Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-815

815. országos ülés 1918 Julius 3l-én, szerdán. m kedni, akkor legalább most könnyitsék meg minden áron és módon azoknak, akik a mi csapataink körletének közelébe jutnak, hogy ott jelentkezhessenek és egyelőre ne mint árulókat, ne mint bolsevikieket fogadják, hanem minden vizsgálat nélkül mint esapattestnél jelentkezett katonákat. Ott azután majd meglátják, bogyan viseli magát az a katona. Elismerem, sokat csak az éhség fog odakergetni; de ha látják maguk körül a rendet, az élelmezés biztonságát, akkor mégis a régmúlt idők emléke vissza fogja őket vezetni a régi államrendhez és a régi j>olgári kötelességekhez és jogokhoz Ha azonban nem igy fogadják őket, hanem mint árulókat, csak azt nézik, hogy ehhez vagy ahhoz a hadsereghez tartoztak, tehát az első fára felhúzzák őket, akkor^ természetes, hogy senki sem jelentkezik. Én tehát éjjen azt kérem a kormánytól, hogy a hadügyi kormányzat szakítva a sablonos módokkal, tegyen meg mindent, — és tegyen ezen intézkedéséről jelentést a háznak — hogy ezeket a katonákat lehető nagy számban megmentse Magyarország, illetve Ausztria részére. Amikor azt látom, hogy a bresztlitovszki békeszerződés alapján mi ágyúval megyünk oda gabonavásárlásra, akkor néznem kell azt, hogy az entente mily módon kerülgeti az orosz birodalmat, amelynek irányitása ugy a hadiérdek, mint a béke szempontjából elsőrangú czél. A háború három esztendeje alatt épen osztrák és magyar foglyokkal építették meg a Murmann-vasutat. Amikor az angolok Archangelskben partraszálltak, első dolguk volt, hogy az onnan kiinduló vasút egyes részeit megszállják. Nem vittek el onnan gabonát akikötő raktáraiból, hanem maguk hoztak oda gabonát és egyéb élelmiszereket, mert tudják, hogy a volt orosz birodalom területén az az állam, vagy államcsoj^ort lesz az ur, amelyik kenyeret fog adni. Az anarchiában előbb-utóbb belefárad az orosz birodalom népe és afelé fog esengeni és fordulni, aki kenyeret ad neki. Az angolok követtek tehát czéltudatosabb, előrelátóbb politikát, amikor a Murmann-vasuton keresztül igyekeznek megközelíteni a bolseviki és egyéb hadseregek csatája által tönkre tett vidéket és kenyeret hoznak magukkal. Ma is megvan már ennek a hatása és az eredménye. Mi lesz akkor, ha a tél bekövetkezik a maga rettenetes fagyával és éhínségével? Ha a bresztlitovszki szerződések megkötésekor elmulasztottuk a jó alkalmat arra, hogy okos és helyes, a monarchia hadiérdekeinek megfelelő békét kössünk, akkor nem szabad most az utolsó alkalmat és lehetőséget elmulasztani, hanem a rekvirálás vagy gabonavásárlás képtelen üzletét abbahagyva, inkább segítségére kell lennünk ott a legerősebb állami szervezetnek, hogy a rendet és békét helyre tudja állítani. Mert ha ezt mi nem teszszük, akkor majd megteszi az entente. Én tehát arra kérem a ministerelnök urat, hogy tegyen jelentést a háznak, minő intézkedéseket tett a hadügyi kormány aziránt, hogy az Oroszországban volt katonák kazaszállittassanak ós hogy mennyien jöttek már eddig haza és mennyire lehet még számítani. Mielőtt interpellácziómat felolvasnám, csak egyetlen pontot vagyok még bátor megemlíteni. Gondoskodásnak kell történnie aziránt is, hogy német szövetségeseink necsak idehaza, a monarchia területén j3róbálják megerősíteni a gazdasági szálakat, hanem odakint, is, az orosz birodalom területén, ahol együtt harczol a német, az osztrák és a magyar katona, szintén mélyítsék ki a közösséget. Ennek ma az ellenkezőjét látom. A már említett heti parancsnak utolsó jiontjában a hadosztälyjiarancsnok a következőket panaszolja: (Olvassa.) »A 11. gyaloghadosztály közli, hogy az ottani német kolonistáknak a 416. számú német zászlóalj által büntetés terhe alatt megtiltatott osztrák-magyar csapatoknak élelmiczikkek elárusitása« Jól tudom, mivel fognak védekezni, hogy t. i. a gabonavásárlást rábíztuk a németekre. De engedelmet kérek, itt nem gabonáról, hanem olyan élelmiezikkekről van szó, amelyek az illető hadosztály szükségletét képezték. A legnagyobb nélkülözéseknek voltak kitéve, mert ez a hely, ahol a jekaterinoslavi kormányzóságban a német zászlóalj megtiltotta a német telepeseknek az osztrák-magyar hadsereg részére valamit adni, tele van német telepesekkel és ott teljesen a német uralomra hallgatnak nemcsak fegyelmi szempontból, de szivük szerint is. Amikor tehát német szövetségeseink ily módon viselkednek osztrák-magyar bajtársaikkal szemben, nekem kérnem kell a kormányt, hogy kellő erélylyel lépjen fel, hogy ilyen esetek meg ne ismétlődjenek és az osztrák-magyar hadsereg, mely ott küzd, megfelelő élelmiczikkekkel láthassa el magát mindenféle német parancsnok tiltakozása ellenére is. Interpellácziómat a következőkben vagyok bátor előterjeszteni: (Olvassa.) 1. Abban a helyzetben van-e a ministerelnök ur, hogy jelentést tud tenni a háznak: mennyi orosz hadifogságba esett emberünk van még odakint a volt Oroszbirodalom területén? 2. Mely intézkedések történtek aziránt és milyen végrehajtási lehetőség közt, hogy a kinn rekedt osztrák-magyar hadifoglyok hazaszállittassanak és hazatérésükre segedelmet kaphassanak ? 3. Nem látja-e a ministerelnök ur szükségesnek, hogy az erkölcsi vesztegzár intézménye megváltoztattassák és a most hazatérő foglyok is ugyanolyan kártalanítással látassanak el odaveszett ruházatukért és értékeikórt, a hazatérés költségeinek megtérítésével, mint a már lejárt határidőig az megtörtént? 4. Végre kérem a ministerelnök urat, hogy, amennyire a badiérdek és a külügyi érdekek megengedik, tájékoztassa a házat aziránt: milyennek látja a monarchia külügyi vezetősége a volt Oroszbirodalom állapotait ós helyzetének