Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-7
Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó 20. lfö ború alatt átlagban lecsökkent 5'9%-ra és 1918-ban, tehát abban az évben, amelynek kenyerét most fogyasztjuk, 4'9 métermázsára és igy ment ez végig az egész vonalon, ami természetesen azt az eredményt kellett hogy létrehozza, amelynek sajnálatos tanúi most vagyunk. De volt még egy körülmény a háború alatt. A drágaságnak az agráriusok nem állták útját. Dacára annak, hogy a szociáldemokrata párt annakidején minden eszközt megragadott, hogy erre figyelmeztessen, tüntettünk a drágaság ellen, és minden lehető és lehetetlen eszközt igénybevetttink, hogy ezt sakkban tartsuk, ezt megakadályozni nem lehetett. Olyan eseteket tudok a prakszisomból, hogy — nem tudom — két évvel ezelőtt pl. az árak megállapításáról volt szó és a rozs árát a közélelmezési hivatal 43 fillérben kivánta megállapítani. Én, mint annak a testületnek tagja, 37 fillért javasoltam, mire Wekerle, tehát közgazdasági életünknek egy kiváló . . . Havas Sándor : Panamistája ! (Derültség.) Erdélyi Mór népbiztos : ... panamistája vagy mije, azt mondta, hogy felezzük meg a különbözetet, legyen 40 fillér. Megcsinálta a paktumot és erre három nap múlva megkapom a rendeletet, hogy 46 fillér lesz az ára. Gábor Károly: Ez a kapitalista becsület. Erdélyi Mór: Kutattam az okát, hogyan lehetséges ez és kitűnt, hogy volt abban a bizottságban valaki, egy igen tekintélyes emb«r,. .. Egy hang: Egy még nagyobb panamista. Erdélyi Mór : ... akinek nagy rozsterülete volt, tehát, hogy ő a saját rozsát jobban értékesíthesse, megdrágitotta az egész ország élelmezését. Ez a drágaság azonban nemcsak a nagybirtoknál mutatkozott. Be kell vallanunk és el kell ismernie mindenkinek, hogy a kisgazdánál, a kisparasztnál is mutatkozott ez, mert ő viszont csirkéjéért, egyéb apró baromfijáért, a tojásért és egyéb dolgaiért olyan nagyösszegü pénzt kapott, hogy ismeretes mindenki előtt, hogy az adósságát kifizette, uj földeket vásárolt és beállott az az állapot, amit Varga Jenő nagyon helyesen állapított meg évekkel ezelőtt a háború alatt, hogy nem volt semmiféle inger a földmivesre, hogy ő termeljen, mert annyira el volt látva pénzzel, annyi bevétele volt, hogy maga a pénz birása már túlságos ingert reája nem gyakorolt. Nem volt tehát igaza Darányi Ignácnak vagy ö-hillánynak, aki azt mondotta, hogy a magas árak azért kellenek, hogy kicsalják az árut, mert a magas ár épen az ellenkezőjét idézte elő : nem ingerelte ujabb termelésre a földmive8lakosságot. Másrészt az ipari termelésnél sem volt meg már többé a háború utolsó idejében a termelésre való készség, mert ismeretes, hogy a magas hadi nyereségadó réme Damokles-kardként folyton ott lebegett az iparbárók feje fölött és nem azon gondolkoztak már az utolsó másfél esztendőben a háború befejezése előtt, hogy mikép lehetne a milliókat halmozni, hanem inkább azon gondolkoztak, hogy mikép lehetne a milliókat Svájcba, Angliába való kivitel utján biztosítani. S ha nekünk megvolna az a pénzünk itt, amelyet ilyen módon tényleg ki is vittek, akkor lényegesen kevesebb valutáris nehézségeink volnának. Már most ez volt a háború előtt és a háború alatt. így érkeztünk el az október 31-iki forradalomhoz. S most rátérhetek arra, hogy amiképen október 31-ike óta a demarkacionális vonal létesítése által csökkent az a terület, amely rendelkezésünkre állott, azonképen számszerűleg nőtt viszont a lakosság, ugy hogy amikor elveszítettük Délmagyarországot, akkor elveszítettük lisztünknek, zsírunknak és sertésünknek igen jelentékeny, részét, s mikor elveszítettük a Keletet és Északot, akkor elveszítettük marhaállományunknak igen jelentékeny részét, mert épen a demarkacionálís vonal által elhatárolt területen van állatban, gabonában, sertésekben és zsiradékokban is a legnagyobb bőség. Számszerűleg a dolog ugy áll, hogy míg 1914-ben minden emberre esett 0*85 hold bevetett terület, addig már 1918-ban a demarkacionálís vonal létesítése után csak 078 hold esett. De mivel, hogy az idén a bevetett terület alig képezi 60—70%-át annak a területnek, amely tényleg bevethető lett volna, ennélfogva ez a 0.78 hold lecsökkent körülbelül 0.50 holdra. De ennél is nagyobb baj az, hogy a folytonos háború folytán annyira dezorganizálódott minden közigazgatás, annyira leromlott a régi közigazgatás, az annyira korrupt és piszkos volt és viszont az uj közigazgatás nem tudott még kifejlődni, hogy ennek következménye volt, hogy még azt a termést sem lehetett 100 °/o-ban elvenni, mert ha el lehetett volna venni, akkor hogy volna lehetséges az, hogy éhezik a főváros lakossága azalatt, amíg egyes vidékeken igen nagyszerű lakodalmakat lehet ülni. (Ugy van!) Mikor az októberi forradalom kitört, akkor olyan disznótorozások voltak a vidéken, hogy nem lehetett belőle kijutni és a régi hires magyar világ ujhódott fel újból, amikor 8—14 napig tartottak a lakodalmak, mint Bácskában szoktak, mert visszatartották az árut a lánckereskedelem részére, azok részére, akik még a forradalomból is a maguk részére hasznot akartak szerezni. Egy hang: Nem a proletároknál volt! Erdélyi Mór népbiztos: Nem is azokról beszólek, hanem azokról, akiknek földjük, terményük és eladnivalójuk volt; akinek nincs mit eladnia, az nem uzsoráskodhatik semmivel. Tehát az a körülmény, hogy az első forradalmi kormány nem hajtotta végre elég erélyesen azt, hogy elvegye mindenkitől azt, ami neki feleslegben van ez az oka annak *"- és itt né«