Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

83 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 18. produkálni, mint amit a magyar proletariátus a maga szervezetével produkált az uj szociális termelési rend megalkotása terén. (Helyeslés.) Elvtársaim ! Ha e viszonylatot szemünk előtt tartjuk, és különösen szemünk előtt tartjuk abban a meggondolásban és abban a tudatban, hogy itt mi tulaj donképen a világtörténelem szószékéről beszélünk, hogy mi itt példát mutatunk az egész világ proletárjainak, ha e helyes viszonylatot megtartjuk szavainkban és kritikánkban, akkor nyugodtan elmondhatunk mindent, nyugodtan felsorolhatjuk a hibák, bajok és visszaélések egész tömegét, mert nem fogjuk elhomályosítani azokat az eredményeket, amelyeket tényleg elértünk és nem tüntethetjük fel ilymódon a világ többi proletárjai előtt — akik csak távolabbi szemlélői ezeknek az eseményeknek és annak a folyamatnak, a mely itt történt — ezt a nagy átalakulást ugy, mintha ez nem hozott volna egyebet a proletariátusnak, mint a bajok, hibák és nyomorúságok tömegét. Erre kötelez bennünket kritikánkban is, amikor legszabadabban beszélhetünk mindenről," az a kötelesség, amellyel nemcsak a forradalom ügyének, hanem a tárgyilagosságnak is tartozunk. Elvtársaim ! Ha e megállapítás után most mar áttérünk annak a helyzetnek vizsgálására, amit a termelésben tapasztalhatunk, leszögezhetjük azt, hogy kétségkivül a legnagyobb hiba, a legnagyobb baj és a mai termelési rend legrosszabb kisérő jelensége, amit konstatálhatunk, a munkateljesítmény lényeges csökkenése az üzemekben. Azonban ezt a jelenséget is helyesen kell tudnunk értékelni. Ne feledjük el azt, hogy milyen volt a kapitalista ipari termelés helyzete a kapitalista termelési rend utolsó heteiben és hónapjaiban. Emlékszünk rá valamennyien nagyon jól, hogy már ekkor, ha nagyobb is volt a munkateljesitmény, mint ma, de lényegesen csökkenő tendenciája volt. Napirenden voltak az összetűzések munkások és igazgatók között. Napirenden volt a fegyelem teljes felbomlása az üzemekben. És legyünk meggyőződve arról, ha a munkásság nem szerezte volna meg magának azt a megnyugvást, hogy többé nem a kapitalista kizsákmányolóknak, hanem saját magának dolgozik s ha ezenfelül, ráadásképen, még ki kellett volna szolgáltatnunk az entente kizsákmányoló kapitalistái számára a technikai termelés minden eszközét, az élet fenntartásához szükséges minden lehetőséget : mozdonyainkat, gépeinket és minden egyebet is, ami az entente országaiban a kapitalizmus további fenntartásának egyetlen feltétele, legyünk meggyőződve arról, hogy akkor nem ilyen lett volna a munkateljesitmény, mint amilyen ma, hanem százszorta rosszabb lett volna a mainál. (Igaz! Ugy van! Taps.) Tehát nem a proletárdiktatúra az, ami a munkateljesítményt ilyen formában leszállította, ellenkezőleg, még azt a munkateljesítményt is, amelyet gyárainkban ma konstatálhatunk : a proletárdiktatúra mentette meg a magyar proletariátus számára. (Igaz! Ugy van! Taps.) Elvtársaim ! A proletárdiktatúrára, a kommunista termelési rendre való áttérésünknek tulajdonképeni inditóoka az volt, hogy megakadályozzuk azt a bomlási folyamatot, amely a kapitalista termelésben a márciust megelőző hetekben nálunk úgyszólván tetőpontjára jutott ; és kötelességszerüleg keressük azokat a lehetőségeket és módszereket, amelyek a munkafegyelem és a munkateljesitmény terén is megállítják ezt a termelést lezüllesztő folyamatot, amelyekkel megfordíthatjuk a dolgot és megmenthetjük azokat a munkateljesítményeket, melyeknek segítségével a proletariátust az élet mindazon javaival és eszközeivel kielégíthetjük, amelyekre igényt tart s amelyeknek megvalósítását a proletariátus a szocializmustól várja. Analizálnunk kell. Meg kell vizsgálnunk, hogy mik a tényleges okai a munkateljesitmény mai csökkenésének, hogy megtalálhassuk az orvoslás módját. Mindenekelőtt, elvtársaim, megállapítom a munkateljesitmény csökkenésének egy olyan reális, objektiv okát, amely a munkateljesitmény csökkenésének jelentékeny részét kétségtelenül indokolttá és a proletariátus szempontjából is érthetővé, sőt elfogadhatóvá teszi. Egészen bizonyos, elvtársaim, hogy nem kis része volt a proletáruralom átvétele idej én a munkateljesítmény leszállításában annak, hogy egyes üzemekben hallatlan nagymérvű kizsákmányolás folyt, amely a munkásságot számos üzemben erejének olyan megfeszítésére kényszeritette, amit proletárállam a maga munkásaitól nem várhat el. (Igaz ! Ugy van !) Mert, elvtársaim, igaz, hogy pl. a dohánygyárakban, amelyekben az általános munkabérrendezés után egy munkás óránkénti teljesítménye körülbelül 80 százalékkal csökkent, a munkateljesítménynek ez a csökkenése igen nagy, azonban figyelembe kell vennünk, hogy egész a diktatúra napjáig az itt dolgozó munkásnők a lehetólegegészségtelenebb életviszonyok között, dohányporral túltelített levegőben, napi 10 órán át dolgoztak 90 koronás heti keresetek mellett (Igaz ! Ugy van !) s ha mi most itt a kereseti lehetőségek kétszeresét-háromszorosát adjuk meg és ezáltal megadjuk a munkásoknak a jobb életviszonyok lehetőségét is, akkor nem csodálkozhatunk, ha ennek a változásnak egészen természetes folyományaként, a munkateljesitmény bizonyos fokig leszáll. (Igaz ! Ugy van !) Olyan mértékű munkatelj esitményleszállitásfc, aminőt kizárólag a kapitalista tulkizsákmányolás idején láttunk, semmiesetre sem írhatunk a proletárdiktatúra rovására, ellenkezőleg, ezen a téren a proletárdiktatúra csak előnyös lehet. (Igaz ! Ugy van!) Szükségesnek tartottam ezt a tárgyilagosság szempontjából itt leszögezni, anélkül, hogy a tényleges termelés jelentőségét bármi tekintetben is le akarnám kicsinyelni és anélkül, hogy a munkateljesitmény csökkenésének azt a részét, amely egyéb okokból állott elő, a legsürgősebben, a leg-