Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-8

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 21. 199 itt, — ne vegye rossznéven, de nagyképűségnek kell kijelentenem, (JJgy van!) — megfelelő nagyképűséggel elmondja, hogy a vörös hadseregben pazarolnak az élelmiszerekkel. (Zaj.) Lehet, nem vagyok mindenütt ott, nincsenek ott az elvtársaim sem. Ök is próbálnak rendeleteket kiadni. En kiadok hadseregparancsokat ; a hadtestparancsnokok enyhébb hadtestparancsokat adnak ki, a hadosztályparancsnokok még enyhébb hadosztályparancsokat. Miért ad ki a hadtest enyhébb parancsot, mint amilyen a hadseregparancs és miért enyhébbek a hadosztályparancsok, mint a hadtestparancsok? Megmondom az okát, miért. Mert amikor én a főhadiszálláson ülök és diktálom a hadseregparancsot, akkor nem látom azt a huszórás marsot, amelyet a katona csinált, Akkor nagyon éhesek ám az emberek és nagyon sietnek enni és bizony megvásárolnak egy marhát, levágják, nem tudják egészen pontosan kiszámítani a létszámból, hogy öt dekával több vagy kevesebb jutott-e az éhező proletárnak. Ezt én is pazarlásnak minősitem és hajlandó vagyok egy szigoru hadseregparancsot kiadni ; de aki ezt nem tudja megérteni, az egyszerűen nem érez a vörös katonával. (Ugy van! ügy van!) Az élelmiszerválságon nem sokat segitene, ha a vörös hadseregben nem pazarolnának ugy, amint pazarolnak — de merem állitani, hogy nem pazarolnak. Nem tudom, az az elvtárs, aki ezt mondta, volt-e künn a fronton. (Felkiáltások : Delwgy volt !) Elhiszem ! Menjenek ki az elvtársak, beszéljenek a vörös katonákkal. Egy hang : Még enni se adjanak nekik ? Böhm Vilmos népbiztos : Egész nap az a gondjuk, hogy hogyan tudjanak a budapesti élelmiszerválságon segiteni azáltal, hogy a családtagjaikat külön-külön is ellátják és küldenek fel vaggonszámra a gyárakba élelmiszert. (Ugy van ! JJgy van !) Itt van egy távirat előttem, amelyet az 1. hadosztály katonái küldtek, azon hadosztályéi, amelyről az előbb elmondottam, hogy milyen győzelmesen nyomul előre. Ennek a hadosztálynak nincs más kérése — nem követeli, csak fegyelmezetten kéri — mint hogy engedjék meg, hogy hete nkint vaggonszámra szállíthassanak fel családjaiknak élelmiszereket, mire harci kedvük rögtön meg fog változni, nekik csak ez a kivánságuk van. Es ez nem is jogosulatlan kívánság. Megmondom azt is, hogy miért. Azért, mert jön ide fel Budapestre élelmiszer, Szamuely elvtárs küldött fel egy csomó élelmiszert és megállapította ő maga, hogy ezt az élelmiszert megették ugyan Budapest lakosai, csakhogy mig ő a proletároknak szánta, addig azt megette az uj bürokrácia'. (Ugy van! Ugy van! Élénk taps. Zaj.) Én figyelmeztettem önöket beszédem elején arra, hogy ne tapsoljanak ; a tapsból az uj bürokrácia uj erőt fog meríteni és a második szállítmány is meg fogja enni. Egy hang : Azt a sok tejet is ők isszák meg ! (Nagy zaj.) Böhm Vilmos népbiztos: A hadseregfőpara?ncsnokság naponként vesz egy pár disznót, marhát, libát, vagy egyebet, amihez épen hozzájut és én be fogom küldeni az én megbízottammal, a parancsőrömmel oda a gyárba és fej vesztés terhe mellett ő fog ügyelni arra, hogy azt más ne kaphassa meg, mint a gyárban dolgozó munkás vagy a gyárból bevonult vörös katona felesége. ( Ugy van ! Ügy van ! Taps.) Egy hang : A közellátás a bürokráciának adja oda ! (Felkiáltások : Fel kell oszlatni a beszerzési csoportokat ! Nagy zaj.) Böhm Vilmos népbiztos: Én fegyelmezett ember vagyok ; félek attól, hogy ez talán a közellátás hatáskörébe ütköző dolog, félek, hogy kellemetlenségre fog vezetni. — hangsúlyozom — nem vagyok fegyelmezetlen ember, tudom mit jelent egy programmszerü tervet szétrobbantani, bár annyi bizonyos, hogy ez oly kicsiny mennyiség, amely a programmszerüséget semmiképen sem zavarja ; de kijelenthetem, hogy annak a gyárnak az asszonyait ez jobban meg fogja nyugtatni, mint ha száz szép beszédet tartanak. (Ugy van ! ügy van!) Az élelmiszerválságban pedig itt vannak az elvtársak, az elvtársaknak volna talán kötelességük, hogy kimenjenek az asszonyokhoz és magyarázzák meg nekik, hogy élelmiszerválság volna itt akkor is, hogy ha mindjárt V. György angol király uralkodnék itt, vagy a francia köztársaság elnöke : Poincaré volna itt köztársasági elnök ; nincs a világnak az az államformája, amely ha itt volna, nem volna éhezés. És itt Budapesten nyugodt lélekkel hirdetik, — megállapíthatom, az elvtársak tizeitől hallottam — hogy Bécsben ezidőszerint kitűnően élnek. (Nagy zaj. Felkiáltások : A burzsoázia él kitűnően ! Ezer korona egy ebéd!) E héten alkalmam volt magamnál látni vendégül a bécsi pártnak két tagját, akiket évek hosszú sora óta ismerek, s akik nekem elmondották, hogy : »olyan éhesek, olyan nyomorultak vagyunk. Azok az élelmiszervonatok olyan keveset jelentenek«. Ha nekem az én háztartásomba küldenének annyit, mint amennyit Bécsbe küldenek, az rengeteg volna, de egész Bécs kétmilliós, vagy ennél is nagyobbszámu lakosságának ez igen keveset jelent. És én merem önöknek állitani, elvtársaim azt, hogy Bécsben még ma is a legdusabban megrakott entente-vonatok mellett is jobban éheznek az emberek, mint ahogyan ma Budapesten éheznek. (Felkiáltások : Sokkal, de sokkal jobban !) Nem kell tagadni, van élelmiszerválság, van élelmiszerhiány ! Igaz, vannak bajok, nezn szabad és nincs okunk tagadni, de, elvtársaim, úgyis lettek volna bajok. Ezeket a bajokat egy ötéves háború után csak ugy egyszerűen orvosolni, — bocsánatot kérek Erdélyi elvtárstól, hogy referátum mából citálok, de nem lehet másképen mondani —nem létezik, nem lehet. Itt élelmiszer baj ok vannak és lesznek minden körülmények között még hosszú ideig. Itt épen ki kell tartani. De a kitartás dolga nemcsak az asszonyoké. Mindig csodálkozással hallom, mikor Budapestre jövök, az élelmiszerbaj okról való panaszt»