !) akár az ország összes gazdáinak is és ebben a tekintetben azt képzelem, hogy mert nemzetgyűlési képviselő vagyok, a nemzet összes gazdáinak óhaját és kérését tolmácsolom (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon ) akkor, amikor azzal állok a honvédelmi minister ur, illetve a t Nemzetgyűlés szine elé, hogy ezt a kérdést vétesse revizió alá, újra vizsgálat alá. (Helyeslés jobbfelöl.) Annyival nagyobb megnyugvással teszem ezt a kérő kijelentést, mert a múltkoriban, ha jól tudom, Szijj Bálint képviselőtársam kérdésére adott válaszában a minister ur kegyes volt annak kifejezést adni, hogy a tulajdonjognak beigazolása esetén a lovakat visszaadatja, csak forduljanak az illetők a minister úrhoz. Ezt a kijelentését az interpelláló képviselőtársam tudomásul vette, mi is tudomásul vettük, mindenki tudomásul vehette. De őszintén és nyíltan legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a ministeri kijelentés bármennyire kedves nekünk, bármennyire megnyugtató, mégsem az, mint mikor békeidőben hangzott el ilyen nyilatkozat, mikor az tényleg aranyat ért. Akkor volt módjában az egyeseknek a maguk igazságát, a maguk igényeit érvényesíteni. Ma teljesen mások a viszonyok. Senki nem ér rá semmire. A hivatalok tele ügyfelekkel, tele munkásokkal, de menni semmire sem megy senki. Egy dolognak végrehajtása, kitaposása aministeriumban még magunkféle, némileg jártas ember részére is lehetetlenség. Méltóztassék elképzelni, hogyha 208 ember indul meg az igazsága keresésére, mi történik és mi lesz, ha másfélszáz választókerület gazdái tisztelegnek a minister urnái. Engem ez a kettős körülmény sarkal interpellációm megtételére és arra, hogy célszerűségi szempontból ajánljam ezeket megfontolásra a
