Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-14

À Nemzetgyűlés 14. ülése 1920. évi március hő 18-án, csütörtökön. 143 Beteg I) de bizom az ő jó, igaz, Önzetlen hazafiságában. (Helyeslés.) Egy mód van, amíg a földreform törvényjavaslat a Ház asztalán nem lesz, hogy sürgős intézkedéssel elérjük, hogy ezek az uradalmak ne kerüljenek megint azoknak a magánbérlőknek kezére, akik a háború alatt dus jövedelmet, milliókat szereztek és most megint hozzá akarnak jutni. Ezt a társadalmat kell hozzájuttatni a bérletekhez, és kérem a kormányt vagy a ministerelnök urat, kegyeskedjék sürgősen intézkedni, hogy a felszabadult alapítványi uradalmakat, melyeknek nagy része március 21-én kerül versenytárgyalás alá, az őket körülvevő községek kapják meg olyan feladattal, hogy elsősorban hadiözvegyeket és hadiárvákat juttassanak ahhoz a földhöz olcsóbb bérlettel. Ez legalább egy fénysugár lesz az országban a többiek számára is, akik vágyódva várják, mikor jön el az a megváltó nap, amikor őróluk is gondoskodnak. (Helyeslés.) Uraim Î Csak gondoljunk arra mennyit szenved egy ember azzal az elkeseredésével amikor tudatában van anna«v hogy ő is ennek a hazának igazi vitéz bajnoka voit, s megbénulva ott kellett hagynia egészségét, munkaeiejét. Tenát ha van társadalmi érzés és van sziv as emberekben, ezeket a körülményeket méltányolni kell és itt is a legsürgősebb intézkedésre van szükség ép ugy. mint a tisztviselők ügyében akikről máris történt gondoskodás, ha aem is egészben, de legalább papiroson. A ministerelnök ur •— én azt hiszem, nem akarva, hanem jóniszemüleg — kifelejtette vél et- m lenül ezt a társadalmi osztályt, mert ma oly sok segélyosztásra van szükség. Azért nozom ezt fel, mert fáj nekem az az érzés, hogy mindenről történt emlékezés, csak erről a két társadalmi osztályról nem, amely legelsősorban megérdemli azt, hogy foglalkozzanak vele. Minthogy tehát ezekről gondoskodás nem történt, felhívom a kormány figyelmét arra is, hogy amennyiben leket, történjék gondoskodás azokról a kisgazdákról, akiknek jószágát, fölszerelését a románok, vagy a vörös terror elpusztította, s most abban a helyzetben vannai, hogy nem tudják magas áron sem megszerezni azokat a munkaeszközöket, amelyekre nekik szükségük van. Ezt is sürgős szempontok követelik, mert ha azt akarjuk, hogy Magyarország jövő termése teljes mértékben biztosítva legyen, akkor igenis a kisgazdák kezében lesz meg legnagyobbrészt az a biztosíték, akik saját önfeláldozó, hosszú tizenhat órás munkájukkal vissza fogják fizetni azt a jótéteményt, melyet velük szemben gyakorolnak. Erre akartam felhívni a ministerelnök ur figyelmét. (Éljenzés és taps.) Elnök : Ki következik szólásra ? Haller József jegyző: Lovász János! Lovász János : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Amidőn először van szereoosém felszólalni ebben a teremben, olyan egyszerű szavakat használok, amilyen egyszerű, közönséges mezőgazda vagyok. (Hall/juh ! Halljuk !) A ministerelnök urnák tegnap elmondott programmjára vonatkozólag nekem is van egy Ids megj egyzésem, amikor felsorolta és kijelentette azt, hogy nem terjeszkedik ki az apró részletekre, hanem csak a főbb momentumokra. A főbb momentumok kérdésében rámutatott a tisztviselők tarthatatlan, tűrhetetlen helyzetére — amit mindnyájan ismerünk, —• az iparosságnak mikénti felsegélyezésére, a kereskedelem kinövésére és rámutatott a munkásosztálya, amelynek — őszerinte — kilencven százaléka téves utakon járt és téves eszmék után futott. A falusi földmivelőknek és a mezőgazdáknak érdekeire csak annyiban mutatott rá, hogy a földbirtokreformot keresztül fogják vinni. Fontos dolog ez, mélyen tisztelt ministerel jök ur és ezea az alapon mi egész bizalommal követj ük a kormányt, (Ugy van!) azonban /égtélénül örültünk ^olua, —• kedves ministerelnök ur — ha ki méltóztatott volna szélesen terjedni a falusi földmonkások és mezőgazdák érdekeire. Ne felejtse el a t. Nemzet g}ülés, hogy minket, akik itt vagyunk ebben a teremben, kevés kivétellel csaknem mindnyájunkat a falusi földmivelő, józanul gondolkodó földmunkások és mezőgazdasági munkások üüldöUek ide. (Ugy van Ugy van !) Fangler Béla: Ott van sokorópátkai ! (Egy hang a jobboldalon : Mit akarnak sókorópátkaival 1 ? Tudja az a kötelességét !) Patacsy Dénes: Majd jövünk! Csaík legyenek nyugodtak ! Lovász János : És ne felejtsük el, t. Nemzetgyűlés, hogy amikor a múlt esztendőben már senki sem akart dolgozni ebben az országban és , mindenki csak az állam terhére munkanélküli segélyből és hadisegélyből akart élni, akkor egyedül a falvak lakosságának földmivelő munkásai és mezőgazdái voltak azok, akiket ugy a felkelő, mint a lenyugvó nap egyaránt verejtékes munkában talált. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) És amikor szellemi vezetőink egy nagy része elmenekülve, egy másik része pedig bebörtönözve volt, s nem hallottunk sehonnan sem egy biztató szót, csak a pacsirta énekét : akkor is álltunk rendületlenül az eke szarva mellett. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) S mikor láttuk, hogy maga a Gondviselés is verejtékes munkásságunkat soha nem tapasztalt mostohasággal honorálta, a Gondviselésben is kezdett megrendülni hitünk s nem volt már semmi reményünk, semmi bizodalmunk, csak az Istenbe vetett bit és bizalom. És csak ennek lehet köszönni, t. Nemzetgyűlés, ennek az Istenbe vetett hitnek és bizalomnak s a józanul gondolkozó falusi földmivelőnek és mezőgazdának, hogy a bolsevizmustól megszabadultunk, mert az ő passzivitásukon tört meg a kommunizmus, nem pedig az oláh bocskorosok szuronyain. Ezt állítani merjük. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Mióta itt vagyok, hallottam igen sok felszólalást, amelyben rámutattak a tisztviselők tarthatatlan helyzetére s hallottam, amikor ebből kifolyólag a pénzügyminister ur