Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-14

146 A Nemzetgyűlés 14. ülése 1920. évi március kó 18-án, csütörtökön. Ezért sajnálom, hogy niicseiek itt és íem tudok velÜA köz veti e ml beszélni. Hiába beszélek arról

5 amit ők a sajtóban mondanak ; ha szemtől-szembe nem tudjuk ezeket a tételeket felvetni, sohasem tisztázhatjuk e kérdéseket. Ezek azok a dolgok, amelyeket incidentaliter fel kellett említenem, mert hibának vélném, ha inai felszólalásomból kimaradt volna. "Visszatérek azonban arra ahonnan kiindultam, hog) : az ország érdekében legfontosabb követelménynek azt tartom, hogy mielőbb egy egységes, nagy, tömör párt legyen, amelyre támaszkodhatik Magyarország kormánya. ( ügy van ! Taps a baloldalon.) Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Az igen .t. ministerelnök urnák tegnapi beszédével kapcsolatban néhány észrevételt szeretnék lenni. Az első az, ami megdöbbentett, hogy az igen t. ministerelnök ur nem emlékezett meg a hadifoglyokról. Igen t. képviselőtársaim, mi mindenről beszéltünk, ma is mindenről megemlékeztünk, de azokról a hadifoglyokról, akik ma is Szibériában sínylődnek, egy szó sem hangzott el. (Felkiáltások : De igen, a Széchény Viktoré !) Azon a nézeten vagyok, hogy ezt a kérdést tovább halasztani nem szabad. (Helyeslés.) És itt nem hajlok meg az előtt az érv előtt sem, hogy erre nincs pénz. Erre kell hogy pénz legyen ! Kell, hogy a pénzt előteremtsük. (Helyeslés.) íme, itt van a lepecsételés nagyszerű megoldási módja. Tessék azokat a milliárdokat elsősorban ott sínylődő testvéreink hazahozatalára fordítani. (Helyeslés.) Hogy mi lesz velünk itthon, ez nem annyira fontos, mint hogy mi lesz azokkal ott, Szibériában, ha most, az utolsó órában .áprilisban, nem tudnánk gondoskodni arról, hogy hazahozzuk őket. Gr. Széchenyi Viktor : Ha sokat várunk, elpusztulnak ! Friedrich István : Ha nem tudjuk hazahozni őket áprilisban, májusban, akkor lekésünk s azok a magyar testvéreink ott nem fognak kibírni még egy telet, (ügy van !) Ezt akartam leszegezni itt. Egy kötelességünk a legsürgősebb. À legsürgősebb hadifoglyaink hazaszállítása. Ha haza fognak jönni, számon fogják kérni tőlünk, hogy ha ráérünk két-három hétig kabinetet alakítani, akkor legyen arra «is időnk, hogy az ó hazaszállításuk kérdésével foglalkozzunk. Meskó Zoltán : A felmentetteket meg kell alaposan adóztatni. Friedrich István : A zsidókérdésről is nagyon sok szó esett. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A t. ministerelnök ur eintézte a zsidókérdést bölcs mérséklettel, bizonyos államférfiúi gesztussal. Én is azon az állásponton vagyok, hogy a tisztességes zsidó maradjon, azt tűrni kell, az vegyen részt a konszolidációs, a konstruktiv munkában. Hanem elfeledkezett a ministerelnök ur arról, amiről mi, akik ezt a keresztény-kurzust kissé alátámogattuk, annyit szónokoltunk, hogy t. i. azt a sok százezer galíciai zsidót innen gyorsan ki kell szál litani. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek a sürgős kérdések, t. Nemzetgyűlés ! Haza kell hozni a hadifoglyokat, ki kell vinni a galíciai zsidókat ! (Elénk tetszés és taps a baloldalon.) Annyit próbálkoztunk, annyit kísérleteztünk, mégis mindig itt vannak a zsidók. És amig mi a keresztény kurzusról szónokoltunk és amig az én igen t. kisgazda képviselőtácsaim a vidéken olyan nagy lendülettel tudtak erről beszélni, addig tudják, mi történt Budapesten. ? (Mozgás a jobboldalon és folytonos közbekiáltások : > Ott nines zsidó !) Szabó István (sokorópátkai) kisgazdamini

ster : Hiszen a falusi zsidók itt vannak már Budapesten ! Elnök (csenget) : Kérem a t. nemzetgyűlési tag urakat. . . Friedrich István : Ez alatt az idő alatt *.. Elnök (csenget): Az elnök beszél. Méltóztassék a szónoknak is csendben lenni. (A jobboldal felé fordulva.) Ha a t. nemzetgyűlési tag ur még egyszer ilyen hosszadalmas közbeszólásokat folytat, kénytelen leszek a nevén megnevezni. így nem lehet tárgyalni. (Helyeslés.) Friedrich István : Amíg mi arról szónokoltunk, hogy segíteni kell a tisztviselőkön, meg kell oldani a földbirtokreformot, tudják, mi történt azalatt Budapesten ? A% történt, hogy itt a zsidóság 10 milliárdot keresett árdrágítással és siberolással. (ügy van!) Ez volt a keresztény politika mostanáig. Ezt igy tovább tűrni nem lehet. Nemcsak beszélnünk keli a keresztény kurzusról, de cselekednünk is kell Ez a lendület hiányzott a tegnapi bemutatkozásnál. En nagyobb lendületet, nagyobb iniciativát, nagyobb akaraterőt akartam volna látni abban a pillanatban, amikor végre alkotmányos kormány van. Olyan csend volt, olyan kedvetlenség volt. Valahogy nem jól indult neki ez a szekér. Meg akarnám kissé lökni, de nem hátrafelé, amit mindig rám fognak, hanem előre. Azért erre a két sürgős feladatra hívnám fel a t. ministerelnök ur figyelmét : hozzuk haza a hadifoglyokat és zavarjuk ki a galíciai zsidókat, (Helyeslés.) Annyit hallok arról az egységes pártról. Itt nem vagyok egy nézeten az én iegszükebbkörü barátaimmal sem. Én nagyon jól megfértem a másik párttal s abban az időben a két párt nem marakodott egymás közt. (Zaj a jobboldalon.) Nem volt parlamenti párt és mégis megfértünk egymás közt, hát mennyire meg kellene férnünk most, amikor parlamentáris párt van. Nem az a fontos és szükséges, hogy mindig azt mondjuk egymásnak, hogy alakuljon meg valami nagy párt. önök is meg vannak alakulva, mi is meg vagyunk alakulva. Itt csak arról van szó, hogyan húzzuk ki az időt addig, míg a tiszántúli választások megejtetnek. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ott majd eldől, hogy önöké-e a többség, vagy a mienk. Ez az igazi fair politika. (Zaj a jobboldalon. Hall-