Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

222 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. munkájáért egy napra, az illető egyszerűen kirúgta s azt mondta, hogy köszönje meg, hogy annyit is kap. Nagyon sok ilyen eset van. Ne várjuk meg, mig ők szervezkednek ; nekünk kell a kérdéshez jóakaró kézzel hozzányúlnunk és őket felemelnünk, nekünk kell biztositanunk megfelelő módon, hogy becsületes munkadíjukat megkaphassák, megélhetésük biztosítva legyen, hogy velük semmi néven nevezendő kellemetlenség, félreértés elő ne állhasson. Azt a tiszteletteljes kérést intézem ugy a földmivelésügyi minister úrhoz, valamint különösen a népjóléti minister úrhoz, hogy ezekben a kérdésekben okvetlenül tegyenek valamit. Mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy olyan könnyű ezt a kérdést megoldani. Ha a tulajdonjog alapján állunk, vagyis azon az alapon, hogy a pénzhez, az ingatlanhoz és az ingósághoz hozzányúlni nem szabad, igyekeznünk kell, hogy a mezőgazdasági munkás rossz útra ne tévedjen, hanem a becsületesség utján haladjon. Hiszen ő idejének tulajdonképen csak felerészét tudja értékesíteni s naponként nem nyolc órát, de tiztizenkét órát, sokszor tizenöt, tizennyolc órát dolgozik s munkájában ruháját is nagymértékben koptatja. Ezenkívül családját is fenn kell tartania. Szükséges tehát, hogy ebbe a kérdésbe beleavatkozzunk, Ennek pedig nincs más módja, mint az, hogy ezeket a kérdéseket valamely ankét vagy konferencia elé vigyük, ott letárgyaljuk és igy valamiképen vezessük ki a munkásosztályt nehéz helyzetéből. Biztositanunk kell, hogy a munkás megkapja az ő munkabérét, hogy félreértések fel ne merülhessenek, hogy biztosithassuk megélhetését arra az időre is, amikor beteg. Arra kell törekednünk, hogy a munkásosztály jövőjét a nemzetgyűléstől várja s ne menjen senkihez sem, hanem forduljon bizalommal az intelligens birtokos osztályhoz. E kérdés tisztázása végett a következő interpellációt vagyok bátor a földmivelésügyi minister úrhoz és a népjóléti minister úrhoz intézni (olvassa) : »Van-e tudomása a földmivelésügyi és a népjóléti minister urnák arról a sanyarú helyzetről, amely a mai nehéz időkben a mezőgazdasági munkásság vállára nehezedik? Mit szándékozik tenni ugy a földmivelésügyi, főként a népjóléti minister ur arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkások helyzetén sürgősen enyhittessék és minő szándékai, tervei vannak arra nézve, hogy a mezőgazdasági munkásosztály jövője és jóléte hiztosittassék ?« (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi és népjóléti minister uraknak. Ki a következő interpelláló? Bródy Ernő jegyző: Grieger Miklós. Grieger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! Minden forradalom mögött egy idejében elmulasztott reform található meg. A magyar törvényhozásnak is módjában lett volna a társadalmi elégeévi március hó 24-én, szerdán. detlenség veszedelmét elkerülni, elhárítani, ha az általános választójog törvénybeiktatásával és — amit most különösen nyomatékozni kívánok — okos és becsületes birtokpolitikai beavatkozással a szociális és politikai békének, a jogos tömegigények kielégítésének útjára lépett volna. (Ugy van ! baloldalon.) De nem tettük. Az utolsó évtizedekben rövidlátó, a szociális érzéketlenség átkával megvert politikusok intézték Magyarország sorsát, akiktől mi sem állott távolabb, mint az, hogy a földbirtokreformot a törvényhozásban napirendre tűzzék és a nemzetet veszélyeztető, igazságtalan, káros és szerencsétlen birtokmegoszlást megszüntessék. Tűrték azt az állam érdekében tűrhetetlen jogi állapotot, amely mellett lehetséges volt, hogy a földmiveléssel hivatásszerüleg foglalkozó nép nagy részének, a magyarság millióinak egy talpalatnyi földje sem volt, de még csak reménye sem lehetett arra, hogy valaha ilyet szerezhessen, és hirdették annak a lehetetlen jogrendnek a jogosultságát, amely mellett egyesek a latifundiumokon és fidei komissumokon dúslakodtak és óriási hatalmukkal a politikai élet irányítására is döntő módon befolytak, mig a milliók, a földnélküli Jánosok a vagyontalanságnak és jogfosztottságnak örökös rabszolgaságára voltak utalva. Kerekes Mihály: Még bérbe sem adták a földet. Grieger Miklós : Majd rátérek erre. örülök, hogy a Kisgazdapárt velem egyetért. Ami eddig történt, minden volt, csak nem céltudatos, tervszerű, komoly birtokpolitika. A magánúton folytatott parcellázások pedig csak a tőkének nyerészkedő vállalkozásai voltak és csak arra szolgáltak, hogy a földéhes népet kizsarolják. Maga a törvényhozás nem mozdult. Minden maradt a régiben. Az egyik barázda a másik mellett, az egyik mesgye a másik szomszédságában — és csak az elkeseredés nőtt, csak a gyűlölet fokozódott, amit azután alaposan és lelkiismeretlenül kihasznált a két forradalom, Búza t Barna csak ugy, mint Hamburger Jenő. Ám, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, felocsúdtunk. Ma, azt hiszem, a Nemzetgyűlés túlnyomó része egyetért abban, hogy elkövetkezett a földéhség, e társadalmat senyvesztő és nemzetet veszélyeztető betegség orvoslásának ideje és osztja azt a véleméyyt, hogy a föld minden országban a Teremtő által a népek összességének adatott, (Ugy van ! jobbfelöl.) abból a célból, hogy azoknak áldásos jólétét szolgálja és hogy ennélfogva minden kiváltságnak és előjognak, bármily forrásra támaszkodjék is, mihelyt ezzel a legfőbb törvénnyel összeütközik, irgalom és kegyelem nélkül el kell töröltetnie. T. Nemzetgyűlés ! Ha a reánk váró nemes hivatást be akarjuk tölteni, mihamarább, sőt sürgősen foglalkoznunk kell a szükségesnek felismert agrárreformnak a kérdésével annálinkább, mert most évtizedek visszafojtott vágyaival kel szá-