Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-21

318 Â Nemzetgyűlés 21. ülése J. évi április hó 7-én, szerdán, minister urnák. Ha jobb megoldást tud, annál szívesebben, annál örömestebb vesszük. Inter­pellációm ekkép hangzik : Hajlandó-e a t. honvédelmi minister tir arra, hogy a katonai lónyilvántartásoknak azt a részét, amelyben az u. n. német, vörös, vagy román lovak szerepelnek, újra megvizsgáltassa — revizió alá vétesse — és pedig akként, hogy a lónyilvántartó tisztek az illető körzetbe ki­szállva, ott a helyi hatóság és az érdekelt gazdák bevonásával az egyes lovak tulajdonjogát meg­állapítsák és minden olyan ló, amelyről beiga­zolást nyer, hogy jogszerű vétel vagy csere, vagy más ellenszolgáltatás mellett, de jogszerűen jutott hozzá, a nyilvántartásból törültessék. Hajlandó-e ezzel kapcsolatban a minister ur intézkedni, hogy a gazdákra nézve tulajdonul megállapított és már bevont lovakat tulajdono­saik visszakapják, vagy helyettük másokat kap­janak és ha ez lehetséges nem volna, olyan méltányos árat kapjanak, amelyért megfelelő lovakat vásárolni képesek legyenek. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. A honvédelmi minister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Soós, Károly honvédelmi minister : T. Nemzet­gyűlés ! Én már több helyről hallottam panaszt a lovak elvétele miatt és kijelentem, — bár most pillanatnyilag nem vagyok teljesen tájékozva arról, hogy mely kívánságok jogosak, — hogy utána fogok a dolgoknak járni, revizió alá fogom venni az ügyeket és biztosítom a t. képviselő urat, hogy ezt a kérdést méltányosan el fogom intézni. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urnák van szava. Magyar Kázmér: Igen t. Nemzetgyűlés! A honvédelemügyi minister ur a tőle megszokott kedvességgel, katonás rövidséggel, de velősen vá­laszolt, értelmesen^ megértettük a szót, bizunk benne. Nagy köszönettel elfogadom a választ. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a honvédelemügyi minister ur által adott választ ; igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor a határozatot kimondom, hogy a Ház tu­domágul vette a honvédelemügyi minister urnák válaszát. Szólásra ki következik? Szabóky Jenő jegyző: Madarász Zsigmond! Madarász Zsigmond : Igen t. Nemzetgyűlés ! Amidőn én először szólalok fel e házban, azok­nak a faluknak képviseletében szólok, amelyek­nek ugyancsak megvannak a mai időkben a bajaik. Mielőtt ezt a két interpellációmat előter­jeszteném, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy I azt röviden be is vezessem. Rövid akarok lenni, lovakat, ott tartják, a gazdák sétáljanak haza ló nélkül. Kerekes Mihály: Ami nem megfelelő, azt meg elárverezik. Magyar Kázmér : Itt a t. Nemzetgyűlés színe előtt ki kell jelentenem, hogy ennek dacára is a határ be van vetve, az ősziek állnak ugy, mint azelőtt, a tavasziak nőnek vigan az utolsó talpa­latnyi földig, örök dicsőségére a körösi vérnek, örök dicsőségére a magyar gazda szorgalmának. (Éljenzés jobb felöl). Ebből arra lehetne következtetni, hogy ha a lovak ilyetén igénybevétele dacára is igy megy a gazdálkodás, minek ebből sérelmet csinálni, hadd maradjanak azok a lovak a katonaságnál. Csakhogy a dolog akképen áll, hogy a lefejezett pulyka is mozog, a gazdáknak csaknem végmoz­dulata, végső erőfeszítése az, amivel most telje­sítette kötelességét a föld iránt, a város iránt, az ország iránt. (Ugy van! jobbfelöl.) Mi nem kívánunk mást, — nem tudok másnak a tolmácsa lenni, mint az igazságnak és a méltányosságnak — az az egyetlen kérése az én kerületembeli gazdáknak, (Élénk felkiáltások jobb felöl : Minde­nütt a gazdáknak !) akár az ország összes gaz­dáinak is és ebben a tekintetben azt képzelem, hogy mert nemzetgyűlési képviselő vagyok, a nemzet összes gazdáinak óhaját és kérését tol­mácsolom (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon ) akkor, amikor azzal állok a honvédelmi minister ur, illetve a t Nemzetgyűlés szine elé, hogy ezt a kérdést vétesse revizió alá, újra vizsgálat alá. (Helyeslés jobbfelöl.) Annyival nagyobb megnyugvással teszem ezt a kérő kijelentést, mert a múltkoriban, ha jól tudom, Szijj Bálint képviselőtársam kérdé­sére adott válaszában a minister ur kegyes volt annak kifejezést adni, hogy a tulajdonjog­nak beigazolása esetén a lovakat visszaadatja, csak forduljanak az illetők a minister úrhoz. Ezt a kijelentését az interpelláló képviselőtársam tudomásul vette, mi is tudomásul vettük, min­denki tudomásul vehette. De őszintén és nyíltan legyen szabad megjegyeznem, hogy ez a minis­teri kijelentés bármennyire kedves nekünk, bár­mennyire megnyugtató, mégsem az, mint mikor békeidőben hangzott el ilyen nyilatkozat, mikor az tényleg aranyat ért. Akkor volt módjában az egyeseknek a maguk igazságát, a maguk igényeit érvényesíteni. Ma teljesen mások a viszonyok. Senki nem ér rá semmire. A hivata­lok tele ügyfelekkel, tele munkásokkal, de menni semmire sem megy senki. Egy dolognak végre­hajtása, kitaposása aministeriumban még magunk­féle, némileg jártas ember részére is lehetetlen­ség. Méltóztassék elképzelni, hogyha 208 ember indul meg az igazsága keresésére, mi történik és mi lesz, ha másfélszáz választókerület gazdái tisztelegnek a minister urnái. Engem ez a kettős körülmény sarkal inter­pellációm megtételére és arra, hogy célszerűségi szempontból ajánljam ezeket megfontolásra a

Next

/
Thumbnails
Contents