Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-13

A Nemzetgyűlés 13. illése 1920. nem volt szisztematizálva, meg kell szűnnie. (Helyeslés.) Mindazokat, akik ilyen előmenetelben részesültek nem munka, nem becsületes, szorgalmas tevékenység, hanem a pártkörökben való settenkedés, a hatalmasokkal való udvarlás és árulás révén, (ügy van! Helyeslés.) amennyiben fegyelmire nem szolgáltak rá, vissza fogjak állítani az ő megfelelő helyükre. (Helyeslés és taps.) T\ Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a tisztviselői kainak ezzel egy bizonyos mértékű elégtételt nyújthatunk. (Ugy van ! Zaj.) Becsületes munkát szívesen és a hazáért végző tisztviselőknek kilátásai, avencement-ját, előmenetelét ilyen betolakodókkal nem engedhetjük eljárni. (Helyeslés.) Az állam bevételeit természetesen lehetőleg szaporítanunk kell. (Általános helyeslés.) Itt ismét óva intek mindenkit attól, hogy abban az illúzióban ringassa magát, hogy mi a kiadásokkal lépést tudunk tartani. Sajnos, a kiadásokkal a legmagasabD adóemelés mellett is alig fogunk lépést tarthatni, mert hiszen annak tudatában vagyunk, hogy az aranyat tojó tyúkot nem szabad megölni, tehát az adóemelésekben — bár nagymértékben igénybe akarjuk venni a polgárok adózóképességéf — mégis tilalomfa gyanánt áll előttünk az a határ, amelyen túl már lehetetlen megterhelni az adózókat. A produktiv munkát nem szabad lehetetlenné tenni ; (Helyeslés.) de egy kétségtelen: hogy a konjunkturális hasznokat a legnagyobb nyugalommal fogjuk igen nagymértékben, a legnagyobb mértékben megadóztatni. (Elérik éljenzés és taps.) T, Nemzetgyűlés ! Az állami belső rend és nyugalom egyik legnagyobb és legbiztosabb támasza mindig a hadsereg volt. (Ugy van! Éljenzés.) A sok baj és veszedelem közt elértünk ahhoz a régen kivánt állomáshoz, hogy megvalósulhat a valódi magyar hadsereg. (Éljenzés.) Meg kell hozni szivesen minden áldozatot, amely ennek a hadseregnek felépítéséhez szükséges. (Ugy van! Ugy van!) A hadsereget ki kell épiteni alkotmányosan és törvényesen. Alkotmányosan, ami alatt azt értem, hogy szakitani kell mindazokkal a régi tradíciókkal, amelyek a hadsereget az alkotmányos ellenőrzés alól kivonták, (ügy van! Ugy van!) Eggyel azonban legyünk tisztában : a mai idő még nem a tökéletes béke és nyugalom ideje. Kétségtelen, hogy háborúról nem lehet ma szó, de hiszen ma még béke sincsen. Egy csodálatos átmenetben, egy félhomályban élünk, amely sem nem béke, sem nem háború és ennek megvannak a maga súlyos következményei, különösen a hadsereg szervezete szempontjából. En ugy vélem, hogy alkotmányunk szerint a hadsereg egyedül és kizárólag a felelős hadügyminister, illetőleg honvédelmi minister alá van rendelve. (Ugy van! Ugy van!) Minden más rendszer, minden más beállítása és felépítése valamelyes vezérletnek, valamely rendelkezésnek, alkotmányellenes. (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) A fővezérség meg fog szűnni. (Helyeslés.) A NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖTET. évi március hó 17-én, szerdán. 121 vezérkari főnök — magától értetődik, nem kell külön magyaráznom, hiszen ez az alkotmányosság követelménye — a felelős honvédelmi minister alá fog rendeltetni. (Helyeslés.) Mindaddig azonban, mig a tökéletes béke teljesen szilárdul meg nem állapittadk, meg kell engednünk bizonyos okokból kivételeket, mert hiszen a félháborus helyzet — sohasem lehet tudni, melyik pillanatban, lehet, hogy külső erőszak folytán, vagy külső kényszer folytán — lesz esetleg egész háborús helyzetté. Az átmenet rajtunk 1 ivül eső okokból megtörténhetik. Isten mentsen tőle, Isten óvjon tőle, mert a véraldozatból elég volt, de mégis szárazon kell tartanunk a puskaport ! (Ugy van ! Ugy van !) Ne méltóztassék elfelejteni azt sem, hogy az alkotmányosság rideg formáival nem szabad bizonyos lehetőségeknek az ajtaját elzárni. Ez időoeli kérdés. Amely pillanatban a tökéletes, biztos, nyugalmas béke helyreáll, abban a pillanatban a hadsereg tekintetében a legmerevebb, a legszigorúbb alkotmányos formát kell megtartani. (Helyeslés. Felkiáltások jobbfelől : Addig is !) A belső rend és béke második oszlopa, amelyről meg kell emlékeznem, a rendőrség, a karhatalom. Annak államosítása törvényben, papiroson megA^an, minekünk azt effektive is végre kell hajtanunk. Olyan helyzetbe kell hoznunk a karhatalmi rendőrségi tisztviselőket, hogy azok igazán szívvel és lélekkel végezhessék nagy és nehéz szolgálatukat. Ezért őket ugyanolyan helyzetbe kell hozni anyagilag, hogy ők anyagi gondoknak és megtévesztésnek, megtántoritásnak kitéve ne legyenek. (Helyeslés.) A belügyi rendnek az egész vonalon való biztosítása céljából is szükségesnek tartom — és ebben a tekintetben nagyon rövid idő alatt törvényjavaslattal fogok előállni — az egész adminisztráció államosítását, (Helyeslés.) Tudom, hogy ez régente roppant vitás kérdés volt és az autonómiának lelkes hivei voltak. Ma a helyzet olyan, hogy bármennyire tiszteljük is a régi tradíciót, le kell róla mondanunk, mert valóságos, hatályos, hatásos és jó adminisztrációt csakis állami adminisztrá ci óval biztosithatunk. (Igaz ! Ugy van !) Gazdasági téren a történelem gyors folyamata egy óriási nagy problémát állított elénk. Ez a nagy probléma a földreform kérdése. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Én a földreform kérdését is oly sürgetőnek, oly gyorsan megvalósitandónak tartom, (Helyeslés.) hogy bele merem számítani e rövidéletű kormányzat feladatai közé és törekedni fogok arra, hogy mentül előbb a Ház elé hozzuk. (Élénk tetszés, helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Kötelességem ebberf a tekintetben a reformról való gondolatnak nagy vázát adni. (Halljuk ! Halljuk !) Tudjuk, hogy a szocializmusnak is, kommunizmusnak is, — mert hiszen egy tőről fakad e két gazdasági irányzat -— az volt az ideálja és a gondolata, hogy a földet kommunizálni kell, a földet ki kell venni a magántulajdonból. A mi jó vidéki 16