Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-16

P)2 A Nemzetgyűlés Ifí. ülése 1920. évi március hó 23-án, kedden. megmondom most, ha akkor elmulasztottam volna. Ugy emlékszem azonban, hogy ez megtörtént. Nem lehettem arra elkészülve, hogy ezt ellenem fogják kihasználni. Nemcsak ő, nemcsak Karner és nemcsak egyszer, de gróf Sigray t. képviselőtársam még az ügyészség előtt tett vallomásába is bevette. Az nyilvános dolog volt ugyebár, hogy az én fiam lesz ott az Allatértékesitő vezetője. (Mozgás halfelöl.) Hogyne lett volna nyilvános, mikor magam mondtam a kormánybiztos urnák és egyáltalában titkot nem csináltam belőle, sőt épen az ő jóindulatát kértem ki a fiam részére. Mondom, szégyenlem magam, hogy ezzel kell itt előállnom, de reá vagyok kényszerítve azon ismételt beállítás folytán, amely azt tendálja, hogy ezzel is bizonyosan azokat a célokat akarta szolgálni vagy leplezni a t. minister ur, amelyeket az interpelláló ugy bele sejtet a maga sorai és szavai közé és amint a kormánybiztos ur is bizonyosan nem ok nélkül színezte ezt ki, hanem bizonyos kis politikai célzattal is, ugy-e bár, hogy ezt a Eubinek Gyula ministert erről az oldalról is kikezdjük. Hogyne lett volna ez a célzat, mikor itt van pl. az öcsém, aki, szegény, szintén belekevertetett a t. interpelláló által feltálalt politikai támadásba. Egyszóval, mindazok, akik az én körömben és közelemben vannak, kell, bogy meggyanusittassanak. Schandl Károly: Fényes Lászlóval kezet foghat Î (Zaj. Halljak !) Rubinek Gyula: A fiamat azért akartam Pestről eltenni, mert egy — nem is akarom azt mondani, hogy mesallianceba keveredett, amelybői őt ki akartam menteni. Ez volt az egyetlen mód és alkalom, hogy Pestről elküldjem s akkor majd a józanabb eszére fog térni és csinálja azt, amit eddig : a marhakereskedést. Mert én a fiamat nem kormánybiztosnak, vagy képviselőnek nevelem, hanem becsületes marhakereskedőnek. Én nemcsak a számon hordom azt, hogy meg kell változnia ennek a világnak, s hogy nekünk át kell vennünk a kereskedelmet és ipart, de a gyerekeimet is erre nevelem (Helyeslés és taj)S a jobboldalon) és azt akarom, hogy becsületesen keressék meg a maguk kenyerét. Mondom, nekem kell pirulnom azok helyett, a kik ezt felhozták, hogy ebbe a kérdésbe ezt a világosságot kellett vetnem. Most azt értem el, hogy a szegény gyereket sehova sem tudom elküldeni, mert attól tartok, hogy meg fogják gyanúsítani azzal, hogy most azért jött oda, mert cukrot vagy marhát, vagy mást akar csempészni, a mi a marhakereskedéssel összefüggő gentleman foglalkozás. Lehetetlen ezt megtennem, mert az ember minden lépése gyanút kelt azokban, a kik — úgy látszik — maguk is így gondolkoznak. (Ugy van! Taps a jobbóldalon.) Befejezem felszólalásomat és fentartom magamnak, hogy majd a részletesen megejtett vizsgálatok után tegyem meg végleges jelentésemet és adjam meg válaszomat. Egyet azonban még kénytelen vagyok Lingauer t. képviselőtársammal szemben kijelenteni: hogy én egy tisztességes, becsületes, egyszerű kisgazdacsaládból származom, ahol mást nem tanultam, mmt becsületet, hazafiságot és vallásosságot. (Éljenzés és taps a jobboldalon. Mozgás balfelölj Én mást nem örököltem, csak ezt és ezenkívül még valamit : szorgalmat és kitartást. Ezt az örökséget többre becsülöm minden anyagi javaknál (Helyeslés a jobboldalon.) és feladatomnak tartom, hogy ezt az^ örökséget becsülettel átadjam a fiaimnak. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet titán. Elnök : Az ülést újból megnyitom. Haller István minister ur kivan szólani. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Mindössze egynéhány pillanatig kívánom a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni. Kubinek Gyula minister ur beszédének bevezető részében utalt arra, hogy ő már tudott ezekről a készülődő támadásokról, mert én egy hírlapi nyilatkozatomban jeleztem azt, hogy én ugyan nem fogok beszélni az ő üzleti és politikai dolgairól, de talán mások lesznek majd, akik erről beszélnek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy nekem bizonyára nemcsak tudomásom volt erről az interpellációról, hanem talán nekem részem is volt ennek az interpellációnak az elmondásában. Annyit kívánok mindössze kijelenteni, hogy aki a parlamentünknek ujabb történetét ismeri, az tudja, hogy én ugyan elégszer éltem a felszólalás jogával, de soha személyi kérdésben a parlamentben fel nem szólaltam és soha személyi hajszához segédkezet nem nyújtottam, sem itt, sem másutt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Engem senkinek a személyi dolga nem érdekelt soha, nem érdekel ma sem és nem fog érdekelni a jövőben sem. A mai viszonyok között különösen nem fog érdekelni azért, mert tudom, hogy az ország oly mérhetetlen szenvedéseken ment keresztül és előttünk oly mérhetetlenül súlyos és nagy feladatok állanak, hogy minden időnket és minden energiánkat ezeknek a feladatoknak a megoldására kell fordítanunk. (Általános élénk helyeslés.) Nekem tehát nem volt semmi részem a mostani támadásban és itt utalok Lingauer t. képviselőtársamra és Sigray t. képviselőtársamra, akik nekem igazat fognak adni abban, hogy erről az ügyről velük soha egyetlenegy szót nem váltottam mind e mai napig. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem is tudtam abszolúte semmit arról, hogy ez az interpelláció készülőben van és én csak a megtörtént interpellációról értesültem a