Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-21

306 A Nemzetgyűlés 21. ülése 1920. évi április hó 7-én; szerdán. Szabóky Jenő jegyző: Gaál Gaszton a köztisztviselők mellékfoglalkozásai tárgyában ; dr. Homonnay Tivadar a vasutasok helyzetének sürgős megjavítása tárgyában. Elnök : Miután Homonnay Tivadar nemzetgyűlési tag ur indítványát Írásban is benyújtotta, az indítvány ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Egyúttal javaslom, hogy az indítvány indokolását a legközelebbi ülés napirendjére tűzzük ki. Annak idején ilyen értelmű napirendi javaslatot is fogok tenni. (Helyeslés.) A Ház ilyen értelemben határoz. Következik az interpellációs-könyv felolvasása. Felkérem a jegyző urat, méltóztassék az interpellációs-könyvet felolvasni. Szabóky Jenő jegyző (olvassa) : Somogyi István, a hatvani járás közigazgatási hatóságának visszaélései tárgyában a belügyministerhez. Halasztást nyert 1920 március 24-én. Magyar Kázmér : a katonai lónyilvántartásokban szereplő u. n. német, vörös és román lovak tulajdonának újra átvizsgálása, revízió alá vétele tárgyában a honvédelmi ministerhez ; Madarász Zsigmond : a falusi ellátatlanok és az elbocsátott gazdasági cselédek, valamint a malomvám leszállítása tárgyában. Sürgős interpelláció a közélelmezésügyi -ministerhez ; Madarász Zsigmond : a gazdasági cselédek tömeges elbocsátása, amely miatt azok április 24-ike után lakás nélkül maradnak. Sürgős interpelláció a földmivelésügyi ministerhez ; Ereky Károly: a sajtó és a Nemzetgyűlés viszonyáról és a sajtócenzura kezeléséről. Sürgős interpelláció az összKormányhoz. Elnök : Javaslom a v. Nemzetgyűlésnek, hogy az interpellációk meghallgatására napirendünk letárgyalása után térjünk át. Amennyiben azonban fél kettőig a napirend nem tárgyaltataék le, javaslom, hogy akkor fél kettőkor szakítsuk félbe a tanácskozást és térjünk át az interpellációkra. Méltóztatnak hozzájárul<ii % (Igen!) Akkcr ezt határozatképen mondom ki. Az igazságügyminister ur kivan szólni. |; Ferdinándy Gyula igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém három törvényjavaslatot benyújtani, még pedig : a háború esetére szóló kivételes hatalom idejének meghosszabbításáról ; a ministerek felelősségrevonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról ; végül a legfőbb fegyelmi biróságoK szervezetének ideiglenes módosításáról. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az első kettőt a Közjogi Bizottságnak, a harmadikat pedig az Igazságügyi Bizottságnak kiadni előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. (Helyeslés.) Elnök : A törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és a háború esetére szóló kivételes hatalom idejének meghosszabbításáról, továbbá a ministerek felelősségrevonása esetében követendő eljárásnak ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot a Közjogi, a legfőbb fegyelmi bíróságok szervezetének ideiglenes módosításáról szóló törvényjavaslat pedig"az Igazságügyi Bizottságnak adatik ki előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. Szmrecsányi György : A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. Elnök : A képviselő urat megilleti a szó. (Halljuk ! Halljuk.!) Szmrecsányi György : T. Nemzetgyűlés ! A Nemzetgyűlésnek március hó 29-én tartott ülésén egy interpelláció hangzott el, amely az én személyemmel kapcsolatos. Miután ez alkalommal élesen aposztrofáltak, méltóztassék nekem megengedni, hogy erre teljesen tárgyilagosan reflektálj ak. (Halljuk ! Halljuk !) Az interpelláló képviselő ur beszélt a bécsi és stájerországi ellenforradalom alkalmával felhasznált pénzek elszámolásáról. Egész beszéde és maga az interpelláció reám azt a benyomást tette és általában a közvéleményben és a sajtóban ugy tárgyaltatott, hogy mint egyik résztvevője ennek az ellenforradalmi mozgalomnak, szoríttassam arra rá, hogy ezen pénzekről az elszámolást a kormánynak adjam be. ..., Anélkül, hogy bármiféle tekintetben a dolog érdeméhez akarnék hozzászólni, kérem a t. Házat, méltóztassék a következő bejelentésemet tudomásul venni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amidőn augusztus 5-én Stájerországból azzal a bizottsággal, amelynek tagja voltam és azokkal a tiszti zászlóaljakkal, amelyeket odakinn szerkeztünk, átléptem a magyar határt és augusztus 9-én ide érkeztem Budapestre, az akkori ministerelnök nél, Friedrich István t. barátomnál jeleitkeztem és felkértem őt arra, hogy azokat a számadásokat — amelyeket vezettettem egy bizottság által, miután magam nem vállalkoztam arra, hogy pénzt kezeljek és a pénzkezeléssel foglalkozzam — szíveskedjék ettől a bizottságtól átvenni és gondoskodni arról, hogy a bizottság a felmentvényt megkapja. Augusztus l9-én a bizottság utasításomra feljött Budapestre és a ministerelnök urnák a számadásokat az összes melléi;letekkel és okiratokkal együtt átadta. November hó 10-én a ministerelnök ur felkérésére Gratz Gusztáv bécsi követünk és a Ministerelnökségnek, a Pénzügyministeri amnak és a Belügyministeriumnakegy-egy tisztviselőjéből álló bizottságnak ezen számadások átadattak, hogy a bizottság ezeket átvizsgálja. Amint értesültem róla, karácsony előtt szóbeli jelentés tétetett Friedrich István t. barátom utódjának ezen számadások átvizsgálásáról. Február hó, azt hiszem, 18-án, beadatott Gratz Gusztáv jelentése Írásban a ministerelnökséghez. Ez a jelentés azt javasolja a kormánynak, hogy a bizottságoknak, — tehát nemcsak annak, ámennek én voltam elnöke, de a többi bizottságnak is, — a számadás alól a felmentvény megadassék. Természetes dolognak tartottam azt, hogy egyáHa'ában nem sürgettem a kormányt, hogy