Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

30 lanácsok Országos Gyűlése Î919. évi június hó 26. ban rossz a fahivatal, vagy rossz a szocializáló népbiztosság vagy pénzügyi népbiztosság, banem azt mondják : itt és itt, ez és ez az ember, ezt és ezt csinálta és akkor megvan a mód arra, bogy megvizsgáljuk és ba tényleg helytelenséget követett el, onnan proletármódon kidobjuk. (Helyeslés,) Nem általános kritikára, hanem egyes, rész­letes kritikákra van szükség, mert azt hiszem, a t. elvtársak, látják, hogy az uj bürokratikus szervezet, az uj organizáció hibáival általában én is ép annyira tisztában vagyok, mint bárki, aki itt ül a teremben. T. elvtársaim! Áttérek most referátumom legszomorúbb részére, a döntő kérdés vizsgála­tára, t. i. arra, hogy ezen újonnan épitett or­ganizációknak : üzemi és országos organizáció­nak az eredménye mi volt magában a termelés­ben. Mert, t. elvtársaim, eggyel tisztában kell önöknek lenniök. A proletárállam sok minden­féle szépet és jót meg tud csinálni, de egyet nem, t. i. nem tud az embereknek több javakat juttatni, mint amennyit az ország dolgozó lakos­sága termel, (TJgy van! ügy van!) Ez olyan alapigazság, amely független bármiféle társa­dalmi rendtől. Csak annyit lehet fogyasztani, amennyit munkával termelünk. Már most, ha abból a szempontból nézem a dolgokat, hogy milyen a termelés eredménye a proletárforradalom óta, nyíltan és őszintén meg kell mondanom, hogy az eredmény borzasztó rossz. (Egy hang: Nem mindenütt!) A munkateljesítmény, elvtársaim, általában erősen csökkent. Kevésbé csökkent a mezőgazdaságban, erősebben csökkent az ipar számos ágában. Engedjék meg, elvtársaim, hogy azokból a jelentésekből, amelyeket bekértem az egyes szakosztályokból, példákat olvassak fel önöknek. Hogy mindjárt a legfontosabb dolgon kezdjem, a szénbányászatban a jelenlegi terme­lés az éveleji, tehát a Károlyi idejében fenn­állott kapitalistarezsim termeléséhez képest 10—38°/o-ig menő csökkenést mutat, — nem az üzemtermelés, ezt méltóztassék meggondolni, hanem az egyéni munkateljesítmény. A béke­időbeli termeléshez képest pedig körülbelül 50°/o a csökkenés a bányászatban. Vagy néz­zünk más ipari ágakat. Találomra kikapom pl. a gépgyárak mun­kateljesítményét. Itt a következőket találjuk : — hogy egy nagyobb üzemet vegyünk — a Láng­féle gépgyárban a csökkenés 30°/o, — vagy, ha egy kisebb üzemet veszünk — Friedrich István má­tyásföldi felvonógépek gyárában 75°/o az üzem­csökkenés, a Röck-gyárban 25°/ 0 , a "Worner. gyárban 50% az egyéni munkateljesítmény csökkenése. Es igy van ez tovább az egész vo­nalon, kivéve azokat az iparágakat, ahol a mun­kások tisztán a gépezet kiszolgálására szorítkoz­nak, ahol a munkateljesítmény csökkenése kevésbbé vehető észre, pl. a vegyi iparban, malomiparban. Kisebb a csökkenés a faiparban és a ruházati iparban, aminek okairól majd külön fogok beszélni. Elvtársaim ! Ha kérdezzük, hogy mi az oka ennek a szomorú dolognak, — hangsúlyozom nem arról van szó, hogy a termelés szén- vagy anyaghiány miatt csökkent, hanem az egyéni munkateljesítménynek a szén- és anyaghiánytói független csökkenéséről, — akkor a következő okokat kell itt felhoznom : az első a kapitalista munkafegyelem megszűnése. Ne tessék elfelejteni, hogy a kapitalista termelésben hajcsár-rendszer volt, és az a munkás, aki a megfelelő munka­teljesítményt nem szolgáltatta, egyszerűen ki­repült az üzemből. Ez a hajcsár-rendszer egy csapásra megszűnt a burzsoáosztály bukásával. A politikai osztály bukásával a munkafegyelmi rendszere is megbukott és az uj munkafegyelem eddig még nem alakult ki, de, elvtársaim, — hogy ezt itt közbevetőleg megállapítsam, — ki­alakulóban van. Van javulás, de még borzasztó nagyok a bajok. A másik, ami ehhez a dolog­hoz tartozik, az akkord-bérek megszüntetése és itt a következő az eset. Az akkord-rendszer megszüntetése és az időbérre való áttérés foly­tán épen a legjobb munkások teljesítménye csökkent. Mert az az eddig akkordban dolgozó vasönt vagy asztalos, aki látja, hogy ő elvégez 8 darabot amig mellette a társa elvégez négyet, azt mondja hogy miért dolgozzam ón ugyanazért a bérért kétszerannyit, mint a másik? A szocialista ön­tudatnak arra a magaslatára, amely meglesz a következő generációban, a teljes kommunizmus­ban, hogy mindenki tudni fogja, hogy az emberek testi ereje és ügyessége különböző lévén, minden­kinek annyit kell dolgoznia, amennyit tud dol­gozni, noha csak egyformán fog részesülni az össztermelésből. Mert, elvtársaim, ez az igazi testvériség és ez az igazi kommunizmus. (TJgy van ! TJgy van !) Mert hiszen ha van egy gyenge munkás, akit a természet megvert avval, hogy gyenge és beteges és ennélfogva amugyis rosz­szabbul van elhelyezkedve a világban, azt nagy igazságtalanság azzal büntetni, hogy kevesebb legyen a keresete és igy rosszabbul is táplálkoz­hassak. Noha nyilvánvaló, hogy ez igy van, mégis ma a munkások nincsenek a kommunista öntudatnak, a testvériségnek ezen az álláspontján, ők még a régi kapitalista állásponton vannak és azt mondják : ha én többet produkálok, akkor én többet akarok fizetésül kapni, s ha nem kapok több fizetést, nem vagyok hajlandó többet dolgozni. És ezért az akkordmunka eltörlése igen nagy termeléscsökkenéssel járt, olyannyira, hogy be kellett látnunk azt — és ez már folyamat­ban van —, hogy vissza kell térnünk a munka­teljesítmény megszabásához (Helyeslés.), bizo­nyos minimális munkateljesítményhez és ezen­felül külön jutalmat kell adnunk annak, aki többet dolgozik. Másutt pedig szükséges az akkordrendszerhez való visszatérés. (TJgy van!

Next

/
Thumbnails
Contents