Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

208 Tanácsok Országos Gyűlése 19Í9. évi június ho %í. és gazdaságosan pihentetni tudjuk. Tehát föltétlenül el kel hogy itthon intézzék az elvtársak, hogy erről a pótlásról gondoskodjanak. De én már a hadsereg kérdésében odáig megyek, hogy megállapítom, hogy igenis, ez a hadsereg feltétlenül meg fogja verni a cseheket, megveri a románokat, szerbeket és a franciákat is. Megveri egyszerűen annál az oknál fogva, amit október 31-én, amikor Szántóval, Böhmmel, Garbaival és másokkal együtt megcsináltuk a forradalmat, megmondottam, de amiért akkor kinevettek. Akkor azt mondtam : igaz, hogy nekünk 23—24 századunk van, nekik pedig nem tudómén, hány ezredük, de mégis mi győzünk, mert azok az ezredek megbízhatatlanok és ha egy hadseregben nincs meg a szellem, akkor az nem hadsereg. Es ha a vörös hadseregben megvannak is ezek a bajok, de a szellem nagyszerű. Hiszen jobb szellemet csak nem képzelhet el valaki, mint épen a Máv. főmühelybelieknél történt, akiket Böhm elvtárs emiitett, — hogy mikor ezek a feleségeikkel való rossz bánásmód és egyebek miatt borzasztó elégedetlenek voltak s azt mondták, hogy követelik, hogy ne küldjék őket a vágóhidra akkor, amikor otthon családjaik éheznek, — mondom, jobb hangulatot elképzelni sem lehet, hogy ugyanezek a katonák tegnap, önszántukból, mert pihenőnapjuk volt, amikor meghallották, hogy a cseheket támadják a székelyek és azt kérdezték, hogy melyik zászlóalj vállalkozik saját szántából az üldözés megkezdésére, odaállt a 8-asok két zászlóalja és ugy megverte a cseheket, hogy 14 géppuskát is zsákmányolt tőlük. (Elénk éljenzés.) Sohse legyen egy hadseregnek rosszabb a szelleme, mint hogy a katonák feleségeik részére kérjenek valamit és ha a proletárdiktatúra ezt nem teheti és olyan fegyelmet követelünk tőlük, hogy azt mondjuk : mindegy, hogy a feleségetek és családotok hogy van, akkor is harcolunk, ha kell, akkor is meghalunk : harcolnak és meghalnak, ez olyan szellem, melyre csak azt mondhatom, hogy sohse legyen egy hadsereg szelleme rosszabb. Ez a hadsereg győzni fog, mert van bemie forradalmi szellem. Es igenis forradalmi szellem van a mez őgazdasági munkások közül kikerült katonáinkban is. Ez a forradalmi és katonai szellem, ez a militarisztikus szellem azonban teljesen hiányzik ellenfeleink hadseregében. És ha ez hiányzik, akkor teljesen lehetetlen dolog az, hogy az ő hadseregük dezorganizáltan előttünk megállhasson. Tegnap Jászon voltam, ahol előző nap a j aszói prépostság megállapította, —és mi is ilyen jelentést kaptunk — hogy először 200 ember, azután 5 zászlóalj vonult be Jászóra, ahol ugy elhelyezkedtek, hogy kijelentették, hogy onnan ők soha ki nem vonulnak. Ott volt Rothon francia tábornok, egy cseh generális és egy őrnagy — meg is mutatták, hogy hol ültek — s akkor bejött a 46-osokból két zászlóalj, ezek is tiszavidékiek, és közelharcban csúnyán megverték őket. Rettenetes sokan elpusztultak ott. En kérdeztem, hogy miként lehetséges, hogy 3—4 ezer emberrel szemben 800 vagy 1000 ember ilyen eredményt ér el, amikor amazok már állásaikban is elhelyezkedtek, s azt mondták nekem, hogy Rothontól kezdve az utolsó katonáig mind, állandóan részegek. A dolog t. i. nagyon egyszerű. A vezetők — akár franciák, akár olaszok legyenek — nem olyan borzasztó sokat törődnek a csehekkel. Es Rossira egy jellemző dolgot mondtak el nekem, hogy amikor Kassán baj volt, mindennap 3-tól 6-ig a szomszéd kastélyban — nem akarom a nevet megmondani — két baronessnek adta le a hadijelentéseket. Ilyenek a vezetők, elvtársaim. A fehér franciák elmennek, a feketéket korbáccsal és kartáccsal kell hajtani. A cseheknek, mint katonáknak értékét megismertük:. A román hadseregben egy rész székely és magyarországi, hazai románok, akik közül egyiket sem lelkesít valami különösebb forradalmi szellem, az egész egy csürhe, elvtársaim és csak akarnunk kell s kis erővel — hiszen megmutattuk számtalanszor — kiverhetjük őket. Kassán ugy rendezkedtek be, hogy soha életükben onnan többet kivonulniuk nem kell. 5000 hivatalnokot hoztak oda családjaikkal együtt és sohasem gondoltak arra, hogy Kassáról ki kell nekik vonnlniok. Szóval semmi egyéb nem kell, mint az, hogy annak a hitnek, ami katonáinkban megvan, egy paránya szállja meg, mint a szentlélek ezt a hitvány Hinterlandot és akkor igenis, fogunk teremteni olyan hadsereget, amely becsületes pToletáruralmat létesit. (Igaz ! ügy van ! Élénk éljenzés és taps.) Payer Károly : Tisztelt elvtársak ! Az ententehatalmaknak a határmegállapitása lehetetlen helyzetet teremtene itt az országban és ha nekem csütörtökön nem kellett volna vidékre utaznom, megmondom, én itt ellene szavaztam volna annak, hogy ezeket a határokat elfogadjuk. (Éljenzés.) El kellene utasitani azért, elvtársaim, — nem akarok a kérdésnek se politikai, se hadügyi természetéről szólani — el kellene utasitani azért, mert ez a határ megállapítás lehetetlenné teszi azt, hogy a proletárság bármilyen politikai helyzetet vagy bármilyen államberendezkedést létesítsen itt az országban, meg tudjon élni, exisztálni tudjon. Az a határmegállapitás, ami itt történt, nem más, mint halálra Ítélése egy nemzetnek, halálra Ítélése annak a népnek, amely azoknak a határoknak keretén belül él. Csak rá kell mutatni egyes részletekre és akkor szemünk előtt világossá válik az a tendencia, hogy főleg az entent e-hatalmaknak az volt a céljuk, hogy a magyarországi ipari proletárságot sújtsák, Magyarország ipari proletariátusa részére tegyék lehetetlenné a megélhetést. Az összes magyar vasbányák, az összes magyar ércbányák mind megszállott területre jutnak. Az összes területek, ahonnan mi fát kaphatunk, részben ipari célokra, részben pedig tüzelőanyag részére, azok mind megszállott területen vannak. Azoknál az ipartelepeknél is, amelyeket nagykegyesen nekünk átengednének,