Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-15

A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920. évi március hő 22-én, hétfőn. 167 Árpád bevásárló 50.000 K és 70.000 K, augusztus 14-én Kellner és Szántó 3,000.000 K, Bátori és Schwon 3,000.000 K, augusztus 19-én Szigeti Lajos 4,030.000 K, összesen 25 millió korona. (Egy hang a középen : Nagyon hamar elszámoltak!) A 10 millióból, melyet az Árubeszerzési Kirendeltségek Központja kapott, a következőknek jutott. Augusztus 13-án, tehát az u. n. devalváció után Klein és Eichler kapott 2,000.000 koronát, Bátori és Hanzséli 2,000.000 K-t, Bugledics és Benes 1,000.000 K-t, Musil és Takács 5,000.000 K-t, összesen 10 millió koronát. Megállapítottam végül, hogy — s itt figyelmükbe idézem, hogy a Borjuosztály tulajdonképen a Husnagy vágóban volt benne és a Husnagyvágóban Stern ur ült benne nyakig — hogy a Borjuosztály pénztárkönyvében 1919 szeptember 19-én egy millió korona van kiadásba helyezve elszámolás címén s ugyanekkor a Husnagyvágó Részvénytársaság pénztárkönyvében egy millió korona bevétel szerepelt. A Husnagyvágó főkönyvelője ugy magyarázta az elszámolásra kiadott egy milliót, hogy ezzel a Husközpontnál lévő kauciójukat vették vissza a Husnagyvágó igazgatósági tagjai. Ezzel szemben a Borjuosztály vezetői, akik egyúttal a Husnagyvágó igazgatói is, előadták, hogy nekik, — már mint a Husnagyvágó igazgatóinak — erre a pénzre kölcsönképen volt szükségük és azt kölcsönvették a Borjuosztálytól, erről azonban központjukat, t. i. tulajdon igazgatóságukat nem értesítették. Mit folytassam tovább, a vizsgálatot vezető odament, megállapította, hogy ott fekszik a pénztárban az egymillió korona, kékpénzben, még eredeti kötegelésben. Nem igaz tehát, hogy a kiadások fedezésére volt szükségük a pénzre, hanem azt, magyarán mondva egyszerűen visszalopták a Husnagyvágó pénztárából saját javukra. Mikor aztán emiatt kraválokat csináltak és a végén a vizsgálatot vezető rendőrtisztviselő lefoglalta és beszállította az összeget, megjelent Stern ur képviseletében veje, (Felkiáltások : Egy másik Stern!) nem, ezúttal Stern veje dr. Elek ügyvéd úr. Előrebocsátom, nem akarok senkit sem megbántani vagy megsérteni, csak rá akarok mutatni, hogy ez az összefonódó érdekhálózat hogy tudja • a maga privát összeköttetéseit kifelé ugy beállítani, mintha a hatalmas agrárkörök védőszárnyai alatt állana. Ez az Elek ügyvéd ur állítólag olyanforma sejtetésekkel élt volna ott, mintha ő egyik nemzetgyűlési képviselő urnák, Rubinek István ügyvéd urnák az irodatársa volna, ne csináljanak tehát kraválokat ebből az egész históriából, hanem adják vissza az összeget Stern papa Husnagyvágójának. Dömötör Mihály: A kormányt,ez nem ér-. dekli? Mi ez? Tüntetnek, a távollétükkel! (Zaj a haloldalon.) Lingauer Albin: Nem baj, kérem. Majd elolvassák. Dömötör Mihály: Az ország pénzének az ellopásáról van szó ! Szomorú ! (Zaj a baloldalon.) Lingauer Albin: De ne tessék azt hinni, hogy a Takarmányforgalmi meghalt. Rulf, mint Antheus, »talpra ugrott. Október 20-án megalakult a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi R.-T.-a s ez az Állatértékesitővel együtt már október 23-án, tehát három nappal később, megkapta a szombathelyi kirendeltsége révén az Ausztriával való ki- és beviteli áruforgalom lebonyolítását. Tehát, amint ezekből méltóztatnak látni, a Takarmányforgalmi feloszlása nem volt olyan nagyon tragikus. A helyiség, a személyzet ugyanaz, ugyanazok az emberek folytatják tovább az üzletet, csak más cégtábla alatt: Rulf, Kozma Ferenc, Mende Gyula, Újlaki, Vass, Verzár, az állatforgalminak régi tisztviselői, ugyanezek vezetik ma az Áruforgalmi Központot, ugyanezek vezetik ma az Állatértékesitő Részvénytársaságot. (Felkiáltások: Hova Jett Stern! Még mindig a háttérben 'van?) Mindjárt elő fog jönni. (Derültség.) Ezeknek a vállalatoknak, amelyek határozottan trösztszerü összeolvadást mutatnak, a kezdet nehézségeivel nem kell. küzdeniök. Amint méltóztattak a rendeleteket látni, nekik a konkurrencia nem okoz túlságos fejfájást, mert amint a felhozott só-ügy, amint a felhozott külkereskedelmi vagy csereforgalmi szerződések és gazdasági szállítási szerződések mutatják, nekik nem nagyon kell járni az üzlet után, mert úgyis megkapják azt idefenn, ezüsttálcán elibük vive. ,A monopólium teljes. Ami nekik szabad, az másnak nem szabad. Hogy ennek bizonyságát adjam, fel fogok olvasni megint egy rendeletet. A földmivelésügyi ministerium államtitkára sürgönyzi ezt, 1920 január 20-án Szombathelyre a kormánybiztosságnak : (Olvassa) »Sopronvármegye Törvényhatósági Bizottságának múlt évi december hó 18-án megtartott rendes közgyűlésén hozott és velem napokban közölt határozatból megütközéssel értesültem, hogy a kormánybiztos ur által Dervarits és társai vasmegyei lakosok részére 1000 darab lónak és nagyobbszámu vágómarhának Ausztriába leendő kivitelére megadott engedélyt, nevezettek nagyobb ellenszolgáltatásért nyomban átruházták Krausz Mihály soproni mészárosra (felkiáltások : gyalázat !) és ezért kiküldi Uhlyarik Titusz központi állategészségügyi felügyelőt szigorú vizsgálatra. Olvashatatlan aláírás : államtitkár«. Ez egészen helyes volna, ha ilyen rigorózusan kezelnék a dolgot, de méltóztassanak csak idenézni. Március 2-án az állami állatorvosnak ezt táviratozza a földmivelésügyi minister (olvassa): »20.755 szám. Osztrák és magyar kormány között -létrejött megállapodás értelmében ország területéről vágómarhák és vágólovak kerülnek kivitelre Ausztriába vasúton,. Átszállítási igazolványul annak idejében az Állatforgalmi részére