Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

m Tanácsok Országos Gyűlése J919. évi június hó 17. kötelességed a szádtól is megvonni, amit meg-* vonhatsz, az igazi harcosoknak, az igazi forradalmároknak, hogy legyen nekik is és hozzátartozóiknak is. És tudom biztosan, hogy ennek érdekében eredményesen dolgoznak a falun az elvtársak ; vád nem érheti őket. Azt mondta ma az egyik elvtárs, hogy a direktóriumok gyengék, tunyák, lusták és nem tudom én micsoda panamákra kaphatók. Ha ez igy van, akkor a szükség viszi rá az egyes községek direktóriumait. Egész csomó község, kisváros van, ahol mezitláb járnak az emberek, mert nincs cipó, nincs ruhanemű, jóllehet a falusi asszonyok azt mondják, hogy nem kell 16 darab szoknya egy asszonyra, mert a fővárosi asszony is csak egy szoknyában jár. Cipőfélében azonban annyira ki vannak fogyva a faluk, (Egy hang : Pesten is!) hogy azért, hogy cipőhöz juthassanak, nem csoda, hogy az egyes vidéki direktóriumok ilyen panamákat csináltak, hogy csempészettel foglalkozó kereskedőknek ajánlólevelet adtak Budapestre, hogy Bécsbe, Svájcba engedjék őket utazni, hogy a faluba cipőt hozhassanak. Ezt nem kell megengedni, hanem központilag kell gondoskodni arról, hogy az, aki ki akar menni, ha már kimegy és hozza a csempészárut, ne történjék meg, hogy az áru itt maradjon Budapesten és azt mondják, hogy a községetek kap ennyit meg ennyit és a másik is kap ennyit meg ennyit, téged pedig továbbra is felhasználunk csempészáru behozatalára. így nem a községet lehet vádolni gyengeséggel, a szükség vezeti ókét rá, a központból nem kap, ahol módot és alkalmat talál, ott iparkodik a községnek, városnak vagy megyének a helyzetén segíteni. Ezen én nem találok megütközni valót, mert mindenkinek az jár a fejében, gondolatában, hogy az ő körzetében, ahová ő tartozik, valamit nyújtson a megyének, községnek vagy városnak. Ha ilyesmit cselekszenek a direktóriumok, az nem elítélendő, hanem tessék a direktóriumnak megmagyarázni, hogy ezzel nem szabad foglalkozniok, mert ez a mi rovásunkra megy, hanem mi majd a központban gondoskodunk arról, hogy igazán központok legyünk, nem pedig, mint ahogy a múltban is az volt a helyzet, hogy addig semmi sincs, amíg központok vannak, mert ott rendszerint minden el szokott tűnni. (Úgy van ! ügy van !) Emiitette Varga elvtárs, hogy a mezőgazdasági helyzet nagy mértékben rosszabbodott, a munkálatokat alig-alig lehet elvégezni, mert munkáshiányokat lehet felfedezni. Igaz, vannak helyek, vidékek, ahol az uradalmak nincsenek teljességgel megdolgozva, nincsenek a földek megművelve. Erre azt mondták, hogy nem volt megfelelő munkaerő, mert a férfiaknak, a napszámosoknak nem lehet annyit fizetni. Nyolc órai munkaidőt kiabálnak a parasztemberek, meg 40—50 korona napibért követelnek. Ez természetesen nem más, mint az ellenforradalmárok egyik taktikás cselekménye, amikor a falu népét azzal akarják beszennyezni, hogy nem akarnak dolgozni, szabotálnak. Elismerem és aláírom Varga elvtárs azon előadását, mikor azt mondja, hogy az ipari munkásságnál visszaesések történtek ennél vagy annál a. szakmánál, talán a saját szakmámban is a gépgyártánsál. De én azt annak tudnám be, hogy nincsen anyag. A földmivesnek azonban van anyaga, a földmives dolgozik. Egyes községekben ugy dolgozik, mint ahogy dolgozott a múltban is^ Ma is a koma a sógorának dolgozik, semmiféle napszámot nem követel egyik a másikától. Gyönyörűen meg vannak dolgozva a földek, csupán a fővárosban járkáló és itt a palotájukat és berendezésüket féltő uraságok birtokain nincsenek a földek megdolgozva,, mert elvitték a foglyokat, az olcsó Jánosokat, tisztességes bért pedig nem akarnak fizetni. És vannak egyes helyek, ahol bizony a kaszás ember azt mondja, hogy ha napkeltétől napnyugtáig 16—17 órát kaszálok, enni ugy sem ad, hát legalább pénzt adjon annyit, amennyi ennek a munkaidőnek megfelel. Mert ha a városi proletár 20—25—30 koronát keres nyolc óra mellett, akkor ne csodálkozzanak azon, ha viszont a* kaszás ember, aki reggel három, félnégy órától este nyolc-kilenc, féltiz óráig, tehát túlórákkal dolgozik, 40 koronát kér. Erdélyi Mór : Januárban is igy kaszál ? Topa János : Januárban más a helyzet. Hogy a földmives munkások között is szabotánsok kerülnek, amit Varga elvtárs is megemlitett és hogy szabotálnak a munkások, ez csak azzal magyarázható meg, hogy bár e pár hónap alatt, látástól' vakulásig dolgoznak, még sincs törvénybe foglalva részükre valami akkordrendszer, vagy mi a kányát emiitett Lengyel elvtárs, hogy a jobb munkás,, jobban lesz megfizetve. Most pedig itt van ránk égve, ugymondhatnám a mezőgazdasági munka és hirtelenében gyorsan valamelyes módot és alkalmat kell adni arra, hogy a falu népe

f a kaszás* ember lelkiismeretesen, odaadással és tisztességei fizetéssel dolgozzon, mert hiszen nekünk éppen a proletárállamban nem szándékunk és nem akarjuk azt, hogy éppen a falusi proletár bőrén akarjunk talán egy más proletár társaságot kitartani,, azt parancsoló úrrá felemelni. Ezért arra kérem az elvtársakat, hogy miután a mezőgazdasági munkás nem szabotál, hanem becsületesen, tiszr tességesen, odaadással dolgozik, tessék neki helyzetét javitani, neki megmagyarázni, hogyha te húzod a kaszát kora reggeltől késő estig, ezért jobban, becsületesebben meg leszel fizetve, mint esetleg az utcaseprő vagy más, aki rövidebb munkaidőn át dolgozik, vagy a kubikos, aki szintén kevesebbet dolgozik. A kaszás embernek tisztességes fizetést kell adni. Tessék ráemlékezni, hogy mi lesz a következménye egy esetleges szabotázsnak, hogy ha nem kaszálják le a füvet és nem lesz elég kaszáló, aki a búzát is learassa, nem lesz takarmány és nem lesz annyi gépünk, amennyire szükség volna, hogy a búzát és a többit le tudjuk aratni. Ezeket gyorsan be kell állitani, minden óra, amit elmulasztunk, káros hatással van a falura. Itt nem ta*