Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-19
A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. 269 az alapul fekvő kódex is ilyen rendszerben van fogalmazva. De vannak ennek a szakasznak még a büntető jogtudomány szemüvegén keresztül észrevehető egyéb hibái is, illetve olyan hibái, hogy azt az intenciót, amelyet ezek a rendelkezések itt elérni akarnak, nem tudjuk elérni és nem nyújthatjuk azoknak a rendelkezéseknek azt a szankciót, amelyet nyújtanunk kell, hogy azok hatályosak legyenek, még pedig azért, mert egyes büntetendő cselekményekül jelentkező, tényálladékul megállapítani alkalmas esetek itt ebben a taxációban, amely a második bekezdésben foglaltatik, nem fordulnak elő. Igaz, hogy ma az előadó ur módositó javaslatával ezen kedvező változás történt, t. i. nemcsak a kivitelt, hanem a behozatalt is büntetni javasolja. Itt szintén csak azt javaslom, hogy ép ugy, mint az első bekezdésnél is, mint az alapul fekvő kódexben is, a miveltető alak szintén felvétessék, tehát nemcsak az, aki behoz, hanem az is, aki behozat, nemcsak az, aki kivisz, hanem az is, aki kivitet, helyeztessék büntetés alá. (Helyeslés.) Azonban ez még nem meriti ki a felmerülhető eseteket, a súlyos visszaélések sorozatát. Mert amig a felül nem bélyegzett bankjegyekkel való spekuláció egyes, veszedelmes formái itt felsoroltatnak, mások viszont elhagyatnak. Nevezetesen csak azt rendeli büntetni a második bekezdés, aki bankjegyeket összevásárol. Itt szintén javaslom, hogy az »összevásároltat« kifejezés is vétessék be. Szerintem nemcsak igy lehet súlyos visszaélést elkövetni, hanem egyáltalában elkövethet ilyet az is, aki ilyen bankjegyeket forgalomba hoz vagy hozat, tehát nemcsak az, aki vásárol, hanem az is, aki elad. Javaslom tehát azt is, hogy vétessék be ebbe a második bekezdésbe az is, hogy helyeztessék büntetés alá az a cselekmény is, amely a forgalomba hozatalban áll. De van ebben a szakaszban még egy másik veszedelmes pongyolaság is, nevezetesen amidőn azt mondja, hogy : »bankjegyeket összevásárol«. A biró, amikor ez a tényállás eléje fog kerülni, kétségben lesz az iránt, hogy fenforog-e ez a büntetendő cselekmény akkor, ha egy bankjegyet vett az illető, fenforog-e akkor, ha kettőt vett, fenforog-e akkor, ha hármat vett, mert itt többes számról van szó, t. i. hogy : »bankjegyeket«. Mikópen lehessen tehát & f büntető bírónak eligazodnia ezen szakaszon? En azt mondom, hogy már az az egy bankjegyre vonatkozó cselekmény is kimeríti a tényálladékot. Ha valaki egyetlenegy bankjegyet vásárol, nem kisebb bűnös, mint hogyha kettőt vásárol, mert hiszen abban az esetben, ha csak,egy bankjegy vásárlását tudnók is rábizonyítani, valószínű, hogy többet is vásárolt ; a közhitel ellen intézett merénylet már ebben is kifejezésre jut. Nem látom tehát kisebb bűnösnek azt, aki egy bankjegyet vásárol, mint azt, aki két vagy több bankjegyet, tehát bankjegyeket vásárol. Ennélfogva — minthogy a törvényjavaslatban ugy is mindig csak egy bankjegyről van szó és az egyetlenegy bankjegyre vonatkozó visszaélés máris megállapítja a büntetendő cselekmény tényálladékát — javaslom, hogy itt is egyes szám használtassék, vagyis igy szóljon a szöveg : »bankjegyet vásárol«. Ott már természetesen nem kell használni az igekötőt, az »összét«, hanem a »bankjegyet vásárol vagy vásároltat« kifejezés vehető be. A második bekezdésnél még csak azt kívánom megjegyezni, — ami szintén a tudomány és a kodifikacionális eljárás szabályait és rendszerét érinti és ellenkezik a Büntető Törvénykönyv általános részének szabályaival, amelyek az itt büntetendőnek nyilvánított cselekményekre is érvényesek lesznek — hogy ez a , szakasz egészen szokatlanul és sui generis tényálladékaképen annak a büntetését is rendeli, akiben csak a törekvés nyilatkozik meg valamely cselekvésre. Először is gyakorlatilag egészen lehetetlen büntetni azt, akiben csak a törekvés van meg, mert ez egy pszichikai folyamat és külső tényben még nem. jelentkezik. Hogyan lehessen ezt büntetni ? Évszázadok óta elfogadott elv, hogy semmiféle gondolatért senki nem büntethető. Hiszen nem is lehet megfogni az illetőt, mert a vesékbe belátni nem lehet. Ha pedig a »törekvés« azt jelenti, hogy az illető a cselekmény elkövetését megkezdette, de még be nem fejezte, akkor ez a Büntető Törvénykönyv általános rendelkezése szerint kísérlet, amely mint kísérlet a Büntető Törvénykönyv 72. §-a alapján szigorúan büntethető, csak épen a befejezett cselekményre megállapított maximum nem szabható ki, de például egy nappal kisebb, még mindig szigorú büntetés kiszabható. Nincs tehát szükség sui generis büntetendő cselekmény megállapítására. Hogy át ne törjük a Büntető Törvénykönyv általános részét, ami nagy következetlenségekre vezethetne, javaslom, hogy egyszerűen hagyjuk ki e szavakat : »vagy törekszik«. Hagyjuk ki azért, mert a Büntető Törvénykönyv 65. §-a értelmében minden bűntett kísérlete büntetendő, ami módot nyújt a bíróságnak, hogy oly szigorúan büntessen, amilyen szigorúan csak megbüntetni lehet. A 3. bekezdéssel szemben is volna néhány megjegyzésem. Nevezetesen csak az 1. pontját tartom határozottan jól megfogalmazottnak, amely már átveszi a kódex fogalmazó módszerét és használja a direkt és indirekt alakot az elkövetésre. De a 2. pont már nem felel meg a jogtudománynak és a törvény álláspontjának sem, mert ott megint azt mondja, hogy : »mást lebeszélni vagy a felülbélyegzést más módon megnehezíteni vagy meghiúsítani törekszik.« Tehát pszichikai állapotot tesz meg ismét tényálladéknak, amit megfogni nem lehet. Csak akkor lehet megfogni, ha valaki az illető cselekményt, a lebeszélést, vagy megnehezítést vagy meghiu-