Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

Tanácsok Országos Gyűlése Í9t9. évi június hő 17. 49" megnyerni annak az ügynek, amely legelsósorban az ó érdekeit szolgálja, {Ugy van!) És ezt el kell mondanunk, elvtársaim, és le kell szegeznünk, mert a későbbiek folyamán erre reflektálni kívánok, hogy a mezőgazdasági proletárság felszabadítását nem a mezőgazdasági proletárság végezte el, hanem legelsősorban a városok ipari munkássága. {Ügy van ! Ugy van '!) Természetesen a mezőgazdasági munkásság felvilágosítása körül ma is igen messzemenő teendők vannak. Máról holnapra egy tudatlanságban tartott, elbutított és mindenképen sötétségben botorkáló rétegnek a felvilágosítása, a proletárság szolgálatába való állitása nem könnyű feladat. Kimehetnek innen az agitátorok százai, — jó vagy rossz agitátorok — azoknak mind talajművelő munkát kell végezniök, az alfánál kell kezdeniök és épen ez a legfőbb oka annak, hogy a minap lezajlott pártkongresszuson olyan súlyos kifogások merültek fel azok ellen az elvtársak ellen, akik a legnagyobb jóhiszeműséggel kimentek a falvakba és ott, a helyett hogy hasznos munkát végeztek volna, igen nagy mértékben meg nem értéssel és bizalmatlansággal találkoztak és nem tudtak megfelelő eredményt elérni. (Taps. ügy van! Zaj.) Elvtársak! Meg kell azonban állapitani, hogy nem ezekben az elvtársakban van kizárólag a hiba, akik innen kimentek (Felkiáltások: A kik kiküldték! Zaj.), azokban is talán, akik kiküldték őket (Ugy van! Ugy van!)

i de a hiba legelsósorban abban keresendő, — mert itt van a dolgoknak a gyökéroka, — hogy a mezőgazdasági proletár évszázados elmaradottságban szenved, sínylődik és nem tudja megérteni, amit az agitátor már természetesnek tart. Vannak ^bizonyos dolgok, amelyeken túl van már az ipari proletariátus és nem tartja szükségesnek, hogy magyarázzák. Az agitátor nem tud lesülyedni — hogy ugymondjam — arra a kulturnivótlanságra, amelyben a mezőgazdasági proletárság szenved. Es ez a legfőbb oka annak, hogy két heterogén emberanyag állván egymással szemben, egymást megérteni nem tndja. Igenis, ismernünk kell a mezőgazdasági proletárságot és foglalkoznunk kell vele. E tekintetben igen messzemenő programmot állítottunk fel. Abban a meggyőződésben vagyunk és az az álláspontunk, 'hogy a mezőgazdasági munkásság között a felvilágosítás munkáját legelsősorban a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott munkások végezzék. És itt nem szabad elmulasztanom, hogy kiemeljem, hogy a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott ipari proletárok megbecsülhetetlen hasznavehető munkát végeznek (Ugy van! Ugy van!) és ha van Magyarországon mezőgazdasági szervezett proletárság, az legelsősorban kint a majorokban, falvakban foglalkoztatott kovácsoknak, bognároknak, gépészeknek, ipari munkásoknak köszönhető. (Ugy -van! Úgy van!) Elvtársak! A jövő programmja szempontjából most hatvan mezőgazdasági proletár járt A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYÜLBSÉNEK NAPLÓJA I. itt az úgynevezett pártiskolába, amelyet arra. hivatott és szakavatott emberek vezetnek. Három heti kurzus után ezek felvilágosittatván, kimennek oda, ahonnan jöttek és megkezdik az agitációs munkát. Ez lesz a legcélravezetőbb mód, mert igenis, azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági földmivesmunkásság a saját vérét, a saját emberét lássa maga előtt, (Helyeslés.) az magyarázza meg, hogy miről van szó. (Felkiáltások: Ezen kellett volna kezdeni! Hatszázat küldjenek ki!) E tekintetben azonnal részletes felvilágosítást adhatok. Éppen ezért ki kell emelnem, hogy nem tesz az ügynek jó szolgálatot az, aki a földmivesmunkások lapjában a legutóbbi napokban kifogásolta, hogy Vasvármegyében egy földmives munkást állítottunk a vármegye élére, nem tesz jó szolgálatot azért, mert a földmives agitációba legelsősorban magát a f öldmivest kell bevonni. (Ugy van ! Ugy van !) Azt megértem, ha követelik, hogy a földbirtokost el kell távolítani a gazdaságból, megértem azt is, ha azt mondják, hogy a gazdatisztek egyike-másika nem megbízható ós el kell távolítani a gazdaságból, megértem azt is, hogy nem pesti ember, nem városi proletár kell a falvakba és majorokba : de nem tudom megérteni, hogy a Földmunkások Lapjában a földmunkásoknak agitátorokká való kiképzését bárki is kifogásolja. (Ugy van! Ugy van!) És épen megdöbbenéssel kell konstatálnom, hogy maguk azok, akik ezt a dolgot forszírozzák, maguk sincsenek tisztában azzal, hogy mit kellene tulajdonképen csinálni. (Felkiáltások : Nincsenek is!) Ha már a propagandának és a felvilágosításnak kérdésénél tartunk, el kell mondanom, amit egyes vidékeken tapasztaltam. Azt tapasztaltam, hogy mivel vonat egyáltalán nem megy, bárhogyan dolgozzék is a propaganda bizottság Budapesten, igyekezzék bár röpiratok százával kiépíteni az országos propagandát, lehetetlenség a felvilágosítás munkáját elvégezni. Ha valahová két héten keresztül nem megy újság vagy röpirat, lehetetlen, hogy az agitátor, aki élőszóval akar felvilágosítani, munkakedvet kapjon és tovább folytassa a munkát. A közlekedési viszonyok nehézségei is igen nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a felvilágosítás munkája nem törtónt olyan intenzitással, ahogyan történnie kellett volna. Igen tisztelt elvtársaim! Bővebben ki kell terjeszkednem a gazdatisztek kérdésére is, miután ez is igen lényeges kérdés és mivel a gyors átalakulás megvalósításának lehetősége ugyancsak ezen személyi kérdésen fordul meg. Magyarország gazdatiszt közönsége, akár akarja, akár nem, mint szakértő, mint szakértelemmel biró munkás, kénytelen a tanácsköztársaság érdekeihez alkalmazkodni. Nyilvánvaló, elvtársaim az, hogy maga a gazdatiszti foglalkozás abban a pillanatban megszűnt volna, mihelyt a Buza-féle tervezet felparcellázás formáKÖTET. 7