Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

254 A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. kiáltások: Hallatlan!) A nép egyrészt nem fog hallgatni a szocialista orgánumokra, melyek ilyeneket mondanak, másrészt hiába mondaná az a kormány, mely elég gyáva volna, ha azt, amit elrendelt, visszaszívná, hogy mégis el fogja fogadni a lebélyegzetten pénzt. Nem fogadhatja el azt a békeszerződés rendelkezései miatt. Ez is egy furcsa állapot. Nekünk nincs még békeszerződésünk, de már vannak paragrafusok az osztrák békeszerződésben, melyek prejudikálnak a magyar békének is, az Osztrák-Magyar bankon keresztül, mellyel szemben mi is érdekelve vagyunk. Ügy van az konstruálva, hogy a felülbélyegzett pénzt, melyet az államok valamelyike nosztrifikált, az illető állam ki fogja cserélni a saját pénzével és prezentálni fogja annak a bízottságnak, mely a felszámolást és a rendezést eszközli. Ha azonban valamely állam nem nosztrifikálta, vagyis nem bélyegezte felül a pénzt, akkor egyszerűen nem lesz senki, aki azt prezentálhassa. A magánember hiába fog oda menni, ha kopogtat, senki ajtót nem fog neki nyitni. A lebélyegzetten pénz tehát feltétlenül teljesen értéktelenné fog válni. Ezt meg kell hogy értsék népünk legszélesebb rétegei is. Ï. Nemzetgyűlés! Még azt kell megindokolnom, hogy miért tettünk egy ilyen nagyon szokatlan lépést, t. i. olyan műveletet, amely csak a törvényhozás által hajtható végre, elsősorban rendeletben adtunk ki. Hogy a felülbélyegzést és a kényszerkölcsönt régebben nem javasoltam a kormánynak, annak épen az volt egyik legfőbb oka, hogy azt mondtam, egy pénzügyministernek ilyent csupán a saját szakállára javasolni nem szabad akkor, amikor a Nemzetgyűlés vagy a Törvényhozás nincs együtt, mert nem voltunk alkotmányos kormány, csak továbbvittük ugy-ahogy az állam ügyeit, ilyen kormány egy ilyen mélyreható intézkedést nem tehet. Meg kellett tehát várni a Nemzetgyűlést. Ez volt az oka a késedelemnek. De mégis meg kellett tenni azt, hogy azon a napon, amikor benyújtottam a javaslatot, a kormánynak rendeletet kellett kiadni, amely a műveletet azonnal el is rendelte (Elénk helyeslés.) és ehhez kéri az utólagos szankciót, jóváhagyást a javaslat. Ez máskép nem lehet megcsinálni. (Helyeslés.) Előző tárgyalásoktól nem lehetett függővé tenni az egész gazdasági életet, viszont gazdasági életünkre nézve nagy fontossággal fog bírni, ha egyszer már túl vagyunk ezen a kellemetlen operáción, mert akkor megszűnik teljesen az oka annak, hogy miért tartsák vissza az emberek a pénzüket a rendes, normális pénzforgalomtól. Eddig meg volt az a nyomós ok, hogy valamit sejtettek, tudták az emberek, hogy valami történni fog, de nem tudták, hogy mi fog történni. És itt volt egy másik nyomós ok, az emléke azoknak a borzalmas időknek, a bolsevizmusnak, a szocialista-kommunista garázdálkodásnak. Az emberek már megszokták, hogy jobb, ha maguknál tartják a pénzüket, mert évi március hó 26-án, pénteken. kölönben ráteszi a kezét más. Most mégis rá kellett tenni a kezünket kényszerkölcsön formájában; de ha egyszer ezen túl vagyunk, akkor nincs több ok, ami ijesztgesse az embereket, hogy a pénzüket otthon tartsák és a forgalomtól elvonják, ahelyett, hogy betegyék a bankokba, melyek a pénzforgalmat ismét megindítják. Mert az a furcsa helyzet állott elő, hogy bár óriási pénzbőség volt, mégis pénzszűke volt. Hol volt a pénz ? A ládafiában. Es minő furcsa hatása volt ennek? Azt lehetett volna mondani, hogyha nincs forgalomban pénz, akkor nincs indokolva, hogy olyan nagyok legyenek az árak, mert nem kínálnak annyi pénzt az áruk ellenében. De ez nem igy áll. Annak a pénznek, ami el van rejtve, annak] a pénztömegnek vásárlóereje kihat az árakra akkor is, ha a ládafiában van. Különösen amikor ilyen rendkívül kevés áru van. Amint megjelenik egy áru, akkor a ládafiából mindenfelől özönlik feléje a pénz és más tényezők mellett ez okozza főleg a drágaság nagy emelkedését. Ha tehát most ennek a vásárlóenergiának, amely a láda fiában volt, egy részét, a felét az állam elveszi, akkor a törvényszerűség szerint be kellene következnie annak, hogy kevesebb vásárlóerő tolulván a piacra, az áraknak valamivel le^ kell menniök. (Felkiáltások : Csak kellene! Ép az ellenkezője történik! Halljuk ! Halljuk !) Ha megfelelő sok áru van, akkor ez a törvényszerűség bekövetkezik. Amikor azonban minimális az árumennyiség, akkor a kvantitás törvénye ebben a hatásában nem nyilvánulhat. De azért feltétlenül jó hatással kell hogy legyen az árak további emelkedésének korlátozására. Ami az üzérkedést illeti, tudjuk, hogy nagy zivatarok után mindenféle élősködők, giliszták bújnak elő a föld alól. A forradalmak alatt láttuk, micsoda tömegek voltak az utcán, amikről az embernek fogalma sem volt. Ha nagy gazdasági felfordulás van, jelentkeznek ezek a giliszták ós hüllők: az üzérek. Az üzérkedés ellen pedig a legjobb orvosság : rendbehozni a közgazdaságot. Láttuk a francia forradalom idején, ahol bizony nem nagyon kímélték az embereket és annak a gazdának, aki esetleg elrejtette a búzáját, egyszerűen levágták a nyakát és a falvakon ezrével csukták el a gazdákat, mert nem adták oda gabonájukat, a kereskedőket ezrével guillotinozták, mert az árut drágán adták el, és mégis az üzérkedést véren, vérpadon keresztül sem lehetett megakadályozni, megszüntetni. Az üzérek büntetése nem lehet közgazdasági javitó eszköz ; a közgazdaság helyzetét azzal nem javítjuk, az csak egy igen szükséges megtorlás, elrettentő eszköz, (Félkiáltások balfelöl: Ez az, megtorlás!) de kiirtani nem fogjuk vele az üzérkedést. Ha tehát ettől szabadulni akarunk, minden akaratunkat arra kell összpontosítanunk, hogy közgazdasági életünket rendes mederbe tereljük. Ez az első és legfontosabb.