Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-14
140 r Á Nemzetgyűlés 14. ülése 1920. évi március hó 18-án, csütörtökön. mányválságokat felidézni nem tartottuk volna magyar érdeknek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hallgattunk, csendesen ültünk. És a ministerelnök ur háta mögött ott állt nem a hatalmi többség, hanem az igaz magyar érzés, amely tudja, hogy az adott helyzetben mivel tartozik az országnak. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezeket legyen szabad megjegyeznem, mélyen t. Nemzetgyűlés, erre a közbevetett s megismételt egyesülési felhívásra. Erre is csak azért tértem ki, mert a ministerelnök ur ezt hivatalosan a ministerelnöki székből is quasi szükségesnek jelezte. Méltóztassanak egyben megengedni, hogy ha már ehhez a kérdéshez hozzászóltam, a ministerelnöki expozé még néhány pontjára szintén megtegyem észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem tudom, jól hallottam-e, nem volt alkalmam a naplóban utánanézni, de ugy emlékszem, hogy a ministerelnök ur egyik mondatában megemlékezett valami meddő közjogi vitákról is, amelyek e nemzet múltját, politikai életét kvázi haszontalanul töltötték ki, ugy hogy ez a nemzet produktiv munkát végezni nem tudott. Körülbelül ez volt az értelme szavainak. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel szemben tiszteletteljesen bejelenthessem ellenkező felfogásomat. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a kérdésben a felfogások, megengedem, különbözők lehetnek. De hogy ezt mondhassa valaki arra a négyszázesztendős küzdelemre, amelyet a nemzet az elnyomással szemben folytatott és amelyben a hatalommal szemben semmi más fegyver a kezében nem volt, csak a magyar közjog . . . (Ellenmondások balfelől.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : A legközelebbi múlt ! Gaal Gaszton : . . . Nem akarom ezt a kérdést kihasználni. Hál' Istennek, tényleg elmúlt az ideje annak, hogy közjogi vitákkal legyen kénytelen ez a ház foglalkozni, de a multat ne bántsuk, a multak emlékeit tartsuk tiszteletben, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert én hiszem és állítom, hogy azoknak a közjogi vitáknak igen nagy részük van abban, hogy Magyarország ma mint önálló állam tanácskozik. (Mozgás a baloldalon.) Szabó Sándor : Visszahozták volna már a Habsburgokat ! Gaal Gaszton : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur pénzügyeink rendezése kapcsán megemlékezett a takarékosság szükségességéről is. Mindenben aláírom amit mondott, sőt megtoldani kívánom : méltóztassék a takarékosságnak azokat a feladatait, melyeket a kormány a törvényhozás keretein kívül is elintézhet, minél hamarább megvalósítani. A kérdésnek csak egy igen kicsiny, de nagyon feltűnő részére mutatok rá, amelyen egy egyszerű ministeri rendelettel is méltóztatik segíteni tudni. Százával látok a mai drága világban szaladgálni autókat egyes városi, kormány- stb. hivatalok szolgálatában, még olyan mellékhivatalok szolgálatában is, melyeknek teljesítőképessége azzal a kiadással, mélyet ezáltal okoznak, talán egyáltalában nincs arányban. (Ugy van! Ugy van! Egy hang a jobboldalon : A mezőgazdaságban meg ninos benzin !) Ezek a maguk mindenféle kis mesterségét autó nélkül is igen szépen elintézhetik s rájuk nézve ez csak kényelmi eszköz, melyet nem irigylek tőlük : ha csak egy párezer koronába kerülne évente, akkor el is nézném, talán egy szót sem vesztegetnék rá, de amikor egy autónak évi fentartási költsége körülbelül öt-hatszázezer koronát jelent s amikor mindenféle élelmezési, meg egyéb hivatalok az autók egész tömkelegét használják, kérnem kell a ministerelnök urat, méltóztassék saját hatáskörében ezt a jogosulatlan kényelemszeretetet lehetőleg korlátozni, miáltal mindenesetre jóegypár milliócskát lehet az államháztartás részére megtakarítani. (Általános élénk helyeslés.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Nagyon helyes ! Gaal Gaszton : Méltóztatott megemlékezni, mélyen tisztelt ministerelnök ur, a földreform megalkotásának szükségességéről és azt méltóztatott -mondani, hogy a nemzet életében »egyformán« fontos feladatot tölt be a nagybirtok, a középbirtok és a kisbirtok. Ha ezt ugy méltóztatik értelmezni, hogy a nemzet életében gazdasági szempontból egyforma feladatot töltenek be, azt aláírom ; ha azonban a kérdés másik oldalát nézzük, azt, hogy a nemzetfejlesztés szempontjából melyik birtokkategória a fontosabb, akkor sajnálatomra nem vagyok egy véleményen az igen tisztelt ministerelnök úrral, mert hiszen épen azért vagyok kisgazdapárti, mert azt tartom, hogy Magyarország jövőjének az 50—60-holdas kisgazdaosztály a legbiztosabb bázisa. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezektől várom az ország újjáébredését, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ezeknek anyagi, szellemi és erkölcsi emelésétől várom azt a regeneráló erőt, melyet a természetszerűleg degenerálódó felsőbb osztályok helyrepótlására szükségesnek tartok. (Élénk taps a jobboldalon. Helyeslés balfelől.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Egyetértünk. Gaal Gaszton : Ha a t. ministerelnök ur egyvéleményen van velem ebben a kérdésben, akkor erre vonatkozólag nincs több szavam, de szükségesnek tartottam félreérthetetlenül ezt ki is emelni, mert ez a kiemelés a ministerelnök ur beszédéből kimaradt. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad még arra is reflektálnom, amit a t. ministerelnök ur a közoktatás revíziója szempontjából felemiitett. Azt méltóztatott mondani, hogy a közoktatás keresztény és nemzeti szempontból való revíziója feltétlenül szükséges. Én mindezt a két szempontot aláírom, de pártom nevében még egy szempontot kell követelnem és erre nézve rekriminálnom. A falusi közoktatás ugy, ahogy az ma van, teljesen fentarthatatlan, (Általános helyeslés,) az nem felel meg a célnak. A mai falusi oktatás olyan embereket nevel a falunak, akik a modern közgazdasági élet szövevényes helyzetébe, ezer útvesztőjébe
