Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

92 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 18. sem, mert nem okos dolog abba, amihez az ember nem mindenben ért, beleszólani. (Egy hang : Ez az !) Általánosságban csak a termelési biztosok megválasztását és kijelölését tartom helytelennek, mert annak, amit Oroszországban megcsináltak, itt a forditottját csinálták meg elvtársaim, mert Oroszországban legnagyobbrészben más üzemekből jelölték át a termelési biztosokat, mig nálunk ez legnagyobbrészben ugyanazokból az üzemekből történt, s ez egy óriási hiba. Azonkivül fontos dolog a közszükségleti iparoknál a szocializálás kérdése, ahol ez nem történt meg olyan mértékben, amint kellett volna. Ennek a szakmai részét illetőleg, valamennyit nem ismerem, csak hivatkozni akarok egy szakmára, amely eléggé szervezetten állott ugy iparilag, mint szervezetileg is és pedig politikai szervezettség szerint is, amellett pedig szakmailag is erősen állott : ez az iparág az, amelyhez magam is tartozom és mivel nem akarom, hogy azzal a váddal illessenek, mintha hazabeszélnék, csak egészen röviden egy konkrét dolgot kivánok a nyomdai iparnál leszögezni. Olyan helytelenül és oly rosszul áll ma ez az ipar, hogy nem kell többet emlitenem, mint arra hivatkoznom, hogy olyan nagy nyomdai vállalat, amely azelőtt az országgyűlés nyolcórás jegyzkönyvét másnapra a ház asztalára tudta letenni, most ilyen rövid ülések jegyzőkönyvét két nap alatt nem képes elkésziteni. Én itt semmiképen nem találom meg azt a helyes szakmai berendezést, amely azelőtt ott fennállott. De általában végigvonul ez mindenhol. Minthogy azonban oda tartozom, magam ott érzem a legjobban, hogy ilyen elváltozásoknak történniök nem szabad, még ilyen forradalmakon keresztül sem. (Zajos felkiáltások : Mi az oka ? Adjon tanácsot!) Ez nem az én dolgom, elvtársaim, én csak annyit tudok, hogy ez a legjobban berendezett nyomdai vállalat hosszú időn keresztül először nem kapott munkát, holott volt munka bőven, mert más vállalatok kaptak. (Felkiáltások : Miért ?) Az okait nem tudom, de munkát nem kapott, munkátlanul állottak benne a nyomdászak és ma, amikor ennek a nyomdának munkája volna, mert ez a munka odatartozott és ezidőszerint is ott van berendezve, ma nincsenek alkalmazottak, akik a gépeken dolgozni tudjanak. (Mozgás.) Tehát ötletszerűség, rendszertelenség mindenfelé s amit az egyik oldalon jól megcsinálnak, a másikon okvetlenül elrontják. (Egy hang : Es viszont /) Nem tudom, milyen rendelkezés történt, csak annyit tudok, hogy ebben a pillanatban nem áll rendelkezésre annyi munkaerő, amennyire szükség volna s ott állanak személyzet nélkül a gépek, az egész berendezés. Nem találni annyi munkaerőt, hogy ezt a feladatot megoldják. (Felkiáltások : Munkaerő van, csak fegyelem nincs /) Ugyanigy van ez sok más szakmánál is. És ne tessék ezt az elvtársaknak ugy venni, mint külÖnkülön személyeknek szóló dolgokat. Ez általános jelenség, hogy amit az egyik helyen jól megcsinálnak, a másik helyen háromszor is keresztezik.. Lesz majd alkalom a többi pontoknál bővebben rátérni erre, amikor az alkotmánytervezetről és a népbiztosok választásáról lesz szó, olyan konkrétumokat lehet felhozni, ahol az egyik rendelkezés hét előbbeni rendelkezést keresztez. Ez az a jelenség, amely miatt a vidéki elvtársak itt ilyen erősen kikelnek, önök nem tudják ezeket a dolgokat annyira megállapítani innen a fővárosból, mert innen nem látszik meg, nem veszik észre, hogy egyegy eldugott pont felbontja az egész eddigi munkálkodásukat és azután innen van az elégületlenség mindenfelé, amely lassanként egészen általánossá kezd válni. Ugyanúgy, mint a szakszervezeteknél, hiba történt még a szellemi munkások és a fizikai munkások viszonyának kérdésében is. Elméletben azt mondották, hogy igenis, a szakemberekre szükség van, beállitjuk őket. Ezzel szemben a gyakorlatban megindul egy óriási vita a másik oldalról, szintén hivatalos oldalról, szintén lapközleménnyel, olyan részről, amely közelálló az egész kérdéshez, az illető népbiztossághoz és most ennélfogva az történik, hogy ha vannak is olyan munkaerők a szellemi munkások között, akik már régen meggyőződésteljes szocialisták voltak, ezek után a kiadott jó kis pofonok után ugy érzik, hogy ez valamennyiüknek szól, s ha nem is lehet mondani, hogy renitenciát tanusitana^ de bizonyos munkásrétegek vagy szakszervezeti rétegek elvesztik az egyensúlyt ebben a lehetetlen állapotban és akkor ne csodálkozzanak, hogy bajok történnek és ezt végeredményében a termelés átalakulása fogja megsinyleni. Gábor Ignác : Ezek nem szocialisták ! Domschitz Ferenc : Van még egy veszedelmes: dolog, amelyet a szocializálás kérdésénél kell elmondani ; és akármennyire nem fog bizonyos elvtársaknak tetszeni, el kell mondanom ezen a helyen, hogy az igéret politikája, a folytonos Ígérgetések és az i gényfokozás politikai szempontból rendkivül veszélyes akkor, amikor tudjuk, hogy a termelést anyaghiány miatt és az organizáció teljesátalakithatása végett nem tudjuk minden irányban fokozni^ Ott, ahol ezt az egész kérdést ridegen látják, a maguk tömegeit fel világosit ják arról,, hogy a jelen pillanatban nem érhető el minden, mert először az egész termelést át kell alakítani. Viszont bizonyos rétegek egészen nyugodtan autóba kapnak és a szerdai pártnapokon vagy más alkalmakkor kimennek Pest környékére, mindenfélét Ígérnek és azt mondják, hogy ezt csak azért nem lehet, mert a helyi hatóság nem tudja szétosztani.Én ezt nagyon veszedelmesnek tartom, különösen ha olyan helyről történik és olyan ember csinálja, aki felelős állásban van, kapcsolatban van a kormányzati rendszerrel ; de különösen felelősségteljesnek találom, ha olyanok teszik, akik mögött fegyveres erő áll. Ezeknek a szavát jobban elhiszik, mint azét az emberét, aki odaáll és hirdet£ becsületesen az uj világnézletet, hogy ezt mindert egyes elvtársnak, aki ezt eddig nem ismerte, tud-