Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-7
166 Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó 20. dasági ügyeit intézni. Az elvtársak fogják delegálni, az elvtársak fogják választani a szakértőket is, a politikai ellenőröket is, önmagukból, a saját körükből. Azonban ezek az elvtársak, mikor oda bemennek, már a proletárállam alkalmazottai lesznek, felelősséggel tartoznak és kötelességük végrehajtani minden olyan intézkedést, mely az egész közösség, a proletárközösség érdekeit szolgálja. Az ellenőrzés tekintetében, elvtársak, igen szomorú tapasztalataink vannak, amint Lengyel elvtárs is elmondotta. Nemcsak pénzügyi, hanem mezőgazdasági tekintetben is. Hogy egy konkrét esetet mondjak, elvtársak, igen nagy és súlyos zavarokat okozott pl. legutóbb egyik vármegyében a kormányzótanácsi biztos, aki ott magát holmi autokratának képzelvén, a gazdaságból pl. az összes igáslovakat, mert egyéb nem is volt, elhajtotta, elvitette, kocsizásra, vagy saját paszszióira, vagy talán politikai ügyeinek elintézésére használva fel, és a gazdaság ott áll most egyetlen igásállat nélkül. A beérkezett panaszokra vizsgálóbizottságot küldtünk ki és a vizsgálóbizottságot az ottani direktórium segítségével revolverekkel verték ki a megye területéről, ugy hogy a vizsgálatot nem lehetett megejteni. (Zajos felkiáltások: Hol voU ez ? Felakasztották-e őket ?! ) Elvtársak, engedjék meg, hisz a dolog már el van intézve. (Nyugtalanság. Zaj.) Hiszen különben nincs benne semmi különös : Tolnában, Szekszárdon és környékén történtek ezek a súlyos természetű kellemetlenségek és visszaélések. Ha pedig megtörténhetik az, hogy a tanácskormány ellenőrző közegét nem engedik be a gazdaságba, akkor harmonikus, okos célravezető munkát nem tudunk végezni. En azt mondom, hogy önöknek nines igazuk abban, hogy a politikai megbízottak zavarokat, bajokat csinálnak, de ha azt ki akarom küszöbölni azzal, hogy visszavonom őket és akkor ugyanazon hibákat követik el az ottani emberek, akkor ebben megoldás nincsen, akkor nem lehet becsületes népgazdasági politikát folytatni. A veszprémi elvtárs, ugy tudom, Tóth elvtárs, például felhozta azt, — ezt is meg kell említenem, mert nem én hoztam a plénum elé, hanem Tóth elvtárs — hogy a siófoki direktóriumot megfenyegették azzal, illetékes helyen, hogy le fogják lövetni. Ki kell jelenteni és meg kell mondanom, hogy bár én nem vagyok harcias természetű ember és még senkit agyon nem lövettem, de én voltam az, aki a siófoki direktóriumot megfenyegettem azzal, hogy lelövetem. Tessék elképzelni a következő szituációt. Siófokon egy 10 vagonból álló birka vonat áll a vasutassztrájk következtében két nap óta, tehát 48 órán keresztül. A direkótrium ahelyett — ha már beavatkozott a dologba —* hogy kieresztette volna a birkákat és meglegeltette volna, ahelyett hogy gondoskodott volna fűről, eleségről a számára, azzal az indokolással, hogy néhány birka a vagonban megdöglött, kiment oda és a birkaállományból 60 darab olyant, amely'sem döglött nem volt, sem bágyadt, tehát semmi baja nem volt, elvitetett és a döglött, bágyadt, félholt birkákat bent hagyta a vonatban. Akkor, amikor megérkeztem Siófokra, láttam, hogy hajtják ki a birkákat és épen azokat a birkákat, amelyek még könnyen felszállíthatok lettek volna Budapestre. Amikor felelősségre vontam, hogy miért teszik ezt, a direktóriumi tag kijelenti, hogy ő mint a direktórium tagja, nem tűr semmiféle beavatkozást, annyi birkát visz el, amennyi jólesik. Egy hang : Meg is érdemelte volna, hogy főbe lójjék ! Én ezt a dolgot nem hoztam volna ide, (Halljuk ! Halljuk ! Nagy zaj.) de hogy az itten elhangzott panaszok alaposságát dokumentáljam, ki kellett éleznem ezt az esetet, mert ha az elvtársak ide eljönnek azzal a panasszal, hogy egy direktóriumi tagot lelövéssel fenyegettek meg, ennek igen jogos okának kellett lennie és nagyon komoly oka is volt, mert amikor a budapesti husinség idején kifosztottam egyes helyek birkaállományát, hogy Budapest proletársága ne éhezzék, akkor semmiféle direktóriumnak jogéba nem állott, hogy az egészséges állatokat onnan elvigye. (Taps.) Kérem elvtársak, hogyan képzelik el önök, hogy Budapestet kellőképen lehessen élelmezni akkor, amikor pl. Sopronban kiviteli engedélyeket adnak zöldségfélékre akkor, amikor szigorú határzár van elrendelve. (Nagy zaj.) Kellner Sándor : Sopron nem ! Hamburger Jenő népbiztos : De igen, Sopron ! Meg is mondhatom, Nezsiderrol van szó. Melyik megyében van ? Kellner Sándor : Hisz Nezsider Mosonymegyében van ! (Zaj.) Hamburger Jenő népbiztos: Akkor bocsána tot kérek. De Sopron középpontja Nyugatmagyarország alakulásának, hol az emberek nem tudnak belenyugodni abba, hogy a háború alatti igen zsíros esempészhaszon, amely eddig az ottani termelőknek osztályrészül jutott, megszűnik azzal, hogy szigorú határzárt rendelnek el, s egyszerűen kiviteli engedélyeket állítanak ki vagonrakományokra és kiviszik a zöldségárut, amelyet pedig Budapesten horribilis áron kell megfizetni, mert nines. Elvtársaim ! Ezek hibák, bajok, de a dolgok őszinte feltárásának az a célja, hogy mindnyájan okuljunk, tanuljunk belőle és egyrészt itten a népbiztosságnál tudják azt, hogy a vidék elég erős, elég gerinces, elég becsületes emberrel rendelkezik, aki a rendelkezéseket végrehajtja, másréeat a vidék tudja azt, hogy mitől kell tartózkodnia és hogy csak harmonikus együttműködés biztosithatja a tanácsköztársaság fennállását. A benzin és az autó kérdését nagyon sokan emlegették itt. (Halljuk! Halljuk!) Ki kell jelentenem, hogy még a szovjet kongresszus Összeülése előtt a hadügyi népbiztosságot a földmivelésügyi népbiztosság felkérte arra, hogy vegye igen szigorú revízió alá, kiknek jár automobil és kik járhatnak itt a fővárosban autón. (Halljuk ! Halljuk !)
