Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-13

~Á Nemzetgyűlés 13. ülése 1920. ból kivétessék, (ügy van ! a jobboldalon.) Abban az esetben, ha ez bekövetkezik, módjában lesz majd a Nemzetgyűlésnek a szükséges intézkedéseket akkor megtenni, (ügy van ! ügy van!) addig azonban minden kérdésben és minden irányban feltétlenül a Nemzetgyűlésnek felelős honvédelmi ministernek kell azt alárendelni, (ügy van ! ügy van !) A közigazgatás államosítására is kiterjesz­kedett a ministerelnök ur. Az én felfogásom szerint, amelyet mindig is hirdettem, a közigazgatás ren­delkezéséhez hozzányúlni csakis nyugodalmas, békés időkben lehet. A közigazgatás rendezésének ezt az időpontját, ha mi azt most akarnók meg­csinálni, helyesen megválasztottnak nem tar­tom. Egészen más kérdés az, hi vei vagyunk-e a közigazgatás államosításának, igen, vagy nem ? Lett légyen valaki bármikor is hive vagy az auto­nómiának, vagy az államosításnak, a közelmúlt tapasztalatai után elhiszem, hogy revideálhatja egyik, vagy másik irányban a maga álláspontját ; sokan revideálták is, de én már most ki kell hogy jelentsem a magam részéről, hogy én a közigazgatás államosításának hive nem vagyok. Egyetlenegy komoly és elfogadható érvet tudtak a múltban is felhozni a közigazgatás államosítása mellett és ez a nemzetiségi szempont volt. Nemzetiségi szempont­ból lett volna reá szükség, de semmiféle más szem­pontból nem. Az ország közeljövő fejlődése fogja majd megmutatni azt az utat, melyet e téren kö­vetnünk kell, de nem tartanám helyesnek, ha e kérdés rendezését a legsürgősebben megoldandó feladatok közé sorolnánk. Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek minis­tere : A nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban kell azt megoldani. Ugron Gábor *. Végül, beszédének végén, mi­dőn a pénzügyi javaslatokról szólt, emlitést tett a ministerelnök ur arról, hegy lesznek olyan ese­tek, amikor az alkotmányos formától el fog kel­leni térni, de ilyen alkalmakkor természetesen a Nemzetgyűléshez fog fordulni utólagcs jóváha­gyás végett. En el tudom képzelni azt, hogy kivált ilyen viszonyok között, mint amilyenek most vannak és ilyen problémák megoldásánál, melyek előttünk állanak, bekövetkezhetik ez a körülmény, de semmi esetre sem tudom helyeselni azt, hogy a ministerelnök ur igy általánosságban és nem egy konkrét esetből kifolyólag bemutatkozó beszédé­ben mindjárt bejelenti a Nemzetgyűlésnek, hogy lesznek olyan esetek, midőn a Nemzetgyűlés tudta, hozzájárulása nélkül fognak rendeletekkel intéz­kedni oly kérdésekben, melyekben különben csakis a Nemzetgyűlésnek volna j oga rendelkezni s maj d a Nemzetgyűlés elé jönnek egy fait accompli-val, hogy azután a Nemzetgyűlés döntsön. {Igaz ! ügy van!) Bocsánatot kérek, vannak olyan dol­gok, melyeket lehet reparálni, s melyeket, ha a nemzetgyűlés nem tesz magáévá, megváltoztat­hat, de lehetnek olyan dolgok is, melyeket az or­szág legjobban felfogott érdekeinek sérelme nél­" NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. - I. KÖTET. évi március hó 17-én, szerdán. 129 kül megváltoztatni már nem lehet. Nagyon ké­rem a t. ministerelnök urat, hogy minden ilyen kérdést lehetőleg kerüljön, mert, t. Nemzetgyűlés, egyetlen egy szilárd bázis van, az a bázis, amelyre a volt kormány visszavezette a nemzetei) : az alkotmányosság útja és ne kezdje meg maga a kormányelnök a maga bemutatkozó beszédében és a ma benyújtott javaslatokkal kapcsolatban az erről az útról való letérést. Ezt kivántam pártom részéről megj eg\ ez ni. Elnök : Többen vannak még szólásra felirat­kozva. Az idő előrehaladván, át fogunk térni az interpellációkra. A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Haïïjuk !) ^ Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem sze­retném, ha ez a nap elmúlnék anélkül, hogy a félreértések helyreigazittassanak. Teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy én megfeledkez­tem az 1848 : XX. tcikk megemlítéséről, de épen a mai beszédemben kértem, hogy figyelmeztesse­nek rá, ha netalán megfeledkezném a kérdésről. Nagy köszönettel veszem a szíves figyelmeztetést. Pártközi megállapodásunk, de saját benső inten­ciónk is az, hogy az 1848 : XX. tcikket végre­hajtsuk. Megnyugtathatom e tekintetben, hogy a katholikus autonómiával a Junktim kérdését mi nem óhajtottuk, — és meg is indokoltam, hogy miért — de ennek a junktimnak kikapcsolásával ugyané rövid kormányzati időn belül feltétlenül be fogom hozni és a Ház elé fogom terjeszteni a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfélől.) Egy másik kérdés is, ugy látszik, félreértésre adott okot. Távol áll tőlem, hogy azokat a ténye­ket vagy adatokat, — jobban mondva nem is tényeket, hanem feltevéseket — amelyeket gróf Apponyi Albert ur az e levelében foglaltak sze­rint másoktól információként kapott, valóságnak fogadjam el. Ellenkezőleg, pozitive tudom, adatai vannak rá, [hogy a külföldi sajtó e tárgyban is igen erősen meg volt vesztegetve és egy sereg ko­holt hirt közölt, de, ugy-e bár, gróf Apponyi Al­bertet ezzel a sajtóval befolyásolják; ezzel a sajtóval, ezekkel az adatokkal hatnak rá és ezek­kel az adatokkal cáfolják az ő legértékesebb, leg­jobb érveit. Azért olvastam fel az ő levelét és azért hivtam fel rá a Nemzetgyűlés figyelmét, hogy a legkisebb momentumot is kerüljük és semmiféle tápot ne adjunk arra, hogy a külföldi sajtó ilyen rágalmakat terjeszthessen. Az agents provokatő­röknek százai járnak itt és fognak hallani az urak birói ítélkezésekről, amelyek szerint megállapítást nyert az, hogy a magyar hadsereg egyenruhája­ban járó agents provokátorok ezzel az egyenru­hával éltek vissza és követtek el jogtalanságot és igazságtalanságot. Szmrecsányi György: Három zsidó volt! Mondjuk meg, zsidók voltak ! Sándor Pál : Hogy állithatja ezt anélkül, hogy bizonyíthatná ? (Félkiáltások balfelől : Már tud­17

Next

/
Thumbnails
Contents