Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-18
236 A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken. és a bot büntetést kívánja behoz ni. (Helyeslés boljélól.) Amint igen jól tudjuk, a rendelet 11. §-a a következőképen szól (olvassa) : »Pénzintézeteknél vagy bármely cégnél betétkönyvre, folyószámlára, pénztári jegyre, vagy nem kamatozó letétként elhelyezett összegekre nézve a tulajdonos követelése egész összegében változatlanul fennmarad, kivéve az 1920. évi március hó 8-ától 18-ig bezárólag elhelyezett összegeket. A zár alá vett összegek felett a tulajdonos további intézkedésig nem rendelkezhetik«— kivéve azt az esetet, ha a pénzügyminister e tárgyban legkésőbben május 31-éig nem intézkedik.« A rendelet ]5. §-a a következőkép szól (olvassa) : »Pénzintézeteknél vagy bármely cégnél betéti könyvre, folyószámlára, pénztári jegyre, vagy nem kamatozó letétként a jelen rendelet hatálybalépte előtt elhelyezett összegekből a fél — a kikötött felmondási idő épségben tartása mellett — 1920. évi április hó 5. napjáig terjedő időben kifizetést csak ugy követelhet, ha hitelt érdemlően kimutatja, hogy a kivánt összegre saját, vagy hozzátartozóinak életfentartásuk céljára, vagy más elkerülhetetlenül szükséges és halasztást nem tűrő kiadásainak fedezése végett szüksége van.« Ezek az elkerülhetetlenül szükséges kiadások a 12. §-ban vannak felsorolva, amely erre vonatkozólag azt mondja, hogy (olvassa.): »Halasztás alá nem esnek :. 1. Tartásdíjak és életjáradékok, 2. szolgálati viszonyból eredő tartozások, ideértve a mezőgazdasági, kereskedelmi vagy ipari munkaviszonyból eredő tartozásokat is, 3. bérleti vagy albérleti viszonyból eredő és havonként vagy ennél rövidebb időben esedékes bértartozások.« Szóval, a törvényjavaslat szerint a pénzintézeteknél lévő betétek április 5-ig nem érinthetők, és április 5-ike után is csak az esetben lehet azokból kivenni, ha a fél bebizonyitja, hogy neki arra életfentartás céljából elkerülhetetlenül szüksége van, vagy egyébként azokban az esetekben, amelyeket a 12. §. emlit, vagyis tartásdíj, életjáradék stb. céljára. Ugyanezen szakasz második bekezdése azt mondja (olvassa) : »Az 1920. évi április hó 5-ike után a fél további intézkedésig akár egyszerre, akár részletekben a fél igazolása nélkül követelheti oly összeg kifizetését, amely a jelen rendeletnek hatályba lépte előtt elhelyezett összegnek felét, vagyis 50%-át meg nem haladhatja. Ezt meghaladó összeg kifizetését pedig csak ugy követelheti, ha hitelt érdemlően kimutatja, hogy a kivánt összegre az első bekezdésben emiitett célokra, vagy pedig köztartozásainak kifizetésére van szüksége.« Tehát a betéteknek 50%-át egyáltalán nem lehet kivenni, április 5-ike előtt az 50%-át csak akkor, ha életfentartás végett van szükség rá, április 5-ike után pedig csak 50%-ot lehet kivenni. Ez mutatja azt, hogy nemcsak a kistőke, a most forgalomban lévő készpénz, hanem a bankokban elhelyezett pénzek is kényszerkölcsön alá esnek és igy Wagner t. képviselőtársamnak az az óhaja, hogy a nagytőke is sujtassék kényszerkölcsönnel, igy — az én véleményem szerint — be fog teljesedni. És ez helyes is, mert nem igazságos, hogy csak annak a kistőkének, annak a ládafiában tartott pénznek legyen az a sorsa, hogy a kényszerkölcsön által 50%-a elvon assék, hanem helyes az, hogy annak a nagytőkének 50%-a is állami célokra szolgáljon. Legyen szabad rámutatnom arra a visszás helyzetre, hogy a nagy tőke, a kapitalista ezzel a javaslattal előnyben részesül. (Halljuk!) A 9. §. kimondja, hogy a bevont pénzek után az állam 4%kamatot fizet. Ha már most ezen a kis, megcsonkított területen a forgalomban levő pénzt 17-—18 milliárdra becsüljük, akkor a bevonandó összeg körülbelül 9 milliárdot fog kitenni. (Ellenmondások jóbbfélől.) Ha ezen összeg után fog az állampénztár elismervényt adni és 4% kamatot fizetni, akkor évente 360 millió korona kamatot kell fizetnie, ami államháztartásunkat ismét rossz helyzetbe fogja j uttatni. f**j Gaal Gaszton : Olcsó kölcsön lenne az ! Fangler Béla : Nem akarok sem a pcstapénzről, sem arról beszélni, hogy a büntetőrendelkezések nem elég súlyosak, mert erről t. képviselőtársaim már beszéltek. (Halljuk! Halljuk!) A Pénzügyi Bizottság jelentése, de a pénzügyi jog tételei szerint is a felülbélyegzés azért szükséges, hogy megállapítható legyen azon pénzmennyiség, amely az országban forgalomban van és ennek alapján megállapítható legyen az, hogy mily pénzmennyiséggel tartozunk a kibocsátó banknak. A Dank likvidációja tehát ezen pénzmennyiség megállapítása nélkül lehetetlen és így a mi saját külön gazdasági érdekeinket védő magyar neimeti bank megalapításához is ezen törvényj avaslat elfogadása az első lépés. Amint a Pénzügyi Bizottság is igen helyesen megállapította. A magyar nemzeti bankot két módon tudjuk megalapítani. Yagv aranyfedezettel, vagy külföldi valutával. Mivel aranyfedezetről jelerleg egyáltalán nem lehet szó, csak a külföldi valuta kerülhet s^óba. A külföldi valutát pedig szerény véleményem szerint ugy tudjuk megszerezni, ha fölállítjuk a deviza-központot. A háború első, második vagy harmadik évében ezen deviza-központ fennállott és szigorú állami ellenőrzés alatt az ország közgazdasági érdekeit igen jól szolgálta. Mikor a deviza-központ még fennállott, valutánk sokkal jobb állapotban volt. Igaz, hogy ennek nem kizárólag az az oka, hogy a deviza-központ fennállott, hanem az, hogy a háborút akkor még nem vesztettük el és volt reményünk arra, hogy a háborút ha nem is teljesen sikeresen, de mégis szerencsésebben fejezzük be, mint ahogy befejeződött és akkor még a Károlyi- és a bolsevista uralom és a román megszállás az országot gazdaságilag nem tették teljesen tönkre. Azonban kétségtelen, hogy a szabad valuta-forgalom és a valuta-kereskedelem okozza azt, hogy valutánk ennyire elromlott és az, hogy csupa galíciai zsidó foglalkozik valuta-kereskedéssel és hogy