Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-829
A Nagy Nemzeti Tanács I. ülése 19Í8 november 16-án, szombaton. 4(5 > juhi) azoknak az államoknak szoeziáldemokratáihoz, (Halljuk! Halljuk!) amelyek ma még ellenséges erővel állnak szemben Magyarországgal, fordulok a cseh-szlovák szocziáldemokratákhoz és megkérem őket innen, a magyar nép, az egész szocziáldemokrata munkásság és az egész magyar nemzetnek nevében, bogy lássák be azt, hogy mi most az újjáépítés óriási müvén fáradunk, adjanak nekünk némi haladékot, hogy berendezhessük házunkat, amelyről látni fogják, hogy semmit sem akar tőlük, csak a jövőben egyetértésben velük együtt küzdeni, az emberiség nagy ellenségei, a szolgaság, a szegénység, a tudatlanság és a betegség ellen. (Élénk helyeslés éljenzés és taps.) Azt mondom nekik, hogy bízzanak meg bennünk, bízzanak meg abban, hogy semmi ellenséges ezélunk nincs, és bízzanak meg abban, hogy mi nem akarunk egyebet, mint velük testvéri szolidaritásban dolgozni. De kérvekérjük őket, mint szocialistákat, mint proletárokat : gondoljanak arra, hogy az olasz frontnak poklából százezrével jönnek haza most rongyosan a magyar proletárok és a cseh-tót szocziáldemokraták ne engedjék meg azt r hogy ezek elől a rongyos proletárok elöl, akik mezítláb és ruha nélkül jönnek ide, elvegyék a cseh imperialisták azokat a szöveteket, melyekből ruhát tudnánk nekik készíteni. (Elénk tetszés és éljenzés.) Kérjük őket a nemzetközi j>roletárszolidaritás nevében: ne akadályozzák meg azt, hogy ide bejusson az a szén, melyre az élelmezés, a katonák hazaszállítása és a munka produktivitása szempontjából egyaránt szükség van. (Élénk helyeslés.) És ugyanezzel a kéréssel fordulunk a nagy nyugati államokban levő elvtársainkhoz, a Longuetekhez és Hendersonokhoz és kérjük őket, innen és más formában is meg akarom kérni őket, hogy ne engedjék meg, hogy az itt fejlődő, élni és hatalmassá kialakulni készülő demokrácziát a régi világ imperialistái megfojthassák. (Elénk helyeslés.) Kem tennem, nem tudnék ilyen szót intézni hozzájuk innen, ha nem élne bennem az a rendületlen hit, az a meggyőződés és az az akarat, hogy ez a kormány csak addig fog élni és mi ebben a kormányban csak addig fogunk dolgozni, amig ezen az utpn, melyet vázoltam, együtt fogunk haladni. (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Egy hang: Éljen a forradalmi szociáldeniokráczía! (Éljenzés.) Kunfi Zsigmond minister: Azoknak a rettentő bajoknak és szenvedéseknek tömegében, melyek közt ma ez az ország vergődik, meg kell mondanunk, hogy az az állapot, amikor a nép közömbösen állott szemben az országgal megszűnt, mert ez az ország, ez a népköztársaság a mi országunk is és mi is minden érdekszálunkkal, minden akaratunkkal ide vagyunk fűzve ehhez az országhoz. Tudjuk, hogy ennek az országnak millió és millió sebe annak a régi rendszernek a bűne, melyet ma kriptába tettünk. Mi egyebet nem tudunk e pillanatban tenni, mint hogy gyógyító irt kínálunk oda a népnek ezzel a szabadsággal, és a szabadság és szolidaritás nagy gondolatával fordulunk az egész világhoz és kérjük ennek a világnak segítségétDe azzal, hogy ha ezt a politikai szabadságot intézményekben megteremtettük, a mi forradalmi munkánk véget nem ért. Az intézmények után az embereket kell átalakítani, (Helyeslés.) minden helyre ebben az országban olyan egyéneket kell állítani, kik ennek az uj forradalmi gondolatnak, ennek az uj Magyarországnak, ennek az^ uj világnak a szellemével vannak áthatva. (Elénk helyeslés és taps.) Én azt gondolom, hogy most már eljött az az idő is, melyről a magyar forradalom nagy költője, Petőfi Sándor beszélt, amikor azt mondta, hogy »eljön a nap, midőn minden rabszolganép jármát megunva sikra lép«. Piruló arczczal áll künn ma minden rabszolganép a világ színpadán ! Ezelőtt a világ ebben a négy esztendőben a gyásznak, a nyomorúságnak fekete színébe öltözött és ez volt az az internaczionále, melynek színében angol és franczia, német és magyar egyaránt járt, En hiszem, hogy Petőfi prófécziájának az a második része is be fog telni és betelőben van már, amely azt mondja, hogy nemcsak »pirosló arczczal«, de »piros zászlókkal is« ki fognak állni a népek egymásután és egy hatalmas szimfóniában fogják elzengeni a világszabadság hatalmas dalát. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Hock János elnök: Tisztelt nemzetgyűlés! Kitűzött napirendünk pontjait letárgyaltuk. Ez a kupolás csarnok e pillanatban felszentelt templom, amelyben áhítatos imádsággal milliók sóhaja száll az egek felé, hogy amit lelkes hazaszeretettel és meleg testvéri érzéssel a jövendők részére megalkottunk, azt tartsa meg a magyar munkakészség, az alkotó munkaerő és a magyar becsületesség utódaink számára mindörökké! (Elénk éljenzés és taps,) Most pedig, barátaim, zárjuk be a mi fenséges, örökké szép történelmi ünnepségünket a magyar Himnusz eléneklésével és azután oszoljunk szét. (Élénk éljenzés. Az értekezlet tagjai a Himnuszt éneklik.) Hock János elnök: Éljen a szabad, független, magyar ^köztársaság! (Elénk éljenzés. Éelkiáltások: Éljen Károlyi Mihály ! Éljen a népkormány !) (Az ülés végződik 12 óra 30 perézkor.)
