Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-14

'À Nemzetgyűlés 14, ütése 1920. é magukat sehogy sem tudják beletalálni, (ügy van I Ugy van I a jobboldalon.) és akik ennek folytán egy modern közgazdasági vonatkozásokkal szaturált államéletből előálló minden helyzetnek ki vannak szolgáltatva, (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tessék a falusi nevelést praktikussá tenni, tessék azt a falusi követelményekhez alkalmazni. À városi nevelés ám maradjon ugy, amint most van, ha az jó, ehhez nem szólok hozzá, mert nem értek hozzá, de hogy a falusi nevelés tökéletesen helytelen, (Ugy vaní Ugy van! a jvbboldalon.) hogy az nem a praktikumnak nevel, nem arra tanitja meg a kisgazdának, a falunak gyermekét. amire az életben szüksége lesz, ezt állítom, mert ennek számtalan rossz hatásait napról-napra tapasztalom. Kívánatosnak tartom tehát, hogy közoktatásunk reformja keresztény és nemzeti szellemben, de egyúttal minden néven nevezendő egyéb életszükségletek és igények kielégítése szempontjából is revídeáltassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Meskó Zoltán : Gazdasági ismeretekkel. Gaal Gaszton : Méltóztatott azonkívül szólni, mélyen tisztelt ministereJnök ur, de sajnos, csak nagyon, de nagyon röviden, a béke megkötésének kérdéséről is. Én őszintén megvallom, hogy ebben a kérdésben a magyar kormánytól ebben az ünnepélyes pillanatban többet és mást vártam volna. (ugy van! Ugy van! jobb felől.) Nagyon jól tudom azt, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a békét el kell fogadnunk, akármilyen lesz is ... (Ellenmondások balfelől. Zaj. Felkiáltások ; Tűrnünk kell !) ,. ,. hát méltóztassék ugy fogalmazni, tűrnünk keli, akármilyen lesz is, mert a legyőzöttnek a sorsa az, hogy a győző diktál és a legyőzöttnek — egy ideig legalább — nincs ereje annak ellentállni. Rassay Károly államtitkár; Ez se erősíti Apponyit odakint ! Usetty Ferenc : App:>nyi megköszöni ezt ! Szmrecsányi György : Népszavazás nélkül nem lehet aláírni ! Gaal Gaszton : Méltóztassanak kivárni, hogy mit akarok mondani. Anélkül hogy tudná a t. Ház, mit akarok tulaj donképen mondani, már az első mondatnál tanácsokat méltóztatnak nekem adni. Én igen szívesen elfogadom a tanácsot mindenkitől, ha jónak látom, követem is, de engedjék meg, hogy mégis csak a saját eszemjárása szerint gondolkozzam. (Ugy van! Helyeslés jobbfelől,) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés I A béke kérdésében nagyon tudom azt, hogy egy levert nemzet kénytelen azt is eltűrni, hogy kivégezzék. Azonban, hogy kénytelen legyen azt szó nélkül eltűrni, ezt már nem irom alá. És én elvártam volna, hogy abból a ministerelnöki székből, ahonnan a szó messzebb hangzik, mint bárhonnan máshonnan, azoknak, akik ezt a békét ránk diktálják, legalább annyit tudomásukra hozzunk, hogy tehettek velünk amit akartok, mert a hatalom a kezetekben van és a hatalommai szemben a gyenge végtére is engedni kénytelen ; egyet azonban ve* n március hó 18-án, csütörtökön, Wi gyetek tudomásul, hogy ez a béke nem. lesz béke, ez csak az erőszak ténye, amelyet a nemzet addig tűr el, amíg muszáj, (Helyeslés jobbfelőL) és abban a percben, amikor ez a szűkség megszűnik, a nemzet-.visszaköveteli mindazokat az elrablott jogokat és területeket, amelyeket ettől a nemzettől jogtalanul elvesznek. (Helyeslés és taps jobbfelőL) Ezt elvártam volna a tisztelt ministerelnöktől, hogy megtudja az a hatalom., amely a mi sorsunk felett dönteni hivatott és amelyet ugy látszik a revanche gondolata vezet, amiben a bosszú is benne van, de amely bosszút mi sohasem fogadhatunk el olyan alapul, amely alapon az államoknak egymáshoz való viszonyát rendezni lehet, mondom, elvártam, volna, hogy a niinisterelnök ur legalább azt kijelentse, hogy amit ránk oktrojálnak, azt addig tűrjük csak, amig erőnk lesz arra, hogy attól magunkat megszabadítsuk. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Azokban, amiket a minísterelnök ur előadott, bizonyos hiányokat is kénytelen vagyok konstatálni, amikre szerettem volna, ha az expozéjában kitér. Az alkotmány, a magyar alkotmány kérdésének mikénti megoldásáról, ez irányú jövő berendezkedésünknek terveiről még csak irányelveket sem hangoztatott. Simonyi-Semadam Sándor minísterelnök : Ez már kiesik az időmből ! Gaal Gaszton : El nem birom képzelni, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ne ez legyen egyik legelső feladata a magyar nemzetgyűlésnek. Simonyi-Semadam Sándor minísterelnök : Az én időmből esik ki. Gaal Gaszton : Azt méltóztassék mireánk bizni. Ameddig mi hizunk a minísterelnök urban, hacsak a saját spontán elhatározásából nem kíván abból a székből távozni, addig mindenesetre ott méltóztatik abban a székben ülni, (Helyeslés jobbfelol.) Ha azt méltóztatik mondani, hogy ez olyan kérdés, amelyhez nem akar hozzányúlni, bocsánatot kérek, ugy-e ezt nem méltóztatik mondani í Simonyi-Semadam Sándor minísterelnök ; Nem ! Gaal Gaszton : Azért mégis ez egyik legégetőbb kérdése a magyar nemzetnek, mert abban a furcsa helyzetben, amelyben ma vagyunk, nem lehet sokáig kitartani anélkül, hogy ezt valami utón módon ne rendezzük és hogy az alkotmány keretén belül is egyes olyan részletek, mint például a sajtótörvény revíziója, egyesülési jog, gyülekezési jog, azonkívül maga a választójog, feltétlenül meg ne volnának oldandók. És én őszintén megvallom, nagyon szerettem volna, ha legalább némi irányelvek.ezekben a kérdésekben a Nemzetgyűlés előtt már most elhangzottak volna. Azonkívül az, amit én még nem hallottam a t. minísterelnök ur beszédében, s amit talán a legfájdalmasabban nélkülözök és amit én. a keresztény és nemzeti irányzat egyik legégetőbb feladatának tartok : az a korrupció kiirtása, (Élénk helyeslés jobbfelől.) A multakból vettünk át oly intézkedéseket — nem is azt. mondom, hogy intézményeket — csak intézkedéseket, a törvényeknek