Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-8
A Nemzetgyűlés 8. ülése 1920, é megállapittassék az is, hogy ki van arra ráutalva, hogy állami ellátásban részesüljön. (Élénk helyeslés.) Mert én ugy tudom és mi ugy tudjuk, -hogy Budapesten százezrek vannak, akik vagyoni helyzetüknél fogva és egyéb összeköttetéseik révén egyáltalán nincsenek ráutalva arra, hogy az állam gondoskodjék róluk, (Helyeslés balfelöl.) Budapesten a helyzet az, hogy százezernyi nép, illetve lakosság van olyan, amelynek megvan az ellátása, megszerezte magának a lisztmennyiségét, de azért kiveszi és értékesiti a lisztjegyeket. (Ugy van! Ugy van!) Ereky Károly : Háromszorps ellátásuk van ! Budaváry László : Zsidót egyet sem látni az üzletek előtt ácsorogni ! (Általános zaj.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Azok igazán elég ügyesek ahhoz, hogy meg tudják szerezni maguknak. T. Nemzetgyűlés ! Ugy gondolom, hogy a jövőben — a viszonyok majd megmutatják — igen csekély százalékot kell levenni a gabonából már a cséplésnél avégből, hogy gondoskodhassék az állam a katonákról, (Zaj.) a hadseregről, az állami tisztviselőkről, a bányamunkásokról, vasutasokról,/^^ hang : A hadiárvákról!) a hadiárvákről. Egy bizonyos kis mennyiséget erre már a cséplésnél íbiztositani kell, ami azután marad, szabadkereskedelem tárgyává kell tenni. (Elénk helyeslés.) Ereky Károly : Az egyetlen becsületes álláspont ! Haller István vallás- és közoktatásügyi minister ; Mind ugyanazon az állásponton vagyunk ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Talán a gazdák nem kívánják, hogy olyan árakat fizessünk, mint aminőket esetleg a külföldnek fizetünk, vagy aminő árakat fizet á gazda azokért az eszközökért vagy a ruháért, amelyekre neki szüksége van. De mégis tarthatatlan helyzet az, hogy annak a gazdának munkáját, akármilyen keservesen állt elő, odakössük 200 koronához, másik oldalról pedig akármilyen csekély dolgot kell megvennie, annak ára nincs. (Zaj.) Gaal Gaszton : 45 krajcáros kapa 50 koronába kerül ! S nem is lehet kapni ! (Egy hang : A tisztviselők is igy vannak !) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister ; Akármi lesz a vége, de ez a helyzet fenn nem tartható a jövőben. Ha nem tudjuk megakadályozni, hogy ilyen szertelen, hihetetlen áremelkedések legyenek mindenféle iparcikkekben, akkor nekünk ezek mellett a gabonaárak mellett lehetetlen megmaradnunk. Akármekkora megterheltetése legyen az államnak, ezeket a gabonaárakat fentartani nem lehet és ha biztosítjuk a minimális állami szükségleteket, az ár kérdését szabadjára kell ereszteni s majd a piac megmondja, mi annak a gabonának az értéke. Nemcsak a gazdák érdekében mondom ezt, az állam érdekében is. Tessék végignézni a beívi február hő 28-án, szombaton. 101 vetett területeket ! A háború előtt azt magyarázták a közgazdák a gazdáknak, hogy minek termelnek egyoldalúan csak- búzát, rozsot és kukoricát Magyarországon, hiszen ha más növényeket, ipari és gyógynövényeket termelnének, az sokkal jobban kifizetné magát és több jövedelmet tenne el a gazda. Hát, tisztelt Nemzetgyűlés, most, amikor az egész háború alatt maximális áron kellett odaadni a búzát, rozsot, nem kell a gazdákat tanítani, hogy mást vessenek. Lassankint elmaradozik a gabonával bevetett terület és jönnek az ipari növények ; különösen a nagy gazdaságoknál tapasztalható ez. (Igaz ! Ugy van !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Bizonyos az, hogyha valakinek az volna a szándéka, hogy fentartsa ezt az állapotot még tovább is, a gabonaárakat lenyomja, maximálja és a gabonát erőszakkal vegye el, az iparcikkek árainak pedig szabadfolyást vagyunk kénytelenek engedni, akkor ennek következése lesz, hogy Magyarország, amely úszott a gabonabőségben, amely nagyon sokszor azt se tudta, hova tegye gabonáját, nem termelne annyi gabonafelesleget sem, amennyi magának kell és akkor, ha nem termel annyit, rá lesz utalva arra, hogy külföldön vegyen és ott még sokkal nagyobb pénzt adjon érte, mint ha itt megfizeti, vagy szabadjára ereszti és nagyobb áron engedi érvényesülni a gabonát. Mi, akik itt vagyunk és különösen én, aki legtöbbet hadakoztam a régi képviselőházban is a rekvirálás ellen, — ezt egész őszintén bevallom — akkor is lehetetlennek tartottam a rekvirálást. (Helyeslés.) Ebben az állásomban pedig, amelybe a kényszer állított, kerültem a rekvirálást, ameddig csak kerülhető volt. Minden módozatot megragadtam, hogy a rekvirálást elkerülhessük, de a végveszedelemnél vagyunk, ugy hogy kénytelenek vagyunk a gabonát mindenképen felkutatni, de azt igazán elvárhatjuk, hogy az a gabonaösszegyüjtŐ megbizott — legyen az akár polgári egyén, akár katona — azzal a néppel ugy beszéljen és ugy bánjon, mint olyan polgárral, aki kötelességét elsősorban teljesitette a haza iránt. (Helyeslés és taps.) En tisztelettel hajlom meg mindenki kötelességtelj esitése előtt, de merem hangoztatni, hogy az a nép, amely vérzett a háborúban és véres verejtékkel kereste a kenyerét és kaparta ki a gabonát a földből a tiz körmével, amely a múlt esztendőben és ezen az őszön sem hagyta bevetetlenül a földet, ellentétben sok nagybirtokossal, ahol egyharmadát sem vetették be a rendelkezésre álló területnek, — amire egyébként még visszatérek ez a nép dolgozott, termelt, tehát olyan elbinasban kell részesülnie, amilyenhez neki joga van. (Helyeslés.) Ezt én a magam nevében s az ö-szkormány nevében is kijelenteni; az összkormány is ezen az állásponton van. És ha mégis hozzá kellett nyúlnunk ehhez az undorító és kegyetlen eszközhöz, ezt csak ugy szabad végrehajtanunk,
