Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-13

 Nemzetgyűlés 13. ülése 1920, !. évi március hó 17-én, szerdán. Í25 (Zaj.) Ezzel sárba lehet rántania legnagyobb ideálokat, (Zaj. Halljuk I Halljuk/) ezzel kompromittálni lehet legszentebb törekvéseinket. Arra kérek mindenkit... (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ereky Károly: Felelőtlen elemek csinálják ! Meg kell őket büntetni ! Simonyi-Semadam Sándor ministeretnök : ... hogy akinek módjában áll, tessék odahatni, hogy az ilyen esetek elő ne forduljanak, tessék — mert végre is magyar fiukról, magyar fiatalemberekről van szó — a lelkükbe vésni azt, hogy oly nagy érdekei forognak kockán a magyarságnak, amelyeket semmiféle, mondjuk, egyéni igazságos bosszúérzet nem kockáztathat. 'Mert lehet, hogy azt a szegény fiút, azt a tisztet, azt az egyetemi hallgatót épen egy zsidógyerek kinozta a vörös éra alatt, tehát meg lehet érteni az elkeseredését, de tegye félre a bosszúállását, mert ezzel óriási nagy nemzeti érdekeket kockáztat. Annál inkább hangsúlyozom ezt, mert agent provokátorok úgyis elég sok koholt esetet terjesztenek megtörténtként, ami sohasem történt meg. Ereky Károly: A felakasztott kisgazdákért nem haragudott az ántánt. (Zaj.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A legnagyobb kérdést hagytam legutoljára. (Halljuk ! Halljuk 1) Hiszen tulaj donképen feladatomnak legkeserűbb és legnehezebb része a béke keserű poharának kiüritése. A mi feladatunk lesz ezt a keserű poharat a Nemzetgyűlés elé hozni s ha nem térhetünk ki előle és a kényszeritő erők hatalma más utat nem ad, akkor meg fogjuk tenni e nehéz, e keserű munkát. S arra kérem a Nemzetgyűlés összes tagjait, hogy ma gondoljanak mindig erre a békére, ennek a békének súlyos voltára és tegyenek félre minden pártot, szenvedélyt ; minden mást égessenek el a hazaszeretet oltárán, hogy a békét mentül előnyösebben és jobban köthessük meg. A mi vállalkozásunk nem olyan, mint a régi kormányok, a békés időkben kialakult kormányok vállalkozása. Mi nem indulunk el kényelmes Pullmann-kocsikon és nem is áll rendelkezésünkre az országnak addig ki nem meritett teljes gazdagsága. Mi elindulunk egy elpusztult ország rögös, elromlott, rossz országútján, kicsiny eszközökkel, de nagy hittel és nagy reménnyel a keresztény magyar kurzusban, (ügy van ! Ugy van !) fîs én arra kérek mindenkit, a két szövetséges pártot, de a többi pártokat is, amelyek nem tartoznak ezen pártok szövetségéhez, hogy ezen nagy eszmének szolgálatában támogassák a kormányt ; támogassák a kormányt abban a törekvésében, hogy ha már megtaláltuk az alkotmányossághoz kivezető utat, hogy ezt az utat továbbvihessük és kiépithesstik, hogy az ország végre valóban elérkezzék a nyugvóponthoz, amelyen az igaz fejlődésnek, a naggyá való fejlődésnek talán még megtaláljuk összes feltételeit. Arra kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, hogy a nehéz törvényjavaslatokat, amelyek nagyon nehezek lesznek, mert az állampolgárok zsebeiben kell kotorászni mélyen, ne fogadják ellenséges indulattal. Minden objektív kritikát szivesen látunk. De egy kétségtelen s ez az, hogy oly sürgős cselekvési kötelességünk van, hogy bizony nem fogunk túlságosan válogathatni sem a szigorban, senl a módokban. Törekedni fogunk minden alkotmányos kötelességet szem előtt tartani, de meg fog történni, t. Nemzetgyűlés, mert meg kell történnie, hogy esetleg nem tudjuk betartani bizonyos esetekben és bizonyos körülmények között az alkotmányos formákat. Arra kérem önöket, értsék meg egy adott esetben, amely nagyon közel már előttünk fog állani, hogy ily eljárás szükséges lehet és előfordulhat ; mentsenek fel bennünket a felelősség terhe alól, fogadják el utólag a ratifikáló törvényjavaslatot és segitsenek bennünket az ország kátyúba rekedt szekerét kiemelni és tovább vinni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra fel van jegyezve ? Szabó Sándor jegyző : Renczes János ! Renczes János : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott t. ministerelnök ur programmjához pártom nevében hozzászóljak. Pártom, a Földműves- és Kisgazdapárt, számarányban körülbelül egyforma a Keresztény Nemzeti Párttal. Ennélfogva jött arra a határozatra, hogy koncentrációs kormányt alakítsunk, mert nagyon természetes, hogy oly körülmények közt, aminők ma uralkodnak, akkor, amikor romokból kell fölépiteni egy országot, akkor, amikor pénzügyi viszonyaink is a legveszedelmesebb pontra jutottak és akkor, amikor a ránk oktrojált béke majdnem teljesen tönkretenni szándékozik bennünket, szüksége merült fel annak, hogy a két nagy párt együttes értelemben kormányozzon. Másrészt nem is gondoltuk helyénvalónak azt, hogy hosszas vitákkal ugy, mint azelőtt, újból huzavonával teljék az idő és az ülések és igy a törvényhozás megakadjanak. En remélem, hogy ebben a nehéz időben, amidőn a magyarnak az utolsó szálig össze kell tartania a keresztény és nemzeti irányzat mellett, (Ugy van !) kölcsönösen meg fogjuk érteni egymás véleményét. (Ugy van 1 jobbfelől.) Bizonyos, hogy óriási feladatok előtt állunk és az is bizonyos, hogy ezeket csak ugy oldhatjuk meg, ha mind egy sziv, egy lélek vagyunk a főkérdésekben. (Ugy van! ügy van !) Ezt követeli tőlünk a nemzet, ezt követeli a külföld, amely figyelemmel kiséri minden lépésünket. Pártom nevében csatlakozom a ministerelnök urnák kijelentéseihez, különösen ahhoz, amely a földreformot szintén sürgős problémának jelezte, (Ugy van! jobbfelől) de egyben kérem a ministerelnök urat, hogy — amint ezt méltóztatott is igérni — tegye orvoslás tárgyává a tisztviselők * keserves helyzetét. (Helyeslés.) Az igazságos adórendszer behozatalát is mihamarább kell meg-