Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-7

Tanácsok Országos Gyűlése Î9Î9. évi június hó 20. 161 Egyszerű házbéremelésről azonban nem lehet, de nem is volt szó, ellenben ezzel a legnagyobb nyugtalanságot és izgalmat lehet keltem, mint ahogy általában minden eszköz jó arra, hogy a tanácskormány intézkedései és a proletárdiktatúra ellen hangulatot keltsenek. Miklós Móric : Inkább azon mulatnak, hogy 20%-kal leszállították a házbéreket. Lengyel Gyula népbiztos: A 20%-os házbérleszállítás kérdése nem tartozik közvetlenül hozzám, meg kell azonban állapitanom, hogy azok az intézkedések, amelyek a proletárdiktatúra első napjaiban történtek, amelyek a legelső időben arra szolgáltak, hogy a proletariátusnak bizonyos egyenlő helyzetet teremtsenek, mint például — miként már előadói beszédemben kifejtettem — a munkabéremelés kérdése és amelyek — meg kell hogy mondjam — bizonyos demonstrativ célzattal jöttek a világra : ezek az intézkedések nem Ítélhetők meg gazdasági szempontból. À házbérleszállitás, ha jól tudom, az első vagy második napon történt. Ez lehetett — nem kivánom most itt a dolgot firtatni — politikai vagy bármilyen demonstráció, ez nem gazdasági kérdés, és amennyiben ezt különösen firtatni akarnák az elvtársak, talán inkább a politikai keretbe volna ez beilleszthető, kívánatosnak azonban nem tartanám, minthogy ez nem olyan jelentőségű, hogy ezzel hosszabb időt kellene eltölteni. Még egy dologra kell visszatérnem és ez az üzemek adminisztratív egyesítésének a kérdése. Méltóztatnak emlékezni, már bejelentettem, hogy az üzemek csak ugy válnak valóban szocializált üzemekké, csak akkor lesznek a tanácsköztársaság valóságos tulajdonává, ha szakmánként egységes kezelés alá kerülnek. Ezzel az üzemkoncentrációval kapcsolatban emiitettem azt, hogy ennek a legnagyobb mértékben útjában állanak azok a szeparatisztikus törekvések, amelyek minden vállalatot a mai keretben akarnak fenntartani és amikor itt Salzinger elvtársam bizonyos neveket emiitett, pl. olyanoknak nevét, akik a bányászati ügyeket intézik és akik állítólag útjában állanak annak, hogy a banyákban a termelés fokozódjék, akkor meg kell hogy mondjam, amint előadói beszédemben is felhoztam, hogy épen a bányaüzemeknél talán legelső sorban szükséges az adminisztrációnak ilyen összesítése, talán legelső sorban szükséges az, hogy az összes bányákat egy helyről, egységesen vezessék. Szamuely Tibor népbiztos : Különösen az esztergomi bányákat l Lengyel Gyula népbiztos: Viszont, hogy ez eddig nem történhetett meg, annak akadályai ott abban a bányászati direktóriumban voltak, amelynek egyes tagjait a felszólalók kifogásoltak, amelynek vezetője azonban, azt hiszem, elég befolyással rendelkezett volna, hogy amennyiben ez egyesítést valóban erélyesen keresztülvinni szándékozott volna, ezeket az ott működő másodvagy harmadrendű embereket háttérbe szorítsa. A TAJTÁeSOK ©RSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. 1. Salzinger elvtárs egy nevet emiitett, aki hivatva van állítólag megszervezni ezen bányászati üzemi központot. Itt meg kell állapitanom, hogy ez az ember, akiről szó volt, nem vezetője a bányászati ügyeknek, mert a bányászati ügyek élén, ha jól tudom, Payer elvtárs áll, — a dolog nem tartozik hozzám — az illető nem egyéb, mint adminisztratív szervező ember. Tehát lehet, hogy nem bányászati szakember, amint Salzinger elvtárs mondotta, — ezt nem tudom, de miután a resszortomba tartozik az adminisztratív szervezés — azért igenis vállalom a felelősséget, hogy ez az ember Magyarország egyik legkiválóbb gazdasági szervezője, hogy ez egy igen kiváló könyvelő, hogy ugy mondjam, már pedig a dolgok összekönyveléséhez és egyesítéséhez nem bányász, hanem könyvelő kell. Ennek azonban semmiféle olyan vezető szerepe nincs, hogy valamit megakadályozhatna ; kötelessége egy ügy szolgálatába állani és kötelessége mindenesetre odahatni, hogy ez az adminisztratív egyesítés, amely — mint mondom — szükséges s amelyet kormányzótanácsi rendelet is elhatározott, megtörténjék. Ennek útjában pedig épen a végrehajtó szervek állanak. Épen ma tárgyaltam egy malomüzemi központ felállítása, illetve a malomüzemek adminisztrációjának egyesítése tárgyában, s a malmok volt vezérigazgatói még ma is azt hangsúlyozzák, hogy rendben van, ha likvidálni kell, ha fel kell számolni, akkor számoljunk fel, de lassan-lassan ; nem olyan sietős a dolog, mindenesetre tartson annyi ideig, amig bebizonyosodik az, hogy vissza fog-e még állani a Konkordia vagy más malomrészvénytársaság és hogy melyik cég fog jobbnak bizonyulni, a tanácsköztársaság vagy a Konkordia részvénytársaság cége. Az az álláspontom, hogy az adminisztrációkból azzal a razziával kapcsolatban, amelyre kitértem, el kell mindenkit távolítani, aki nem odavaló. Viszont meg kell szüntetni azt a hallatlan hatá ,köri féltékenységet, hogy mindenki jóformán minden hatáskört magánál akar egyesíteni, azt, hogy nem ugy gondolják az emberek, hogy egy funkciót centralizálnak, hanem ugy gondolják, hogy mindent a világon összesitenek, hogy ugyanannak a szervnek, amely a gabonát összegyűjti, kell azt felőrölnie, meg a lisztet szétosztania. Ha igy akarnak centralizálni, ebből a centralizációból nem jöhet más létre, mint egy monstruózus adminisztráció, egy lehetetlen helyzet. Külön kell vennie a gabonamonopóliumot — amennyiben van vagy lesz — kezelő szervnek, és igy tovább. Mindenütt arról van szó, hogy az emberek mindent koncentrálni akarnak, még a maguk ellenőrzését is. Itt van az a féltékenység, amelyre a bányászattal kapcsolatban rámutattam, hogy az ellenőrző szerv működését, amelyet vezetek, a legnagyobb féltékenységgel nézik, hogy nem hajlandók ennek m ellenőrző szervezetnek betekintést engedni, hanem azt mondják, hogy eléggé ellenőrzik ők önmagu. kat. Tessék eldönteni, lehetséges-e az, hogy belenyugodjunk az önellenőrzésbe ? ÖTÉT. 21