Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-1

Tanácsok Országos Gyűlése Î919. évi június hó lk. 16 lárdságunk, a mi hitünk, a mi bizalmunk, a proletariátus történelmi hivatásában, a mi romboló, alkotó munkánk azt jelenti, hogy megmutatjuk a világ proletárjainak azt a példát, amelyet követniök kell (Ugy van/ Ugy van!) és követni fognak bennünket. A francia, angol, amerikai, olasz stb. imperializmusok fenik reánk a fogukat, nemcsak uj hódításokért küldik ellenünk a zsákmányra éhes kisded országok apró imperialistáit, a cseh bankárok imperializmusát, a román bojárok imperializmusát, a jugoszláv imperializmust, de azért is, hogy ezt a járványfészkét az bolevizmusnak, a proletárforradalomnak ezt a járványfészkét, a magyarországi Tanácsköztársaságot megfojtsák és itt újból úrrá tegyék a kapitalizmust. (Zaj.) Erről a helyről appellálunk, elvtársaim, ma elsősorban a francia proletariátushoz, ahhoz a proletariátushoz, amely proletariátusnak módjában van megakasztani azt a támadást, amelyre ellenünk készülnek, ( Ugy van ! Ugy van \) ahhoz a proletariátushoz, amely megcsömörlött ugyan a háborútól, de amelynek égisze alatt most a szineseket, gurkákat, négereket akarják ellenünk küldeni a szent civilizáció nevében. Ajánlom a kongresszusnak, hogy fogadja el a francia proletariátushoz intézendő szózatot : 1. A magyarországi proletariátus, amely a nemzetközi forradalom vörös lobogóját kibontotta, a nemzetközi imperializmus részéről létében veszélyeztetve, természetes szövetségeseihez, a nemzetközi proletariátushoz fordul. Ép oly lelkiismeretlen, mint zsákmányra éhes kis államok közé beékelve, amelyeket azonfelül a győzelmes imperialista nagyhatalmak minden lehető módon támogatnak, a magyar népnek nem volt más választása, minthogy ennek az egyesült rablóbandának kizsákmányoló szándékait lehetetlenné tegye. A magyarországi proletariátus a kapitalizmus igáját örökre lerázta magáról és ezzel a még kapitalista államok proletariátusának megmutatta, az egyedül helyes utat, a háború által felszinre vetett problémák megoldására. Ezzel a tényével magára zuditotta a világ valamennyi imperialistájának haragját cs megsemmisítő szándékát és ezek a tanácsköztársaság megszületése óta valóban fáradhatatlanul azon vannak, hogy a tanácsköztársaságot, amely az ő profitjukat oly nagyon veszélyezteti, megbuktassák. Semmi eszköztől sem riadnak vissza, hogy ezt a célt elérjék. Számtalan ellenforradalmat szítottak, fehér gárdákat szerveztek, mindenütt, ahová átmenetileg befészkelhették magukat, a fehér terrort szabadjára engedték, nem törődve azzal, hogy a tanácsköztársaság a vörös terrort soha sem engedte érvényesülni. Ezek mellett az alattomos aknamunkák mellett nyílt erőszakkal is kísérleteztek. A tanácsköztársaságot egyidejűleg csehszlovák, román és jugoszláv csapatok támadták meg, amelyeket francia* és olasz tisztek vezettek és amelyek sohasem csináltak titkot belőle, hogy nemcsak hódítás a céljuk, hanem hogy elsősorban a régi rendet, a kapitalista kizsákmányolást akarják helyreállítani. Az ifjú tanácsköztársaság, amely támadásra, rabló rajtaütésre nem volt elkészülve, kritikus helyzetbe jutott. A munkásság azonban felismerte a támadá* teljes jelentőségét, tisztában volt azzal, ha a nemzetközi imperializmusnak a nemzetközi szocializmus ellen indított megsemmisitő háborújáról van szó. A proletárdiktatúra kikiáltása által minden ország proletariátusának előharcosa, a világforradalom avant gárdája lett és kénytelen volt kivívott pozícióját minden rendelkezésére álló eszközzel megvédelmezni. Néhány nap elegendő volt, hogy kizárólag dolgozó munkásokból álló fegyelmezett hadsereget teremtsen elő a földből, amely a románokat átvetette a Tiszán és a Tót föld nagy részét a cseh kapitalizmus igája alól megszabadította. A magyarországi Vörös Hadsereg nagyszerű győzelmei a nemzetközi ellenforradalom képviselőit Versaillesben megdöbbentették és borzalommal töltötték el. Es Franciaország, amely ma a reakció fészke, egész nyíltan készülődik arra, hogy az ifjú magyar tanácsköztársaságra megsemmisítő csapást mérjen. A magyarországi forradalmi proletariátus készen áll ! Utolsó csepp vérig meg fogja védelmezni tanácsköztársaságát, szabadságát, függetlenségét. Utolsó csepp vérig meg fogja védelmezni tanácsköztársaságát, szabadságát, függetlenségét, forradal mát. Az a tudat azonban, hogy proletárokat, francia munkásokat akarnak, a magyar forradalom legyűrésére felhasználni, őszinte fájdalommal tölti el. A magyarországi proletariátus a szolidaritás érzése által parancsolt kötelességet teljesít, amidőn francia munkástestvéreit a tényállásról felvilágosítja és figyelmezteti arra, hogy a magyar forradalom leverésével, saját forradalmi lehetőségüket, jövőjüket és reményüket segítik megsemmisíteni. Tua res agitur ! A ti dolgotokról van szó ! Ha a francia imperialisták és elvtársaik egyszer végeztek a forradalmi Magyarországgal és ha sikerül nekik Szovjet-Oroszországot térdre kényszeríteni, nem lesz számára nehéz feladat Franciaországban is minden szabadságmozgalmat, a proletariátus helyzetének javítására irányuló minden törekvést csirájában elfojtani és az egész földkerekség népeit beláthatatlan időkre akarat nélküli rabszolgákká lealacsonyítani. A magyarországimunkásság,amelynekforradalmi szelleme a francia kommün ragyogó példáján nevelkedett, számit arra, hogy a kommün utódai nem fogják magukat eszközül odaadni, hogy a kommün követőit vérükben megfojtsák ! Elvtársak ! Nem fognak tudni bennünket vérünkben megfojtani, mert mi fojtjuk vérébe mindazt, aki a magyarországi tanácsköztársaságot meg akarja fojtani. (Igaz ! Ugy van ! A kongresz-