Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-20
302 A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920. évi március hó 29-én, hétfőn. Különben feltettem a kérdést, még egyszer felteszem ; Tudomásul veszi-e a Ház a ministerelnök ur válaszát : igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kimondom a határozatot. A Ház a ministerelnök urnák a képviselő urnák interpellációjára adott válaszát tudomásul vette. Ki következik szólásra ? Bródy Ernő jegyző : Frühwirth Mátyás ! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Bálijuk ! Halljuk !) Csak nagyon kevés ideig fogom a Ház drága munkaidejét igénybe venni, mert azok az események, amelyeket feltárok, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) feleslegessé tesznek minden indokoló beszédet. Gazdasági életünknek mindenkor egyik legnagyobb hibája az volt, hogy háromféle pénzzel kellett a forgalomban megküzdeni : szovjetpénzzel, kékbankóval és a postapénzzel. A spekuláció folyton ügyesen kihasználta ezt a háromféle pénznemet. Mikor az egyik fajtán nyerészkedni akart, megvásárolta a másikat és viszont. Ez igy folytatódott egy féléven át és a kormány tűrte azt, hogy a visszaéléseknek százait kövessék el s az üzérek egészen nyiltan éljenek igy vissza a pénzzel, ame ] y a gazdasági életnek egyik legfontosabb forgalmi eszköze. Eltűrtük, hogy egész nyiltan (Halljuk! Félkiáltások : Hangosakban !) az üzletekben kékpénzre postapénzből 10 és 20% felpénzt kértek, tűrtük, hogy mielőtt lebélyegezték volna, a postapénzre fizessenek rá kékpénzt. Ma a falvakban az a helyzet, az a hir van elterjedve mindenfelé, hogy a postapénzen is végre fogják hajtani ezt az operációt, ugy hogy a postapénztől mindenki szabadulni akar. Szabó József: Még a Földmivelésügyi Minis-teriumban sem fogadják el a postapénzt. Frühwirth Mátyás : A falvakban továbbra is tartja magát az a hit, hogy ez is Kun Béláék pénze, tehát a postapénzt is le fogják bélyegezni. Minden felvilágosító munka hiábavaló ezzel a hittel szemben ; addig az ország gazdaságilag nem fog megnyugodni, mig többféle fajta pénz lesz. Addig, mig Kun Béla pénze lesz forgalomban, addig, mig azokon a 20 koronásokon annak a keleti tipusu nőnek fényképe, addig, mig gazdaságunkban a keleti tipusu szellem uralkodik, addig gazdasági életünkben nem lesz rend. Addig nem lesz gazdasági életünkben rend, amig egyfajta pé ízt nem honosítunk meg, amig egyfajta pénze nem viszünk be gazdasági életünkbe. Én nem birom megérteni azt, hogy a pénzügyi kormány akkor, mikor csak egy milliárdnyi pestapénzről van BZO, mikor számtalan millió áll rendelkezésre lebélyegzett kékpénzbea, miért nem vonta ki azt az egy milliárd postapénzt és helyettesitette volna egységes pénzzel, egyféle pénzzel, ugy hogy a gyékényt kihúzhattuk volna mindenféle spekuláció lába alól. Ezt meg kellett volna csinálni addig is, mig a magyar pém;, a Máriás és a Turulpénz nem következik be, addig is meg kellett volna az egységet teremteni, mert ennek az egységes pénznek hiányából származnak azok a rengeteg bajok, amelyek a különböző horribilis visszaélésekre vehetnek Egy eseményt fogok a t. Nemzetgyűlésnek elmondani, (Halljuk ! Halljuk !) amely fontosságánál és jelentőségénél fogva talán méltán felkeltheti minde,i képviselő urnák figyelmét. (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt a pénzügyi törvényjavaslatnak hire jött, mindenki tudta a vidéken, hogy valami kell, hogy történjék, mert hiszen a jóorru, a jószaglásu emberek előre tudták és csinálták nagyszerűen a dolgukat- és ezeknek mozgolódásából a falusi nép is látta, hogy itt valaminek történnie kell. Nekem ki kellett mennem kerületembe, ahol községről-kö őségre tartottam gyűléseket és felvilágosító előadásokat arról, hegy nem keli félni a devalvációtól, mert hiszen kényszerkölcsön lesz és hazafias szempontból mindenkinek hozzá kell járulnia ehhez a kényszerkölcsönhöz. Sikerült is megnyugtatni a népet, de jött meglepetésszerüleg a lebélyegzési rendelet és azok a bizottságok, amelyek lebélyegezték a kékpénzt, nem lebélyegzett kékpénzben adták vissza a gazdáknak és a népnek a pénzt, hanem postapénzben. Erre természetesen nagy lett a ribillió és megint hozzám fordultak. Újból kimentem most már a pénzügyminister ur beszédének hiteles szövegével és az újságokkal és kezdtem hirdetni, hogy semmitől sem kell tartani, hiszen a postapénz ugyanannyit ér, mint a kékpénz, mindenki köteles ezt elfogadni, tehát nyugodjatok meg, fogadjátok el a postapénzt. Alighogy kitettem a kerületemből a lábamat a múlt héten, jön egy másik akció, amely teljesen keresztülhúzza a kormány intézkedését és mindnyájunk felvilágositó munkáját. Néhány héttel ezelőtt megindult a nagy burgonya-akció, Szabolcsmegyéből és a Tiszántúlról. A földmivelésügyi ministeri am a vetőmagbargonya ellátást a gazdák számára a Burgonyatermelők Országos Egyesületére bizta. Szabó József : Csak lebélyegzett kékpénzért ! Frühwirth Mátyás: 1200 vagon burgonyát adott át a Közélelmezésügyi Ministerium a Burgonyatermelők Országos Egyesületének, hogy azt Budapest környékén szétossza és minden burgonyatermelő gazdának adjon vetőmagoc, különösen azért, mert itt a szomszédban, Budapest környékén, azok a községek, amelyek ellátják Budapestet aj burgonyával, előnyben részesülnek. Talán 37 községben megkezdtük az akciót, és mikor első vonatok burgonyával megérkeztek, megkezdődött a szétosztás. Erre pénteken, épen akkor, mikor a pénzügyminister ur itt kijelenti azt, hogy a postapénznek meg kell a tekintélyt szerezni, hogy ez lesz a kiinduló pontja a magyar pénznek, jön a távirat a Burgonyatermelők Országos Egyesületétől, hogy szedjék össze 24 óra alatt a pénzt, de csak lebélyegzett kékpénzt szabad elfogadni. (Zaj és felkiáltások : Gyalázat/) Természetesen megindult a küldöttségek járása. Szombaton amikor megtudtam ezt,
