Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 19. 1211 szerithetjük térdre az itt lévő ellenségeinket, és csak fegyverrel tudjuk megnyitni a francia, angol és olasz elvtársak szivét. (Ugy van!) Ez igy van, és nehogy azt higyje valaki, hogy én az eszmét akarom feláldozni a fegyverért, nehogy azt higyje valaki, hogy én a fegyvert többre becsülöm, mint magát az eszmét. Ha én igy változtam volna meg, akkor nem tartanám magamat továbbra is szocialistának. Nem, elvtársak, az eszme még mindig a legnagyobb dolog, és az eszme ereje az, amely a végső győzelmet Mverekszi számunkra, de e percben a világ helyzete olyan, hogy az eszme győzelmét csak a fegyver, csak a magyar proletárok fegyveres győzelme biztosithatja, (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) E-t velem épen az eszmébe vetett törhetetlen hitem mondatja, vogy a fegyvert ne adjuk ki a kezünkből, azt a fegyvert, amely már egyszer megmentette a Magyar Tanácsköztársaság életét, amely bennünket immár néhány nap múlva három hónapos tanácsköztársasággá tudott tenni, amire büszkék lehetünk. Ezt a fegyvert nekünk Bemmiféle csalogatásra és csábításra, semmiféle Ígérgetésre kezünkből kiadni nem szabad. Mig fegyverünk van, addig van garanciánk. Amely percben nincs kezünkben fegyver, amely percben megengednék csapataink dezorganizálását, abban a pillanatban ránk fognak támadni és abban a pillanatban el fogunk bukni. Én tehát elvtársaim, ugyanakkor, amikor elfogadom azt a válaszjegyzéket, amelyet a Tanácsköztársaság küld az entente imperialistáinak, amikor elfogadom és teljes egészében, minden tételében magamévá teszem azt a határozati javaslatot, amelyet Kun elvtársam önök elé terjesztett, egyúttal azt a figyelmeztetést, azt a politikai irányelvet szeretném leszögezni, hogy mindezek a rezoluciók és jegyzékek nem jelenthetik azt, hogy egy álbékét elfogadjunk (ügy van!), hanem csupán azt, hogy komoly háborúra való készüléssel fogjuk kiverekedni magunknak a végleges, az igazi, a becsületes békét. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Elnök : Hajdú Gyula elvtárs ! Hajdu Gyula : T. országos gyűlés ! Én azt hiszem, nem lehet egyetlen szocialista, aki alá nem irná azt a határozati javaslatot, hogy nem állunk a területi integritás alapján. Kétségtelen elvtársaim az, hogy nem lehet egy szocialista államformának, amilyen a Magyar Tanácsköztársaság is, tendenciája az, hogy bármely idegen nemzetiséget, sőt idetartozni nem akaró bármilyen csoportot saját jogara, saját uralma alatt megtartani akarna. De, elvtársaim, a területi integritás nem jelentheti azt, hogy a jelenlegi területi egységből elszakitását és a kivonandó részeket idegen imperialistáknak önkényes akarata, idegen imperialisták önkényes erőszaka és nem az ezen területen lakó, dolgozó embertömegek akarata szabja meg. (ügy van !) En azt hiszem, elvtársaim, a területi integritást feladjuk és a területi integritás nem lehet jelszó, de igen is kell, hogy teljes erővel ragaszkodjunk A TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSÉNEK NAPLÓJA. I. 1 ahhoz, hogy az ezen területen dolgozók akarata a területi kérdésekben és minden módon érvényesüljön, (ügy van !) Márpedig, elvtársak, nyitott fülekkel hallgassuk meg azokat az jaj szavakat, azokat a passzokat, azokat a sirámokat és kéréseket, amelyek a megszállott területekről özönével szállnak ide. Hiszen a cseh, a román, a szerb, elnyomás alatt élő magyar proletárok, sőt az ezen elnyomás alatt élő szerb, román, cseh, valamint tót proletárok jelentékeny része is kérve-kéri és könyörögve fordul a Magyar Tanácsköztársasághoz, hogy mikor jön már a vörös hadsereg, hogy felszabadítsa őket az elnyomóimperialisztikus garázdálkodás alól. Hiszen a délvidéken, à jugoszláv területeken a horvátok versenyt könyörögnek a magyarokkal, a szerb proletárok jelentékeny része együtt sir, együtt küzd, együtt ágál és együtt fordul segélyért a Magyar Tanácsköztársaság fele, hogy nyújtsa már neki kívülről azt a segítséget, amelylyel elérheti, hogy az ország területébe való visszakapcsolódás a szerb* imperializmus alól való felszabadulás által immár elérhető legyen. T. elvtársak ! Kun elvtárs, mint előadó azt mondja, ha lehet, kössünk tisztességes békét és próbáljuk meg a tisztességes békét megkötni. örült lenne, elvtársak, az, aki ezt a jelszót alá nem irná. De mikor leülünk velük tárgyalni, jöjjünk tisztába azzal, hogy más az ő nyelvük és más a mi nyelvünk. ÖK az imperializmusnak, a hóditónak nyelvén beszélnek, mi pedig a forradalom nyelvén beszélünk. Ez a két nyelv pedig közös nevezőre nem hozható. Jöjjünk tisztába ezzel. Mi tárgyalhatunk, előadhatjuk igazainkat, mert igazakat fogunk előadni, az objektiv és szubjektívigazságok egész özönével léphetünk a világ minden proletái*ja és minden objektiv ítélőszék elé, meghallgatásra találni nem fogunk, nem pedig azért, — mondom — mert ók a hódítók, mi pedig a forradalom nyelvén beszélünk. Kell tehát, t. elvtársak,, keresni olyan hallgatókat, akik megértik a mi nyelvünket, a forradalom nyelvét. Tehát számitanunk másra, mint a forradalom nyelvére beidegzett külföldi forradalmárokra, külföldi proletártömegekre egyáltalában nem lehet, (ügy van!) Én azt látom, elvtársaim, hogy a mi most történik, az tulaj donképen nem békealkudozás, hanem háború. Háború ép ugy, mint ahogy háború volt az, ami az elmúlt öt esztendőben folyt, az elmúlt öt évnek imperialistáknak imperialistákkal szemben vivott háborúja. A német és az osztrák-magyar imperialisták küzdöttek a francia, az angol és a velük társult imperialistákkal. Ennek a háborúnak, elvtársaim, főeszköze, leglényegesebb módja a fegyveres össze^ ütközés volt. Mellékletes eszköze volt a forradalmak gerjesztése. Hiszen Németország igyekezett az orosz forradalmat elősegíteni, — t. i. az ő módján való forradalmat — viszont az ententeországok is igyekeztek minálunk forradalmi mozgalmakat támasztani, olyanokat, amelyek nekik voltak kedvesek. Abban a háborúban, elvtársak, TET. 16