Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-20

294 A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920 országnak, a parlament munkaképességének érdekében áll, hogy ez a kérdés gyökeresen rendeztessék. Természetesen valamennyien érezzük, hogy Magyarországnak összes tisztviselői és összes közalkalmazottai ugyanabban a helyzetben vannak, mint a Nemzetgyűlés tagjai, (ügy van! jobb felől) De érzem, hogy épen ezzel a ténnyel a Nemzetgyülósnak összessége közelebb jutott erkölcsi kötelezettségben egy lépéssel ahhoz, hogy a köztisztviselőknek és állami alkalmazottaknak fizetését az egész vonalon ugy rendezze; hogy az a megélhetés legszükségesebb követelményeinek teljesen megfeleljen. Kérem, méltóztassék a javaslatot, ugy amint van, elfogadni. (Általános helyeslés és taps.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! (Ralijuk! Halljuk!) Orffy képviselőtársam indítványt tett, hogy utasitsa a Ház a Gazdasági Bizottságot, hogy az Országház alkalmazottainak fizetésrendezését a legközelebbi ülésen tárgyalja és az erről szóló jelentését soron kivül terjessze elő. Én arra kérem az igen tisztelt képviselő urat, hogy ettől a javaslatától álljon el. Egész sereg rendezni való dolgunk van és ha időhöz méltóztatnak kötni, akkor nem tudjuk mindezeket elvégezni. Méltóztatnak ugyebár sürgősen kívánni, hogy a tisztviselői státust rendezzük; méltóztatnak kívánni, hogy a tisztviselők közül az oda jogtalanul bekerült embereket kiemeljük, a jogtalanul és másoknak átugrásával kinevezett embereket visszahelyezzük helyükre és azután állapítsuk meg az egész státust. Mindez időt ki ván és ha most azt méltóztatik kívánni, hogy valamely részletet incident

aliter intézzünk el, ez szinte lehetetlen és az egész munkát megakasztaná. Semmi értelme sem volna annak, hogy mi ezt időhöz kössük, oly módon, hogy a legközelebbi ülésen kerüljön ez a kérdés előterjesztésre. A legközelebbi ülés a húsvét utáni ülés lesz. Addig ezt fizikailag is lehetetlen elintézni, vagy ha elintéztetnék, akkor ugy intéztetnék el, hogy a többi megteendő nagy horderejű lépéseknek elébe vágna és nem tudnánk financialiter mindezeket a dolgokat beilleszteni. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ehhez az indítványhoz, amennyiben azt t. képviselőtársam fentartaná, ne méltóztassanak hozzájárulni. Lehetetlen megkötni a kormány kezét időpontokkal akkor, amikor igazán óriási nagy feladatok állanak előttünk napról-napra és nem tudjuk, hogy képesek vagyunk-e azokat a kellő időre elvégezni. Az ilyen időhöz kötöttség csak annyit jelentene, hogy a Nemzetgyűlés meghozott határozatát a gazdasági bizottság nem respektálhatná. Már pedig nem helyes, hogy a Ház a saját határozatát kompromittálja azzal, hogy nem tud annak a kellő időben eleget tenni. (Helyeslés.) Kérem a t. képviselőtársamat, méltóztassék megfontolni ezt a kérdést. Nem lehet ma idő'. évi március hó 29-én, hétfőn. pontokra dolgozni és nem lehet azt kívánni, hogy kiszakítsunk az egész tömegből egy tételt és azt külön intézzük el. Ez teljes képtelenség. (Ugy van! Ugy van!) Elnök: Ki következik szólásra? Bródy Ernő jegyző: Rubinek István. Rubinek István: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a Gazdasági Bizottság jelentésével kapcsolatban indítványt terjesszek a t. Nemzetgyűlés elé. Az indítvány szövege a következő (olvasssa): »A Nemzetgyűlés elnökének évi tiszteletdíját 50.000 koronában és 80.000 korona reprezentacionális pótlókban, az alelnökét és a háznagyét évi 24.000 koronában, a jegyzőkét pedig egyenkint évi 12.000 koronában állapítja meg a Nemzetgyűlés tartamára azokon az illetményeken kivül, amelyek nekik, mint a Nemzetgyűlés tagjainak a Gazdasági Bizottság javaslata értelmében megállapittattak. Ezen külön tiszteletdíjak szintén negyedévi előzetes részletekben azon hónap elsejétől fogva folyósítandók, amelyben tisztségükre meg választattak.« T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, indítványom nem szorul különösebb indokolásra. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a drágaság oly óriási mértékben emelkedett, hogy nagyon is szükségszerű és méltányos, hogy a Nemzetgyűlés elnökének és tisztviselőinek tiszteletdíját, akik oly felelősségteljes munkát végeznek, legalább némikép arányba hozzuk a mai óriási drágasággal. Oly mértékben, amilyen mértékben a megélhetési viszonyok rosszabbodtak, sajnos, nem áll módunkban emelni ezeket a tiszteletdíjakat, de legalább nómiképen arányba tudjuk hozni e fizetéseket a mai megélhetési viszonyokkal. Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő urnák csak az esetben van joga a kérdéshez szólni, ha visszavonja indítványát. Őrffy Imre: Félreértett szavaim helyes értelmezése címén kérek szót. (Halljuk ! Halljuk !) Indítványomat egy vonatkozásban félreértették, amikor azokról a lehetőségekről beszéltem, amelyek egy nemzetgyűlési képviselőt érhetnek, ha nem kapja meg azt a minimális napidíjat, amely neki a megélhetést biztosítja. Azt mondottam, ha jól emlékszem, — különben ez a naplóból is megállapítható — hogy kénytelen oly foglalkozások után nézni, amelyek nem férnek össze az ő képviselői működésével. Ezt az összeférhetlenséget nem tisztán ethikai szempontból tekintettem mint morális összeférhetlenséget, henem csak a legközönségesebb értelemben, mint időbeli összeférhetlenséget, hogy pl. egy gyakorló ügyvéd, vagy egy orvos, aki rá van utalva a saját' becsületes mellékfoglalkozására, nagyobb mértékben fog elvonatni, ha financialiter nem elég erős, mint ellenkező esetben. Én igy értettem a dolgot. Azt a lehetőséget sem zárom ki, hogy nem ugyan a többség, hanem egy-kettő lesz olyan,