Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-21
312 À Nemzetgyűlés 21. ülése 19, amely a célravezető eszközöket nem valami túlságos skrupulózitással válogatja meg. Sándor Pál : Nem tanulnak ; az a baj. (Mozgás és zaj a középen.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Hogyha közbeszólnak, kénytelen leszek névszerint megnevezni a képviselő urakat. Amikor a szónok beszél, nem szabad magántárgyalásokat folytatni. A szónok teljes joggal követelheti, hogy figyelemmel hallgassák meg és ne zavarják. (Igaz ! Ugy van ! Halljuk ! Halljuk !) Haller József : Épen azért nem kell ahhoz különös antipátia, csak igazságos megállapítás, hogy csak a legritkább és legkivételesebb esetben lehet arról szó, hogy különös támogatásban részesítsük őket ; ellenkezőleg ők általánosságban olyan versenytársak az ország bennszülött, faj magyar, keresztény lakosságával szemben, akik az anyagi boldogulás minden utján győzelmesen kerülnek elébe. (Igaz! Ugy van!) Nem faji, pláne nem felekezeti türelmetlenség tehát, hanem pusztán az igazság érvényesítésére való törekvés, ha azt kívánjuk, hogy az állam jogosítványokkal, engedélyekkel, stb.-vel elsősorban az arra szoruló keresztény családoknak siessen segítségére. (Helyeslés és taps.) De van itt egy másik szempont is és ez az erkölcsi szempont. Az igazság ugyan maga is erkölcs és az igazságtalanság erkölcstelenség is egyúttal és épen azért, amit mondtam az igazságosság nézőpontjából, azzal szolgáltam az erkölcsi szempontot is, mégis ki akarom külön emelni az erkölcsi szempontot. Arra kérni mindenkit, hogy ezeket a kérdéseket ne intézzük el a sablonos erkölcsi bizonyítvánnyal, mert nagyon jól tud» juk, hogy ilyent mindenki kap, aki, közönségesen szólva, nem ölt, nem gyilkolt, nem sikkasztott, sőt néha még az is, aki ölt is, sikkasztott is, rabolt is, csak épen hogy nem bizonyult rá. Ne a papiroslegitimáció legyen az irányadó, hanem az a törekvés, hogy nemhogy támogatni nem szabad, hanem mindenhonnan visszaszorítani kell azt az elemet, amelynek kapzsi természetét Bartha • Miklós ugy jellemzi, hogy »erkölcsi világa, akarata, vágya, szenvedélye, mind csak a pénzgyüjtésre irányul, (Igaz ! Ugy van !) minden erkölcsi eszközválogatás nélkül« ; amelynek ugyancsak Bartha szerint az az életproblémája s minden, ami ennek a megoldására vezet, az jó, ami nem oda vezet, az rossz. Akiknek kezén, hogy egy kistrafikos szavaival éljek, a trafik csak spanyolfal, amely mögött vígan folyik az adom-veszem lánckereskedelem ; a korcsma csak kelepce, amelyben a számító üzérkedés keriti hatalmába az iszákos szenvedélyt ; kelepce, oly biztos, oly mély és kikerülhetetlen, mint a sirüreg, amelybe önérzet, vagyon, függetlenség, becsület, mind beletemetődik, az a bizonyos sötét sarok, hol a pók hálóját kifeszítve áldozatára les, hogy azt izgató szereire rákapatva, elszívja előbb nyugalmát, azután elszedje mindennapi garasát, majd a borjú árát, a jövő évi '. évi április hó 7-én, szerdán. termés árát, a földe cskét, a házacskát, ezét-azét : a fél falunak határát. (Igaz ! Ugy van !) Akik, amikor a korcsma körül már minden lehetőt megemésztettek, kezdenek a korcsma arányain túlnőni, messzebb orientálódni, a járás és megye székhelye felé szálakat fonogatni és nagyobb zsákmányra gusztust kapni, amire azután-a legjobb átmeneti alkalmul a választás kínálkozott, amikor — tudjuk — mindig a korcsmában folyt a legnagyobb lélekvásár, ahol a pálinkamérő az uzsora mindenféle szálával vagy becstelen alkuval neki lekötött emberek szavazatával a helyzet urává lett és ezzel nemcsak azt érte el, hogy ezen a voks-szállitási üzleten busásan keresett, hanem azt is, hogy befolyását érvényesítette a megyegyülésnek és az országgyűlésnek összeállításában. (ügy van ! ügy van !) A helyi szerencsétlenség igy azután országos csapássá lett, mert igy felszívódott a zugkorcsma tájékáról a nemzettesten fakadt tályogból az organizmus erezetén keresztül a méreg, fel egészen a szivig, egészen az országgyűlés házáig s innen a törvényekbe átszivárogva, megint ki az országba, hogy tönkre tegye és megrontsa az egész nemzetet. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Épen ezért, t. Nemzetgyűlés, nemcsak az igazság nevében kérem az italmérési jogok revízióját, hanem az erkölcs nevében is mindannyiunknak azt kell kívánnunk, hogy adassanak ezek a jogok olyan emberek kezébe, akik ezzel a segítséggel nem fognak visszaélni s akik meg fognak elégedni azzal, hogy ebből a jogból tisztességesen megéljenek, megengedett polgári hasznot húzzanak s nem tekintik ezt csak kiindulópontnak, amelyről nekirugaszkodva, árkon-bokron keresztül csak a pénzt, a vagyont hajhásszák ; adassanak ezek a jogok tisztességes, becsületes keresztény magyar embereknek. (Ugy van ! ügy van !) Hasonlóképen nemcsak az igazság, hanem az erkölcs kérdésének és követelményének tartom azt is, hogy az állami megrendelések, szerződések, bérletek ne olyanoknak jussanak, akik csak mentől nagyobb haszonra, nyereségre törekedvén, ennek a célnak szolgálatában attól sem riadnak vissza, hogy az államra rásózzák a leghitványabb portékát és hogy ezt tehessék, hogy az ellenőrző közegek szemet hunyjanak, ne kellemetlenkedjenek, azért ezek lelkiismeretét mindenféle furfanggal elaltatják,magyarán: megvesztegetik. Igy lesz azután a papirosból bakancs a barchetből katonaposztó, a dohos lisztből nem dohos liszt, a szemetes zabból tiszta, mintha galamb válogatta volna ; igy lesz az Engel-bor is jó bor, és igy sóznak minden komisz portékát mindig az állam nyakába. > Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy a ministerelnök ur már a kormány bemutatkozása alkalmával remfélni engedte beszédének egyik paszszusában, hogy ezeknek a jogoknak a revideálása terén nem fog elzárkózni indítványom elfogadásától, t. i. az iparengedélyek körül fenforgó durva igazságtalanságok orvoslását szives volt kilátásba helyezni, amikor azt mondotta, hogy novelláris
