Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-1

Tanácsok Országos Gyűlése Í9Í9. évi június hó jU. 1$ amit elvben leraktunk, mindazt amit az elmélet megállapított, a valóságba át akarja ültetni s megismétlem, amit mondottam, megszüntetjük a magánkereskedelmet a magyarországi tanácsköztársaságban. (Éljenzés és taps.) Elnök: A párt nevében Weltner Jakab elvtárs kivan szólni. (Hosszantartó, meg-megújuló viharos éljenzés és taps.) Weltner Jakab : Tisztelt elvtársak és elvtársnők I A szocialista-kommunista munkások magyarországi pártjának nevében adom át a párt vezetőségének üdvözletét. (Éljenzés.) A pártgyülés kétnapos tanácskozása érdekes jelenségekkel gazdagitotta a magyarországi munkásmozgalmat, elsősorban azzal az érdekes jelenséggel, hogy bár éles bírálat és kritika hangzott el, de mégis széttörte azokat a reménységeket, amelyek hozzáfüződtek ehhez a kongresszushoz, szétdúlta azoknak reménységét, akik azt hitték, hogy a magyar proletariátus nem lesz egységes. (Ügy van! TJgy van!) A pártkongresszus kifejezte azt, hogy a diktatúra alapján áll, (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) hogy szentesíti azt az egyezséget, amelyet Magyarország egy történeti jelentőségű pillanatában azok kötöttek, akik látták és felismerték, hogy a kapitalizmussal kormányozni nem lehet, hogy a kapitalizmus nyomort, szenvedést, rabságot jelent, (ügy van ! ügy van !) A magyarországi munkások a kellő pillanatban felismerték ezt. Abból a züllöttségből, amelyben Magyarország volt a háború után, abból a gazdasági dezoláltságból, amelyben éltünk, nem volt más kivezető ut, mint hogy a proletariátus maga ragadja meg a hatalmat és saját erejével intézze az ügyeket. A pártgyülésen voltak véleményeltérések, de egyben nem volt véleményeltérés, hogy a munkásság csak önmaga szabadithatja fel magát, hogy ennek a felszabadulásnak egyetlen eszköze az adott pillanatban a proletárdiktatúra. (Zajos helyeslés és taps.) Ez a nagyjelentőségű eseménye a pártgyülésnek és ez teszi lehetővé, hogy a magyarországi munkásosztályban, ha lesznek is véleményeltérések, az egység mindig megmarad, mert a főcélban való egységesség a legfontosabb, (ügy van! ügy van!) A párt cime kifejezi azt, hogy micsoda ez a párt. »A Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja« azt jelenti, hogy ez a párt egy része annak a nagy kommunista világforradalomnak, a kommunista munkások pártjának, amely az egész világot beakarja hálózni. Oroszországban már diadalmasan, győzelmesen ment előre ez az eszme és a többi országokban érlelődik a kommunizmus, érlelődik a munkások felszabadulása. Nekünk az a feladatunk, hogy erősítsük, támogassuk, vigyük előre az egész világ munkásainak forradalmát, mert a mi mozgalmunk szorosan össze van kapcsolva, össze van fűzve a világ munkásainak forradalmával, mert minden ujabb ország, amely csatlakozik, erősiti, diadalmassá teszi azt az eszmét, amelyet a magyar és az orosz munkások képviselnek. Amikor a proletárdiktatúrát kikiáltották, nagyon sokan azt hitték, hogy néhány tízezer emberből álló zsoldos sereggel szét lehet pofozni a magyar tanácsköztársaságot, azt hitték, hogy csak inteni kell, azt hitték, hogy csak fenyegetőzni kell és a magyar tanácsköztársaság összeomlik. A helyzet az adott pillanatban tényleg az volt, hogy nagyon kevés, majdnem semmi erővel sem rendelkeztünk. Amikor olvasták azokat a román fegyverszüneti feltóteleket, ugyebár mindenkinek önkéntelenül ökölbe szorult a keze, hogy az egész ország gazdasági erejét, az egész ország minden javát követelték, olyan erőseknek érezték magukat. Akkor léptek sorompóba a munkások, a szakszervezetek és, mondhatnám, tüneményes gyorsasággal elővarázsolták azokat a hadseregeket, amelyek fölött egyesek gúnyolódtak, de lassanként megtanultak tisztelni és megtanultak félni tőlük. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. Élénk felkiáltások : Éjen a vörös hadsereg!) A vörös hadsereg volt az, amely megtanította a magyar tanácsköztársaság ellenségeit arra, hogy ezt tisztelni kell, hogy ezzel szóba kell állani, s igenis az entente is megtanulta azt, hogy a magyar tanácsköztársaság olyan erő, amellyel számolni kell. (Igaz ! ügy van !) A vörös hadsereg tehát nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is sikert jelentett, s igenis a vörös hadsereg volt az, amely a kommunizmus világot hóditó eszméjének rengeteg sok hasznot hozott, mert ezek a tények a forradalmat más országokban is érlelik ós elősegítik. (Igaz ! ügy van !) Mert ha minket nyomorultan elnyomtak volna e hadsereg nélkül, akkor mi nemcsak magunk lettünk volna meggyalázva, hanem meg lett volna gyalázva, meg lett volna félemlitve és hátráltatva lett volna az a forradalmi erő, amely más államokban a segítségünkre siet s a segítségünkre kell hogy siessen, mert a proletároknak minden államban meg kell tanulniok azt, hogy saját erejükkel, a diktatúra eme eszközeivel kell sorsunkon segíteni. (Élénk tetszés és taps.) Ismétlem azt, amit tegnap is elmondtam, hogy botorság azt gondolni, hogy visszatérés van, mert nincs visszatérés. (Igaz! Ügy van!) Mert ha már rálépünk erre az útra, akkor csak vagy proletárdiktatúra, vagy kapitalistadiktatúra lehet, más ut nincs. (Élénk helyeslés és taps.) Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy megmaradjon az a formája a harcnak, hogy a tanácsok alapján a munkások gyakorolják a hatalmat. Minden más forma azt jelenti, hogy újra a régi rabság, újra a régi szolgaság és nyomorúság lesz a magyar munkások osztály rósz«-