Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-19
266 A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. a fejükön, más embereknek nincs. Utalok arra a francia közmondásra, amely azt módja: on ne monte pas sur le toit pour crier qu'on a mangé de la merde. (Derültség és mozgás. Felkiáltások a jobboldalon ; Mit jéletit ? Szép, hogy a gróf ur tud franciául ! Derültség.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! A 2. §-hoz senki sincs szólásra feljegyezve, tehát a szakasz felett a Nemzetgyűlésnek most döntenie kell. Méltóztassék a módositást felolvasni. Bródy Ernő jegyző (olvassa) : »A pénzügyminister felhatalmaztatok arra, bogy a lebélyegzés befejezése után a 10.000 koronánál kisebb összegről szóló pénztári elismervényeket azonnal beválthassa, A beváltandó pénztári elismervényeket egy külön erre a célra felállítandó számvevőség számfejti, az összegek kifizetését pedig az állampénztárak és az adóhivatalok teljesitik. Elnök : Az indítványozó képviselő ur ezt 3. §-ként kívánja a törvénybe felvétetni Ez tehát egyáltalában nem akadályozza azt, hogy a 2. § felett ennek a módosításnak figyelembevétele nélkül határozzunk és azután döntsünk a módosítás felett. Méltóztatnak ilyen módon elfogadni a kérdés feltevését? (Igen!) Felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e elfogadni a 2. §-t? (Elfog ad juh!)' A 2. §-t elfogadottnak jelentem ki. Most kérdem, méltóztatnak-e 3. §-ként elfogadni Budaváry László nemzetgyűlési képviselő ur felolvasott módosítását? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kimondom, hogy a nemzetgyűlés elvetette a módositást. Következik a törvényjavaslat 3. §-ának tárgyalása. Bródy Ernő jegyző (olvassa a S. §-t, mely észrevétel nélkül elfog adtatik ; olvassa a 4, §-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Iklódy-Szabó János előadó: T. Nemzetgyűlés! Bátor vagyok a 4. §-hoz két módositást előterjeszteni. Az első módosítás vonatkozik a szakasz második bekezdésére, melynek negyedik sorába az »ily bankjegyet« szavak után a következő szavak lennének beszurandők: »a pénzügyminister engedélye nélkül« ; a szóbanforgó bekezdés azután a következőképen lenne folytatandó : » vagy aki ily bankjegyet a pénzügyminister engedélye nélkül külföldről, vagy Magyarország nem magyar közigazgatás alatt álló területéről behoz, vagy behozni törekszik«. Ez a második bekezdés akkor következőképen hangzanék : »Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, büntettet követ el és két évtől öt évig terjedhető börtönnel és tízezer koronától kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, aki felül nem bélyegzett bankjegyeket összevásárol, vagy aki ily bankjegyeket a pénzügyminister engedélye nélkül külföldre, vagy Magyarország nem magyar közigazgatás alatt álló évi március hó 27-én, szombaton. területére kivisz, vagy kivinni törekszik, vagy aki ily bankjegyeket a pénzügyminiszter engedélye nélkül külföldről, vagy Magyarország nem magyar közigazgatás alatt álló területéről behoz, vagy behozni törekszik.« A lényeges különbség a Pénzügyi Bizottság által elfogadott szöveg s a módosítás között az, hogy megtörténhetik bizonyos esetekben, hogy valaki külföldről hoz magával bankjegyeket, vagy esetleg az országon keresztül átvisz, pl. Svájcból Romániába. Ilyen esetekben megeshetik, hogy az ország érdekében is kívánatos, hogy az engedély megadassák. Viszont azonban az is nagyon fontos, hogy aki behoz külföldről engedély nélkül Magyarországra pénzt, büntettessék. Ennek eddig nem volt meg a lehetősége, épen azért szükséges a szakasz második bekezdésének ily értelemben való módosítása. Bátor vagyok még a pénzügyi bizottság szövegezése szerinti 4. §-nak utolsó bekezdéseként a következőknek beiktatását kérni : »A jelen törvény alá eső bűntettek és vétségek miatt történő elitélések esetében meg kell állapítani a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is.« Ez tulajdonképen tévedésből maradt ki, de szükségszerű folyománya a cselekmény megbüntetésének. Azt hiszem, a mélyen t. Nemzetgyűlés helyeslésével is találkozik, ha ezt pótlólag beiktatjuk. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra fel van jegyezve? Kontra Aladár jegyző: Henzer István! Henzer István: T. Nemzetgyűlés! Csak röviden akarok ehhez a tárgyhoz hozzászólni, amennyiben a javaslatot én is elfogadom és ahhoz hozzájárulok. Csupán a 4. §. második bekezdéséhez akarok néhány szót szólni. Igaz, hogy annak idején, amikor a felülbélyegzés tudomásunkra jutott, azt a legnagyobb készséggel elfogadtuk, mert tudtuk, hogy arra az országnak szüksége van ; szüksége van pedig azért, mert láttuk, hogy ezt a rettenetes nagy drágaságot mi okozta. Az, hogy olyan temérdek pénzt bocsátottak ki az országban, hogy a pénznek tulajdonképen nem volt értéke. Azt hittük, hogy ezzel el fogjuk érni az általános drágaság megszűnését. Sajnos, ez nem bizonyult valónak, sőt látjuk, hogy minden nem hogy olcsóbb lenne, de drágább lett. A 4. §. azt mondja, hogy aki felül nem bélyegzett bankjegyeket összevásárol, büntetendő. Épen a minap szemtanuja voltam egy esetnek, amikor — azt hiszem — ilyen lánckereskedők két falusi asszonyt arra bírtak, hogy a bankjegyet ne vigyék be lebélyegzés végett, ők hajlandók érte 70 K lebélyegzett pénzt vagy 80 K postapénzt fizetni. Kíváncsi voltam, odamentem tehát és érdeklődtem, de amikor észrevették, hogy én érdeklődöm és szemügyre veszem a dolgot, azok az emberek ugy elillantak onnan, hogy még arra sem volt időm, hogy rendőrrel