Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

2ls A Nemzetgyűlés 17. illése 1920. kormány addig is intézkedni fog, hogy a munkások egyik-másik kategóriájának nehéz helyzetét meg­javítsa, amig a törvényes alkotások ideje megjön és a törvények megvalósulhatnak. Ebben a tekintetben, amikor nagy lelki de­presszióval hallottam azokat, amiket t. tagtársam itt a munkásokra vonatkozólag elmondott, nagyon sajnálom és kellemetlen nekem, hogy még sokkal súlyosabb dolgokat vagyok kénytelen elmondani, olyanokat, amiket nagyon sok emeber csak nehéz körülmények közt láthat meg és amelyekre nézve azt hiszem, hogy azok a dolgok, azok a gondola­tok, amelyeket elmondok, arra intenek, hogy a kérdésnek mélyére kell menni és e kellő mélység­ben kell megalapozni Magyarország további fejlő­désének jövőjét ; mert ha kellő alapokon történik az újjáélesztés, a felépítés, akkor a magyar ország­gyűlés oly munkát végez, amely minden körül­mények közt jó fog maradni, de ha nem ily mélyen rakják le az alapokat, akkor megfelelő fundamen­tum hiányában már születési hibájánál fogva min­den épités a későbbi időre hiábavaló és összeom­lik és nem tudunk oly törvényes állapotokat léte­síteni, amelyek jó időre biztosítják a magyar állam fejlődését, minden ingadozással, minden további felfordulással szemben. Amikor t. tagtársam elmondotta, hogy milye­nek a munkabérek és hogy milyen a nyomorúság, amelyen itt segíteni akar, azokra nézve, amiket mondott, egyetértek vele, de egyúttal ezzel szem­ben addig is, amig e kérdéssel bővebben foglalko­zom, csak azért, hogy neki válaszoljak, kénytelen vagyok felállitani azt a tételt, hogy a mezőgazda­sági munkások ennél sokkal sanyarúbb helyzetben vannak. Méltózassék figyelembe venni, hogy olyan kategóriákat méltóztatott felállitani, amelyeknél a fizetési minimum 450 K, a maximum körülbelül 1100 korona. Ezekkel szemben a mezőgazdasági munkásoknak legjobb körülmények közt a heti munkabére felmegy 90—100 koronára és a mező­gazdasági munkás nem nyolc órát dolgozik egy nap, hanem 12—18 órát. Reischl Richard : Ma többet fizetnek 500 ko­ronánál is és kosztot is adnak. Molnár János : Tizennyolc órát dolgozik . naponkint, néha többet is, és amellett a mezőgaz­dasági munkás a testi munkánál fogva, amellyel foglalkozik, a ruházatában óriási károsodásnak van kitéve és azonkikül a maga megélhetését sok­kal nehezebb körülmények közt biztosítja, mert a mezőgazdasági erős munka miatt sokkal erőseb­ben, sokkal bőségesebben kell táplálkoznia. És még egyet. A gyári munkás a hét minden napjáért, akár van ünnep, akár nincs ünnep, meg­kapja a bérét. (Ellenmondás a baloldalon.) Szabó József: Ha nem dolgozik, nem fizetik. Molnár János : Ha a hat nap közt ünnep van, akkor megkapja a bérét. Szabó József : Hogy kapná ? Nem kapja meg. '. évi március hó 24-én } szerdán. Molnár János : A gyári munkás tudtommal megkapja. Bocsánatot, ha tévedek. Másik ok az, hogy amig a gyári munkás az idő viszontagságainak kitéve nincs és akár esik, akár tél van, akár nyár, a munkadiját megkapja hetenként, sőt a munkája jóformán kritika alá sem esik, addig a mezőgazdasági munkás, ha időválto­zás van, ha eső esik, rossz idő van, ha tél van, a munkabérét nem kapja, mert ebben az időszak­ban nincs munkája. Azután ha ezeket a dolgokat az ember figye­lembe veszi, mindjárt rájön arra, hogy ezen körül­ményeknél fogva a mezőgazdasági munkások hely­zetének még rosszabbnak kell lennie. Engedelmet kérek arra, hogy ezzel a mezőgazdasági munkás­kérdéssel foglalkozom, annak mélyére hatolhas­sak, az lévén a feladatunk, hogy ezeket a kérdése­ket alaposan megismerjük, hogy ezek végérvénye­sen és helyesen megoldassanak. Azért is szüksé­gesnek tartom ezt, mert épen azokra vonatkozó­lag, amiket előbb hallottam tisztelt képviselőtár­samtól, szükségesnek tartom mindjárt ez alkalom­mal megjegyezni, hogy a mezőgazdasági munkás­ságra a kommunista uralom egyáltalán nem hatott s az egyáltalán nem vette ki belőle a részét, ha­nem teljesen távol tartotta magát tőle. Az ellen­forradalmak első hősei épen a mezőgazdasági mun­kásokból kerültek ki, ők voltak, akiket mindjárt elsősorban felakasztottak s egyébként is a leg­nagyobb kellemetlenségeknek tettek ki. Ok vol­tak tulaj donképen az első ellenforradalmárok. Méltóztatott említeni, hogy a munkásság egy részében, még azok között is, akik a keresztény­szocialista elveket vallják, még mindig lappang valami parázs az elégületlenség folytán. Elisme­rem, hogy ez az elégületlenség jogos, azonban ezzel szemben újból megállapítom, hogy a mezőgazda­sági munkások nem vettek részt semmiféle kom­munista áramlatban, náluk semmiféle parázs nincs, nem is lesz. És épen azért kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk, hogy náluk annak a parázsnak még a lehetősége se következzék be. Mert ha a mezőgazdasági munkásoknál következnék be ilyes­mi, sokkal sulyqsabb körülmények fognak elő­állani és sokkal nehezebb lesz azoknak az orvos­lása, nemcsak azért, mert óriási a számuk, de azért, mert ez a nemzet életgyökereit támadná meg, hiszen a mezőgazdasági munkások tartják el volta­képen az ország népét és nélkülök produktiv munka nem lehetséges. Grieger Miklós : Igaza van ! Ha nincs mező­gazdasági munkás, Esterházy sem eszik kenyeret ! Molnár János : Nagy örömmel vettem, hogy t. képviselőtársam tekintettel arra, hogy eddig nem történhettek törvényes intézkedések, arra kéri a kormányt, tegyen valamit, lássa a munkásság, hogy törődnek vele, hogy érdekében cselekszenek, hogy igy nagyobb bizalommal legyen a jövő irá­nyában. T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb társadalmi osztály tulaj donképen a mezőgazdasági munkások osztálya. Aki falun él, ismeri azokat a nehézsége-

Next

/
Thumbnails
Contents