Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-15

160 A Nemzetgyűlés 15. ülése 192( (Olvassa tovább :) »Az elmondottakból látható, hogy az elszámolások alapja a kötlevelek. Ha a kötlevelek az eladó által alá volnának irva, hiteleseknek volnának tekinthetők s kétséget kizárólag ugy tüntetnék fel az egyes ügyleteket, ahogy a valóságban tényleg megköttettek. Ebben az esetben a továbbiakból, vagyis az elszámolásokból és könyvekből részletes revízió keretében az egész vállalatra kiterjedően pontosan megállapítható volna a vállalat által felhasznált összegek legitimitása. A jelen esetben azonban lehetséges, hogy a kötlevelek egységárainál alacsonyabb áron történt a vásárlás, ami azonban sem az elszámolásokból, sem a könyvekből nem tűnik ki és igy hatályos ellenőrzés csak a kötlevél kiállitását követő mozzanatokra terjedhet ki, mig a kötlevél kiállitását megelőző eseményeket teljes homály fedi.« Nagyon szép ez a homály, de csak annyit mondok, hogy vannak tisztviselők, akik oda kerültek, mint elbocsátott, jelentéktelen kisemberek a Haditermónytőí, akiknek vagyonát ma a bankok hiteltudósitója 25— 30 millióra becsüli. Egy másik tisztviselő pedig, aki minden nagy panamában, ami Budapesten történik, nagy részesedéssel benne van, apró kis saldocontista volt, aki a bevásárlási idő alatt tanúsított közgazdasági működésének jutalmaképen időközben bankigazgatóvá lett. Ezenkívül tudok egész sereg bevásárlóról, akiket kültisztviselő címmel díszítettek fel, akiknek a háború elején nem volt annyi pénzük, hogy Bicskéig elutazhattak volna Budapestről, ma két-három-négy millió korona vagyon fölött rendelkeznek. (Mozgás.) Meskó Zoltán : Botrány ! Lingauer Albin (tovább olvas) : »Az ellenőrző osztály kizárólag a számadások, a számszerüség ellenőrzésére szorítkozott, viszont ellenőrzés nélkül maradt minden egyéb és igy az üzemi főosztály működése is.« Persze, Rulf elintézte egy kézlegyintéssel. (Tovább olvas.) »Ennek az ellenőrzése pedig különösen fontos lett volna, mert a vállalat sok milliós előlegekkel dolgozott. Lőwe cégvezető ugyanis esetenkint megbízást adott az egyes kültisztviselőknek, illetve kültisztviselő csoportoknak, hogy a különböző vidékeken vágóállatot vásároljanak. A vásárlások céljaira milliós összegeket utalt ki nekik, amelyeket a pénzügyi főosztály minden további nélkül készpénzben nekik kifizetett és a kifizetett öszszegekkel folyószámlában megterhelte őket.« »Például az egyik napon, június 13-ikán, négy tisztviselői csoportnak egyenként hét milliót, összesen 28 milliót fizettek ki előre.« Méltóztassék most megnézni a következő esetet. (Olvassa) : »A. vizsgálat vezetőjének felhívására megállapítottam, hogy 1919*április 29-én Kiskunfélegyházán a Husközpont címére hat vaggonban feladott 63 darab vágómarha közül három vaggonban lévő 31 darab vágómarha árát tévedésből kétszer fizették ki. Egyszer a kiskunfélegyházi munkástanács direktóriuma kiküldött>. évi mároius hő 22-én, hétfőn. jeinek, másszor Landesmann Márk és Pia budapesti marhakereskedő cégnek. A tévedés abból keletkezett, hogy habár a szóbanforgó 31 darai) marha állítólag Landesmann tulajdona volt, mégis a munkástanács ^szerepelt mint feladó.« Ugyanis a feladás napján, április 29-ikén, a kiskunfélegyházi munkástanács 32 darab, Landesmann pedig 31 darab marhát rakatott vaggonba. A munkástanács csak ugy engedte meg az elszállítást, ha mindkét pártinál ő szerepel mint feladó. (Tovább olvas): »A feladás igy is történt. Május 14-ikén megjelent a Husközpontnál a kiskunfélegyházi munkástanács két kiküldöttje, névszerint Koczán József és Képes Lajos, akik megfelelő felhatalmazás alapján igazolták a vételár felvételére való jogosultságukat, s bemutatták egyúttal a feladott három vaggon 32 darab marha feladóvevényét és a másik Landesmann-féle három vaggon 31 darab marha feladásáról szóló állomási bizonyítványt. Ennek alapján az egész 63 darab marhát a munkástanácsra számlázták és összegszerüleg nekik 226.237 koronát ki is fizettek. A pénz felvételét a kiküldöttek aláírásukkal igazolták.« A kifizetett összegből 86.030 korona esik a munkástanács 32 darab marhájára, mig a további 140.000 korona a Landesmann-féle 31 darab marhára. Tehát 31 marháért majdnem 60.000 koronával többet fizettek, mint 32 darabért. Elvégre ez súlykülönbség címén előfordulhat. Azonban méltóztassék megnézni, hogy ez tényleg lehetséges volt-e? A 31 darab marhát a feladási vevény alapján Landesmannak is számlázták és kifizették. Gaál Gaszton: Más áron? Lingauer Albin : Tehát egy és ugyanazt a marhát kétszer vették meg. (Zaj.) A legérdekesebb, hogy mig a munkástanácsnak a Landesmann-féle 31 darab marháért 140.207 koronát számláztak és fizettek ki, ugyanakkor és ugyanazokért a marhákért Landesmannak 185.153 koronát, vagyis 44.945 koronával többet fizettek. Ez- a tény is azt mutatja, hogy a kötlevél használatánál a legnagyobb szabálytalanságok történtek. Szabó József: És még azt mondják, hogy Lukács a világ legnagyobb panamistája! Lingauer Albin: Augusztus 15-én a pénzügyminister úrtól, mint már előbb emiitettem, 25 millió koronát kértek. A minister meg is adta azzal a feltétellel, hogy azon kékpénzzel marhát vásároljanak. A 25 milliót igy fizették ki. (Olvassa.) »Augusztus 6-án Árubeszerzési Kirendeltségek Központja 10 millió, augusztus 11-én Heimler Oszkár bevásárló 300.000 K, Heimler Oszkár 400.000 K

3 augusztus 12-én — erre figyeljünk, mert ezen a napon volt az a bizonyos proletár pénzdevalváció — a Magyar Mezőgazdák Allatértékesitő Szövetkezete 2 millió K, Landesmann Márk és Fia 650.000 K, az Országos Állatforgalmi és Bizományi R. T. 1,500.000 K, Grlauber