Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

:20 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. évi március hó 24-én, szerdán. 1848-ban, amikor a megélhetés sokkal biztosabb volt, egy családra öt-" családtagot számítva, a 280 hold földből körülbelül 5 hold esett egy személyre. 1500 személyt számítva a községben, ma nem esik csak 200 kvadrátöl egy személynek a fentartására. Itt van annak az indoka, hogy a község lakossága Amerikába vándorol és itt van annak az indoka, hogy mentől tovább szaporodik a község, annál sürgősebben kell segíteni ezen a bajon, mert ha ma egy személyre 200 kvadrátöl esik, 10 év múlva csak 150, 20 év múlva pedig 100 kvadrát fog esni, ugy hogy annak a községnek megélhetése teljesen lehetetlenné válik. Hozzá teszem még azt is, hogy a község mellett ott van egy urasági birtok, amelyet állandóan, évek, sőt évtizedek óta egy bérlő tart kezében. Ebből a birtokból semmiféle körülmények között, semmi pénzért és semmi protekcióval soha Bodrogolaszi népe még egy barázdát sem tudott magának megszerezni, és ma az a helyzeti, hogy ebből az uradalomból, bár a község kis temetőcskéjét évtizedek óta nem lehet megnagyobbítani, egy kis temető céljaira nem lehet néhány vékányi földet kapni. A bérlő mindenféle trükkökkel és erőszakkal előidézte azt, hogy ennek a népnek évtizedek óta még becsületes temetője sincsen, mert ha uj sirra van szükség, fel kell ásni a régieket és azok helyére kell temetni. Borzalom ott egy temetést megnézni. Ilyen eset nagyon sok van. Példának okáért a Bodrogközén egy községnek egyetlenegy kvadrátöl legelője sincs. Méltóztassék egy olyan mezőgazdasági községet elképzelni, amelynek se marha-, se baromfi-, se ló-, sem egyáltalában semmiféle legelője nincs. Mezőgazdasági községnek pedig lehetetlen legelő nélkül exisztáini. Ez épen olyan, mint ahogy halat viz nélkül nem lehet elképzelni. Amellett sajátságos, hogy uradalmi birtokokkal ez a község annyira körül van zárva, hogyha az udvarból kilép a liba, vagy a csirke, rögtön urasági területen van. Ennek ellenére nincs módja a községnek ahhoz, hogy az urasági birtokból csak egyetlenegy barázdát is bármi pénzen legelőnek meg tudjon vásárolni. Hogy milyen nyomorúságos helyzetben vannak a mezőgazdasági munkások, itt van rá egy eset. Wagner Károly képviselő ur kerületében van egy község, Zalkod község; csak nagyjában említem meg, mert mindenre ugy sem terjeszkedhetem ki, csak általános képet adok. Zalkod községben egy munkásnak, hogy a maga tehenét a legelőre kihajthassa, tehát egy csordabeli marha legeltetéséért 30 napot kell dolgoznia. Méltóztassék figyelembe venni, mire megy ez. Ugyanebben a kis községben, amely nem is város, hanem egy egészen kis község, annak a mezőgazdasági munkásnak, hogy lakáshoz juthasson, hogy egy nádfedeles, vagy szalmás viskót kaphasson arasznyi ablakkal, földalappal, — mert padlózva nincsen — rossz ajtókkal, konyhával és kis pitvarral, 50 napot kell dolgoznia. Méltóztassék figyelembe venni : hogy egy marha számára legelőt kaphasson, a családja számára egy tehenet tarthasson, 30 napot és hogy lakást biztosítson magának, egy IOSSZ, gyenge, egészségtelen lakást, 50 napot kell dolgoznia. Ez 80 nap egy esztendőben. Hogyan élhet meg az a mezőgazdasági munkás a hátralevő napok munkájából, amikor télen át munkája nincs, amikor esik az eső, munkája nincs, pedig magát, feleségét, családját el kell tartania, adóznia, ruházkodnia kell, meg kell élnie ebben az országban, mert ezért az országért épugy küzdött, épugy vérzett, mint bárki más ebben a hazában. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Említettem már, hogy a 80-as években megkezdődött a kivándorlás, mert a lakosság nem tudott megélni a föld felaprózódása folytán. Amikor kivándorlásban keresett menedéket, akkor a magyar parlament, ahelyett, hogy gondoskodott volna, hogy ez a legszegényebb munkásosztály — amely tulajdonképen nem is munkásosztály volt, hanem a föld parcellázása következtében elszegényedett kisgazdaosztály — meg tudjon élni, mindenféle erőszakkal kívánta megakadályozni, hogy ez a népesség kimenjen. Hazafiatlansággal vádolták meg őket és mindent elkövettek annak megakadályozására, hogy az országot elhag3"hassák, hogy megélhetésüket Magyarországon kívül biztosithassák. Kitűnt később, hogy mindennek ellenére lopva kimentek. S mikor az asszonyokat férjük elutazása után zokogva, sirva találták az állomásokon, akkor elzárták, büntetésben részesítették őket. Pedig ezek a kivándoroltak megmutatták, hogy becsületes, magyar hazafiak voltak, mert a kilencvenes években például nagymennyiségű pénz jött tőlük Amerikából ezek az emberek, mihelyt Amerikában pénzt szereztek, mind visszajöttek. Ennek az országnak jó és hű hazafiai lettek, mikor a maguk vagyonát megszerezték és visszajöhettek. Méltóztassék figyelembe venni, t. Nemzetgyűlés, azt is, ami szintén ehhez a dologhoz tartozik, hogy mikor már a kivándorláson nem lehetett segíteni, pedig ezek az emberek nem akarták azt az országot, amelyben szülőfalujuk volt, amelyben felnevelkedtek, itthagyni . . . (Folytonos mozgás és zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak társalogni, mert nem hallani a szónokot. Molnár János: ... és a magyar parlament mégsem intézkedett ezeknek a bajoknak orvoslásáról, akkor bekövetkezett az u. n. Várkonyiféle forradalom, 1897-ben. Az történt Magyarországon, méltóztatnak rá emlékezni, hogy a köznép, magyarul, parasztság a falvakban mindenütt szervezkedett, és beszélgetések által arra törekedett, hogy őket kielégítsék, megélhetésüket biztosítsák, hogy ne kelljen kimenniök Amerikába. Fegyverhez nem nyúltak, de amennyire lehetett, kérések, könyörgések által mindent elkövettek, hogy maguknak a megélhetést bizto-