Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

•58 Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hő 17, ember csakugyan olyan gyalázatosan viselkedik, hogy ha termékeiért ilyen árakat kivan a városi proletártői,, ennek magyarázata nem az, hogy zsarolni kivan, hanem az, ami a városi munkásságban is megvan, hogy egyik a másik becsületbeli rovására csinál trükköket, olyan gyalázatos dolgokat, hogy az egész országot szégyenletes állapotba hozzák. Mert hogy egy falusi ember vagy asszony vesz magának bátorságot arra, hogy 14 koronáért adjon el egy tojást, annak nem az a falusi az oka, hanem az a városi proletár. (Felhidltásoh : Proletár nem megy hi a falura! Csah burzsuj megy hi! Megy hi proletár is! Nagy zaj.) Nem beszélek a burzsoáziáról; saját munkástestvéremről tudom, hogy, mert azon a napon nem husievest evett, hanem rántottlevest kellett ennie, annyira megijedt, hogy kiszaladt és esszeszedett egy faluban 300 tojást, 7—8—9 koronájával és igy hozta azt a városba, ahol a fene tudja hogy mit csinált vele. (Felhiáltásoh: Az nem volt proletár! Zaj.) Ezt nem a burzsoázia csinálta, ha pedig a burzsoázia csinálta, akkor a burzsoáziának egy eszköze csinálta, egy megfizetett valakije, aki ilyen formán esetleg a faluban anarchiát iparkodott előidézni azzal, hogy: a főváros teljesen éhen akar halni, (ügy van! TJgy van!) Én tehát azt mondom Lengyel elvtársnak arra a kinyilatkoztatására, hogy a falusi proletariátus zsarolni akar, hogy: ne tessék tanítani a falut zsarolásra, akkor nem fog zsarolni. Egyenesen innen a fővárosból ered — nem mondhatom, hogy kisebb városokból, mert azok könnyebben éheznek és könnyebben hozzáférkőznek a falu proletárjaihoz — hogy az a fővárosi proletár, aki itt mindig holmi hangversenyhez, meg tudom is én milyen láblógató munkához, szórakozáshoz van szokva s nem foglalkozott sohasem a faluval, ha ez kimegy a faluba és éhséget ordit, ez a falusi népet teljesen megrémíti. A faluban már valóságos éhanarcbiát kiabálnak és azt hiszik, hogy csakugyan itt Budapesten már százával fordulnak fel az emberek éhen. (Igaz! ügy van! Taps.) A falusi emberek esetleg megengedik — egyes emberek és, ismétlem, nem becsületes emberek — azt, hogy ilyen gyalázatos árakat követeljenek. De ez azért történik, mert ezt az árat megigérik nekik, tizszeres árakat licitál egyik a másikra. Tehát nem a falusi nép az oka, hanem egyenesen az, aki kimegy hozzá és belerágja, beíekergeti abba, hogy ő zsarolónak tűnjék fel. (Zaj.) Yarga elvtársam előadásából az első pont, . ami a figyelmemet megragadta, az volt, hogy a nagybirtokosok régi helyükön régi birodalmukban éppen ugy élnek még most is, mint ahogy a múltban éltek. Nagyon kevés változás történt náluk és abban a kényelemben vannak még ma is, amelyben voltak s nem érzik azt, amit esetleg a főváros burzsoái s esetleg a főváros közelében lévő burzsoák éreznek. S hogy ezt nem éreztették velük, — azt mondják — különösen a vidéki direktóriumok gyengeségei. És a vidéki emberek gyenge diktatúrájának következménye az, hogy megengedték ezeknek a földbirtokosoknak, hogy továbbra is olyan kényeilemben éljenek, mint eddig. Erre csak azt mondhatom, hogy ha a falusi burzsoázia, vagyis a nagybirtokosok kényelemben, szolgákkal, hintókkal, meg nem tudom én mikkel ellátva élnek a faluban, — nem általánosságban, de egyesek — ők már hozzá vannak ehhez szokva, őnekik ez már olyan, tudom is én, elvitathatatlan joguk. De ha ók ebben a kényelemben élnek, ez nem a vidéki direktóriumoknak a gyengesége, hanem mondhatnám, egyenesen hogy a fővárosból irányit tátott igy (Ügy van ! TJgy van !)és& direktóriumok gyengesége a jól ki nem oktatott emberek gyengeségének tudható be. Mert ha ez a nagybirtokos jól él, magának javakat szerez, tessék betudni ezt annak, hogy a magyarországi falusi proletárságnak legalább is 85, ha nem 90%-éka, mondhatnám a legalázatosabb szolgalelküséggel van irántuk és ez a szolgalelkűség az, amely az ő urát és parancsolóját ma, a diktatúra közepette is, még mindig egy felsőbb lénynek, valami felsőbb embernek tünteti fel. ( TJgy van ! TJgy van !) Ezt tanítás, felvilágosítás utján el lehetett volna hamarosan érnünk, ha megfelelő embereink lettek volna. (TJgy van ! TJgy van !) Azonban ami jött is, az nehézkesen, későn jött. Ne csodálkozzanak tehát rajta az elvtársak, ha most a falun nehéz dolgok fognak bekövetkezni. Mi már márciusban, mielőtt még a diktatúra jött, mielőtt még a proletariátus átvette a hatalmat, javasoltuk, hogy a falu iskoláztatására, a falu proletárainak nevelésére, müvelésére tessék a fővárosban direkte földmivesiskolákat felállítani és ha az a sok flaszterkopogtató, az a sok utcánkiabáló fővárosi proletártestvérem ahelyett hogy ölhetett kezekkel és nem tudom micsoda munkanélküli helyeken kiabált, ordított és követelődzött volna, tíz-tizenkét hetes kurzurson tanulva kiment volna a falura, nagyon szép, gyönyörű munkával várhattuk volna a proletárdiktatúra bekövetkezését. (TJgy van! TJgy van!) Készületlen volt rá a vidék és készületlen még ma is, mert még egész sereg helyet tudnék felhozni az országban, községeket, ahova vonat nem m

egy, ahol esetleg a fővárosi elvtársaknak talán két éjszakát is el kellene tölteniök és ahova talán 8—10 kilométert kutyagolni is kellene, mert nincs vonat, amely helyeken a proletárdiktatúráról még ma is semmit sem, vagy legfeljebb nagyon keveset tudnak. (TJgy van! TJgy van!) Emiitette Varga elvtársam, hogy a termelőbiztosok az iparban olyan visszásságokat követnek el, mert nincsenek tisztában az ő hivatásukkal. Ez fennáll a falura is. Nem akarom sem a földmivelésügyi népbiztosságot, sem a szakszerve-