Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

212 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920, magunkon is, ha ép ugy félrendszabályokkal dolgozunk, mint az eddigi képviselőházak. Legyen meg bennünk az erő, hogy végre egyszer mindenre való tekintet nélkül rálépjünk annak a sárkánynak a fejére, amely itt csak szipolyozni akar, amely nem tud beletörődni abba, hogy itt megváltozott a helyzet és vége annak a lelketlen, erkölcstelen, komisz spekulációnak, amely a nemzetet idáig juttatta, ahol ma van. A javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök (csenget) : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselőket, méltóztassanak helyüket elfoglalni. Szólásra következik ? K. Pethes László jegyző' : Őrgróf Pallavicini György ! Őrgróf Pallavicini György : T*. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadom. Hogy mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert láttam, hogy a közönség ma sincsen tisztában a javaslat jelentőségével és mert azt hiszem, hogy minél több oldalról lesz az megvilágítva, annál nagyobb hasznot hoz az országra és talán el tudjuk oszlatni azt a bizonyos félelmet, amelyet a lebélyegezés okozott és amely egészen tévesen a közönség körében azt a hitet keltette, mintha ő ezáltal károsodnék. De hogy ezt megvilágithassam, el kell mondanom erről az intézkedésről egyedüli kritikámat is, amely abban áll, hogy én nem hiszem, hogy szerencsés volt az a forma, amelyet a pénzügyminister ur választott ezen ügynek elintézésére. T. i. ugy látom, hogy igen sokáig abban a kételyben volt a pénzügyminister ur, vájjon a lebélyegzést meglepetésszerüen-e, avagy a publikum bizonyos előkészitésével efiektuálja-e? En azt hiszem, hogy a választott forma nem volt szerencsés, mert nem érte el azokat a célokat, amelyeket a pénzügyminister ur el akart érni. En azt hiszem, hogy egy bizonyos fokig a pillanatnyi kényelem indította a pénzügyminister urat arra a döntő elhatározásra, hogy mégis m meglepetésszerű megoldást válassza. Ez a meglepetés azonban nem lehetett meglepetés bizonyos szakkörökben, mert ha megnézzük azt, hogy a valutánk már 15 nappal a lebélyegzés előtt mint változott, igen különös eredményre jutunk. Tizenöt nappal a lebélyegzés előtt az osztrák pénz ára 33%-kal volt olcsóbb, mint a mi pénzünké, napokkal később 20%-kal, majd 12, majd 3%-kal, végre a kényszerkölcsön kiadásakor parivá vált. Az, hogy néhány százalékkal megint romlott azóta az osztrák pénz, azt hiszem más okokra vezethető vissza. De azok a körök, amelyeknek mindig csodálatos szimatjuk , van, ezt a 30%-os valuta különbözetet igen is nagyon kihasználták, tehát nem volt a pénzügyminister ur meglepetésszerű intézkedésének kellő hatása. évi március hő 2á-én

f szerdán. Arról nem is beszélek, hogy a kényszerkölcsönnek elhatározása előtt öt-hat nappal milyen volt viszonylatunk a svájci valuta-piacon. Akkor, amikor a német események Svájcban a márkát roppant zuhanásba vitték, amig Svájcban körülbelül 20 százalékkal esett a márka, — addig nálunk 20%-kal emelkedett. Amig a márkát Svájcban meg lehetett venni a mi koronánkon 2 korona 60-ért, addig itt 4 korona 30-cal vásárolták. Bizonyos, hogy az igen t. pénzügyminister ur teljesen jóhiszeműen járt el, de mégis ez a meglepetésszerű megoldás azoknak a köröknek mintegy kormánytámogatás mellett megadta azt a lehetőséget, hogy kihasználják ezt a konjunktúrát. Épen a mi sokat hirdetett kurzusunknak ez megint kárára volt, hogy azok fölözték le a hasznot, akiket legjobban kellett volna megfogni (Ugy van !), mert hiszen a sokpénzü emberek, mint ahogy az előttem szóló igen fc. képviselőtársam is emiitette, tulaj donképen semmi károsodásban nem részesültek, mint ahogy nem is célja — azt hiszem — ennek a javaslatnak és intézkedésnek bárkinek is kárt okozni, kárt azonban tényleg csakis a kispénzű embereknek okoz. Tovább megyek és kérdem az igen t. pénzügyiminist er urat, mit várt ő akkoriban a megoldás ilyen módjától. Hetekkel ezelőtt egy igen kiváló pénzügyi kapacitásunk, Éber Antal, egy intervjuban ugy nyilatkozott, hogy nem szabad a lebélyegzést megcsinálni. Ugyanakkor a pénzügyminister ur — aki szintén többször tett erre vonatkozólag a nyilvánosság számára kijelentéseket — azt mondta, hogy nem igaz, mintha a lebélyegzés el volna határozva. Ez körülbelül összeesik az Éber-féle nyilatkozat idejével. Azt is mondta a pénzügyminister ur, hogy a lebélyegzésről szóló híresztelések nem egyebek, mint közönséges tőzsdemanőverek. És ebben teljesen . igaza is volt a pénzügyminister urnák, mert hiszen kényszerkölcsönről van szó. A publikum azonban nem látta ezt a különbséget, meg volt nyugodva, hogy a pénzzel ez idő szerint nem fog semmi sem történni. Felszólalásom végén arra kérem a pénzügyminister urat, legyen szives egyrészt nyilatkozni arra vonatkozólag, vájjon a postapénz lebélyegzés alá fog-e kerülni, (Helyeslés.) másrészt kéidezem, vájjon a jövőre való tekintettel nem vélné-e hasznosnak, hogy a közönséget felvilágosítsa mindazokról a pénzügyi tervekről, amelyekkel a kormány foglalkozik, hogy többé meglepetések ne legyenek, a közönség visszanyerje bizalmát és látva azt, hogy itt egy céltudatos pénzügyi politika van folyamatban, annak egyes láncszemeit megnyugvással fogadj a. Felszólalásom célja csak ez volt, különben, amint már j éleztem, a j avaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra ki következik ? K. Pethes László jegyző : Fangler Béla ! Elnök : Figyelmeztettem a képviselő urat, hogy a házszabályok 212. §-a alapján joga van beszédének a következő ülésre való halasztását