Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-6

TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSE. 6. ülés 1919 június 19-én, csütörtökön, a Magyar Tanácsköztársaság Házában, Az ülés Bokányi Dezső elnöklésével d. e. 9 óra 30 perckor kezdődik. Elnök: Az ülést megnvitom. Elnök : T. elvtársak ! Ma a gazdasági helyzet, a gazdasági politika vitatása volna folytatandó. Tekintettel azonban az ügy fontosságára és sürgősségére, (Haltjuk ! Halljuk !) az elnökség a külpolitika napirendre tételét javasolja, ugy hogy megszakítjuk a gazdasági vitát és a külpolitika meghallgatása, elintézése után fogjuk folytatni a gazdasági politika megvitatását. (Helyeslés. Zaj.) Akik a külpolitika napirendre tétele mellett fog| álnak állást, szíveskedjenek kezeiket felemelni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van eEene ? Senlá. Az országos ülés egyhangúlag a külpolitika tárgyalása mellett foglalt állást. Átadom a szót Kun Béla elvtársnak, (Élénk éljenzés és taps.) mint a napirend előadójának. Kun Béla népbiztos : T. Tanácskongresszus ! T. elvtársak ! Az osztályharc külpolitikájának három hónapjáról kívánnék beszámolni s az osztályharc külpolitikájának további perspektívájáról akarok beszélni. Hogy az osztályharc külpolitikájának ezt a három hónapját megérthessük és hogy a további perspektívákat megállapíthassuk, ahhoz szükséges e politika genezisének ismertetése. Azok a tapasztalatok, amelyeket a nyugati demokráciákra vonatkozólag a háború folyamán és a háború után szereztünk, azt mutatták, hogy a demokráciának a külpolitikája és elsősorban a nyugati demokráciák külpolitikája semmiben sem különbözik a német és osztrák-magyar imperializmusnak külpolitikájától. (Igaz ! Ugy van /) Azok a nyugati demokráciák, amelyek antimilitárista jelszavakkal, a demokrácia rákényszeritésének jelszavával, a német és osztrák-magyar militarizmus és nemzeti elnyomás elleni jelszavakkal küldték a világháborúba proletárjaikat, semmivel sem mutatkoztak különbeknek, mint amilyen a militárizmusra, a nemzeti elnyomásra épi_ tett nagy középeurópai monarchiáknak és va/ zallusaiknak külpolitikai tevékenysége volt. (Igaz Ugy van !) Az embermilliók elpusztítását, megrokkantását előidézett világháborúnak végefelé jártunk, amidőn a maga meztelenségében mutatkozott az entente-államok imperialista-militarista politikájának ábrázatja s ugyanolyan színben tűnt fel azok előtt, akik hittek, akik reméltek a burzsoá, a kapitalista pacifizmusban, mint aminő volt a német és osztrák-magyar monarchia imperialista militárizmusának ábrázatja. A bresztlitovszki és bukaresti béke, ez a két béke, amelyet a győző és harcos Németország és az Osztrák-magyar monarchia kötött annakidején, épen olyan megalázottnak mutatkozott, épen ugy az imperialista rablóösztönök kielégítését szolgálta, mint az a béke, amelyet rá akarnak és rá fognak kényszeríteni — ha időlegesen is — Németországra, Némef-Ausztriára, s amelyet reánk, az ifju magyarországi tanácsköztársaságra akarnak kényszeríteni. Mi, akik nem a jogfolytos^ég alapjí'n állunk itten, akik a forradalom jogán kerültünk az ország, kormányzásának az élére, az az osztály, amely a hatalmat a forradalom jogán vette a kezébe, itt erről a helyről joggal jelentheti ki ünnepélyesen,, hogy neki semmi köze ahhoz, az Osztrák-magyarmonarchiához, amely a háborút csinálta (Igaz Ï Ugy van !), nem jogutódja annak az Osztrákmagyar monarchiának és annak a burzsoá és feudális Magyarországnak, amely a háborús uszításban előljárt s amely az embermilliókat küldte a vágóhidra az imperialista rablás érdekében. (Tetszés és taps.) Semmi közünk ehhez a Magyarországhoz, semmi közünk ehhez az Osztrák-magyar monarchiához es nem is vagyunk hajlandók viselni ennek