Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-10

264: Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó í3. színvonalra emeli és a proletárférfinak egyenlő jogú, együttérző, forradalmi elszántságu munkatársává teszi.« Ezen a helyen még tolmácsolnom kell a tegnapelőtt megtartott gyűlésünknek a határozatát. Az asszonyok, a gyűlésen megjelent szervezett és öntudatos munkásasszonyok határozottan visszautasítják azt, hogy ők ellenforradalmárok. Ezek az asszonyok azon az állásponton vannak, hogy a proletárdiktatúra nem a legrosszabb időszak, ami az ő életükben van. Nagyon jól tudják, hogy volt egyszer egy idő Magyarországon, mikor ez tej jel-mézzel folyó Kánaán volt és a magyar munkásságnak egy igen nagy tömege mégis Amerikában keresett megélhetést. Ezek a proletárasszonyok igen jól tudják, hogy volt egyszer egy idő Magyarországon, mikor tele voltak az élelmiszerüzletek és a magyar asszonyok az agráriusok védő vámpolitika ja miatt idehaza éhenhalásra voltak utalva, (Ugy van!) Nagyon jól tudják, hogy volt egy idő Magyarországon, nem is olyan régen, mikor az üzeletektele voltak ruházati cikkekkel s a proletárasszony és gyermeke rongyokban jártak csak, mert az a 20 korona, amit a férje hetenként hazahozott, nem volt elegendő és nem tudta, hogy mit vegyen rajta, a lakását fizesse-e ki, élelmiszert vegyen-e rajta, vagy a gyermekei részére ruhát. ök visszautasítják, elvtársaim, hogy ők ellenforradalmárok és tényleg, hogy a vörös hadsereg ma egységes eddig egységes volt, az jórészt azoknak és az asszonyoknok köszönhető, akik nem árasztották el a panaszoslevelek tömegével a künn a fronton harcoló férjek és apák tömegeit, (ügy van!) Általában az a Mr, hogy az asszonyok ellenforradalmárok és mindazokat a bajokat, amelyek ma fennállanak, az asszonyok idézik elő. Nem az asszonyok terjesztik, t. elvtársak, a defaitizmust. A defaitizmus egészen más helyről jön és az asszonyok kinyilatkoztatták, hogy küzdeni fognak ellene, minél magasabb helyről jön, annál erősebben. (Élénk helyeslés.) Végül pedig azt mondjuk : »Kívánságaink sürgős megvalósításához és keresztülviteléhez követeljük ugy a forradalmi kormányzótanácstól, mint a Tanácsok Országos Kongresszusától, hogy minden szervező és végrehajtó munkába, a munkásés katonatanácsokba és intézőbizottságokba számarányuknak megfelelően nőket is vonjanak be«. Ez a magyarországi munkásnők határozati javaslata, amelyet én az ő megbízásukból a szovjet-kongresszus elé terjesztek elfogadásra. Én hiszem és remélem, hogy az elvtársak megértették ennek a határozati javaslatnak az intencióit, s hogy az illetékes népbiztosságok támogatni is fognak bennünket követeléseinknek és kívánságainknak keresztülvitelében és én garanciát nyújthatok önöknek, hogy azok az asszonyok, akik eddig is a forradalmat szolgálták, teljes hittel és teljes meggyőződésükkel a jövőben is a világforradalomnak kitűnő katonái lesznek. (Taps.) Elnök ; GMdschmiedt Sári elvtársnő bejelen- I tését a kormányzótanácshoz fogjuk áttenni. (Helyeslés.) Czabán Samu elvtárs ! Czabán Samu: T. elvtársak! T. országos tanács ! Tegnapelőtt ugy Böhm, mint Kun elvtárs igen sötét színekben festették le a vörös hadseregnek és az egész országnak azt az állapotát, amely bekövetkezhetik akkor, hogyha kellő időben nem sietünk a vörös hadseregnek segítségére és az élelmezés s az itthonmaradt asszonyok ellátása tekintetében fennakadás lesz. Semmiféle konkrét javaslattal azonban nem találkoztunk, Nem tudjuk azt, hogy a kérdés megoldását miként kívánják szorgalmazni. Egy bizonyos, és egy tény előttünk megmásithatatlanul áll, hogy a lefestett sötét képnél a valóság talán még sokkal sötétebb, és ha talán még hozzátesszük azt, hogy a közelgő tél itt van az ő minden nyomoruságával és ha a közellátási népbiztos elvtárs referátumára gondolunk, és ha még hozzápótoljuk azt, hogy ő elfelejtette beszédében elmondani, hogy szén- és faellátás tekintetében milyen nyomorúságos napoknak nézünk elébe, akkor okvetlenül azt a kérdést kell intéznünk a hadügyi népbiztossághoz, hogy miképen gondolja a vörös hadsereg pótlását, a vörös hadsereg ellátását, az itthon maradt asszonyoknak, a vörös hadseregbeli katonák hozzátartozóiknak ellátását ugy biztosítani, hogy az a hangulat, amely mostanában a vörös hadseregben lábra kapott, ne folytatódhassék, illetőleg lecsökkentessék. Tisztelt elvtársaim ! Én meg vagyok arról győződve, hogy igaz mindaz, amit ezen a téren hallottunk, hogy hiába van akármilyen nagy igazság, hiába van a világ minden proletariátusának jóakarata, rokonszenve velünk, addig, amig erős, erőteljes hadsereg nem áll rendelkezésünkre, a legfényesebb, a legnagyobb igazság mellett is elveszhetünk. Én tehát — és azt hiszem, velem együtt mindnyájan — a legfontosabb elintézendő kérdésnek azt tartom, hogy a vörös hadseregben eddig szolgált elvtársainknak, akik akár fáradság, akár pedig betegség következtében kidőltek, leváltásra szorultak, pótlásáról a lehető legrövidebb idő alatt gondoskodás történjék. (Helyeslés. Zaj.) De gondoskodás történjék másrészt arról is, hogy a vidéki elvtársak minden nélkülözhető élelmiszerüket a központnak, Budapestnek, a vörös hadseregnek rendelkezésére bocsássák. Én ebben a dologban bizonyos konkrét indítványt szeretnék ma előterjeszteni. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a kérdések nagy összefüggésükben egyrészt a hadügyi népbiztosság hatáskörébe tartoznak, másrészt a most megválasztott végrehajtóbizottságnak lesz feladata ebben a dologban konkrét javaslattal előállani és ezt az akciót ugy megszervezni, hogy a vidék minden áldozatkészségével a forradalom segítségére siessen, én ezt az indítványt nem teszem meg. Azonban feltétlenül számitok arra, — és számithatunk mindnyájan arra — hogy ebben az akcióban a vidéki elvtársak a legmesszebbmenőén